Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-09 / 2. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. január 9. 11 Jó kezekbe letéve az uj szabályzat hatása nagy haszonnal járhat. Ros^z kezekben örökös forrása lesz a közönség vexaturájának. Utóbbi esetben — melytől nagyon, de nagyon fázunk — legnagyobb nyeresége lesz a szegéuyalap- nak, mert a büntetőjogi sanctio 1 koronától 100 koronáig terjedhető és be nem hajthatóság esetén 3 órától 5 napig terjedhető fogsággá átváltoztatható elzárásra sz< l. Visszaesés est tén pedig, a büntetéj, ha még ktü év el nem telt, még öt napig terjedhető elzárással megtoldható. A szabályzatban foglalt rendelkezések megtartásáról a családfők, gyámok, gondnokok felügyt lök (házmesterek?; ház és telektulajdonosok, vállalatok, üzlettulajdonosok, bérlők, iparosok és gazdák kötelesek gondoskodni és a mennyiben a kihágások az ő utasításuk folytán a családtagok, gyámoltak, gondnokoltak, a felügyeletükre bízottak vagy szolgálatukban álló személyek által követletnek el, a büntetés csakis amazok ellen állapítandó meg. A ház körében tapasztalt rendetlenségekért, ha azok okozója ki nem deríthető, vagy ha azok okozója életkora 12-ik évét meghaladta ugyan, de 16-ik évét még be nem töltötte és cselekménye bűnös felismerésére szükséges belátással nem bírt, szintén a családfő büntetőjogi felelőssége állapítandó meg. Ez o'yan körmönfont rendelkezés, mely a vásott gyerekekre ugyan nagyon kényelmes, de végeredményében a háztulajdonosnak fog igen sok keserű órát okozni. Mert az a ház körül tapa-ztalt rendetlenség vajmi tág fogalom arra, hogy büntetőjogilag egy harmadik, a dologban teljesen ártatlan személy fe'elős- ségre vonassék A háznak, a tu’ajdor.os által tisztán tartandó belső része, ott, ahol házmester van, teljes felelősséggel, ez által tisztítandó s az e körül, továbbá a járda tisztántartása stb. valamint a szemét elhordása körül előforduló kihágások miatt első sorban ez tartozik felelősséggel. Messzire vezetne bennünket, ha a szabályzat terjedelmes részleteire akarnánk kiterjeszkedni. Elég tájékozásul annyit említenünk, hogy részle tesen és gondosan kiterjed az utak, utcák és terekre. As épületek külsejére, belsejére és az üres telkekre. Az építkezés, bontás, kövezés, utcaburkolás és egyéb a közterületen végzendő munkákra. A közlekedési eszközök, fuvarozás és szállításra. A nyilvános sétányok, parkok, ligetek, erdőkre, közutakra a Dunára és partjaira, az üzlethelyiségekre, a raktárakra, a trágya, árnyékszékek és pöcegödrökre és a sertések tartására. A hirdetési ügy szabályozása. — Levél a szerkesztőhöz. — Nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Székesfőváros minden egyes számában azokat a közérdekű felszólalásokat, amelyeknek minden sora a főváros javáért Íródott. Különösen pénzügyi szakcikkei tetszettek és azok a javaslatok, amikkel a polgármester ur a takarékosságot elérheti. De hát miért is van az, hogy a hasonló dolgokat csak az újságból olvashatják az érdeklődők, mig a főváros vezetésével hivatásszerüieg foglalkozók részéről csak elvont okoskodásokat hallunk konkrét tettek helyett. lm emlékszem az Önök nem régi cikkére: az Emmerling-féle h rdetési monopólium ellen. Hét történt valami azóta az egyeduralom megtörésére? Vagy Emmerling még mindig olyan hatalom, mint szegény jó Kammermayer polgármester idején, akivel úgy tudom közeli rokonságban is állott. A jó öreg polgármester ur, az Isten nyugta- sa, nagyon lelkére vette, hogy Emmerling 1888-ban megkapja a hires szerződését. Persze akkor megijedt az öreg ur, mikor a rákövetkező évben Emmerling majdnem 8000 forintot fizettetett magának a fővárossal a közhirdetmények felragasztásáért. A monopólium dija pedig alig rúgott pár száz forintra. Kammermayert nagyon bántotta a d)log s maga kap'.citálta Emmerlinget, hogy uj ajánlatot tegyen a a közhirdetményekre, nehogy a főváros az évek haladásával 15—20000 forintot fizessen a plakátragasztásért. Emmerling szót is fogadott. Leszállította » köve- teléséb de csak annyira, hogy ö maga soha se fizessen 50—100 forintnál többet a monopóliumért. Amikor az Önök cikkét olvastam, magamban úgy gondoltam : no lám ! Nincs az a hosszú, aminek vége ne volna. Az öreg Kammermayer meghalt s vele elenyészik a régi rendszer, amely bizony sok magánérdeknek több előnyt adott egyenkint, mint amennyit ösz- szesen kapott a közérdek. Rizvást hiszem, hogy az a cikk tulajdonképp már konkrét dolgok reprodukálása s biztosra vettem, hogy már a legközelebbi számokban Önök elmondják, hogy micsoda reformokat létesít a főváros a hirdetési ügy terén, miután Kimondta az Emmerling szerződését és mekkora bevételeket irányoz elő a főváros javára. Ámde Önök fölöt'ébb ............hallgatnak. Távol ál l tőlem a gyanúsítás, de engedjék meg, hogy én, aki sem pro, sem contra érdekelt nem vagyok, csupán szülővárosom érdekéből szólok, megkérdezzem Önöktől: 1. Miért hallgattak el az Emmerling ügygyei? Megbánták talán azt az erélyes, helyénvaló fellépést, amelyet elkövettek ? 2. Vagy nem is volt igaz, hogy a tanács foglalkozik a hirdetési ügy rendezésével s Önök csak úgy — írták az egészet ? Ne haragudjanak ezekért a nyílt kérdésekért, de igazán boszant, hogy egy alapjában jogos, igazságos kérdést úgy szó nélkül eltemettek. Megelégszem egyszerű szerk. üzenettel, de kérem, hogy a levelem semmi szin alatt ne méltóztasiék nyilvánosságra hoz> i. Szerkesztő urnák igaz tisztelője Al/öldy Ferencz. * A. F. urnák. Sajnálatunkra, nem teljesíthettük azt a kérését, hogy levelét ne hozzuk nyilvánosságra. Az ügy érdekében tettük közzé, abban a reményben, hogy az illetékes tanácsi ügyosztály majd megadja az érdemleges választ. Szerk.
