Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-13 / 7. szám
1899. február 18. ..........*f--------MAG YAR SZÉKESFŐVÁROS 7 8 frtos segély épúgy fog protekczíóhoz fűződni, mint az 5 forintos. Nálunk már ez nemzeti divat. De van a Vl-ik kerületi választmánynak még egy eszméje, melynek magja is van. Sokszor van ugyanis rá eset, hogy egyesek azért kérnek segélyt, mert létszükségletet képező, legnélkü- lözhetlenebb tárgyaiknak (ruházat, fehérnemű, ágybéli) híján vannak azért, mert a nyomor oda kényszerítette őket, hogy ezeket zálogba tegyék. Ilyen szerencsétleneken úgy akar a választmány segíteni, hogy tárgyaikat kiváltatja. Azért megokoltnak tartja, hogy a legfeljebb 5 írtig terjedő kölcsön mellett zálogba tett tárgyak kiváltása a segélyezés körébe vo- nassék, oly megszorítással, hogy a-segélyezés ezen módja csak azok iránt gyakoroltassák, a kikről előzetesen iga- zoltatik, hogy tárgyaikat nem könnyelműségből csapták be. Nézetünk szerint ehhez semmiféle külön hatósági sanctio nem kell, mert hisz a segélyezés ezen módjának gyakorlása tisztán az elöljáróság és a választmány belső házi intézkedése. Olcsó Jánosék. — Levél a munkanélküli műépítészek gyűléséből. — Érdekes tudósítást közlünk alább, a melyet lapunknak egy jóbarátja küldött hozzánk. A tudósítás a munka nélkül szűkölködő szegény műépítészek állapotát vázolja, hűen az általuk tartott gyűlés nyomán. A kétségtelenül érdekes tudósításnak aktuálisságát egyrészről növeli az a körülmény, hogy a főváros a műszaki napidíjasok egy tekintélyes részének még ma sem adta ki a járandóságát (a mi igazán lelkiismeretlen eljárás azokkal az amúgy is levegőben lógó szerencsétlenekkel szemben); másrészt mert a most közölt tudósításból tudjuk meg, hogy a főváros iskolai építkezései miért drágábbak (persze csak a közvetlen jelen időről szólva), ha a főváros a maga mérnökeivel építtet és miért lennének olcsóbbak, ha a műépítészek kapnák az iskolaépítéseket. A tudósítás maga ez : Tisztelt Szerkesztő úr! Alulírottnak sikerült az úgynevezett nagyfejéi építészek egyik titkos gyűlésén észrevétlenül részt vennie és erről a gyűlésről az alábbiakban számol be: Elnök (az ülést megnyitja): — Uraim, üdvözölöm Önöket, akik összejöttek, hogy közös erővel segítsenek azon a sanyarú helyzeten, a melyben vagyunk; hogy megbeszéljük a módozatokat, miképpen lehetne ismét fellendíteni a — sajnos — annyira hanyatló építkezési kedvet (halljuk, halljuk). Leírhatatlan az építő közönség közönye, melylyel velünk szemben viselkedik (Úgy van ; igaz!) Hányán vannak köztünk, uraim, a kiknek már hónapok óta betevő fal.. . akarom mondani, a kik már hónapok óta egyetlen egy új házat sem építettek még a maguk unatkozó lelkére sem, a kik (hangja megcsuklik) még egy Riviéra - utazásra sem szánhatják magukat, hogy a kegyetlen tél elől menekülhesenek. (Általános elérzékenyiilés. zokogás a háttérben.) Talán legekla- tánsabb volna, ha épen ezen zokogó tagtársunk adná elő jaj szavát. A zokogó úr (könnyeit törölve): Az elnök úr szavai azért indítottak meg annyira — tisztelt uraim — mert eszembe juttattak egy tragikus esetet, a mely velem megtörtént. (Halljuk, halljuk.) Ugyanis kénytelen voltam egyik lakómnak 25 frtot engedni házbéréből (újra könyezik; hangok: ez gyalázat; de miért? (halljuk! árulás!) Hallgassanak meg uraim, higyjék el, nem szívesen tettem. (Elhiszszük !) De ez egyszer elfogott a szánalom. Műszaki napidíjas az istenadta a főváros szolgálatában. Családos ember. Elsején azzal érvelt, hogy nem kapott fizetést; vártam egy napig, két napig; még mindig nem kapott; ezt nem igen akartam hinni, de mégis vártam egy hétig, a mikor tényleg meggyőződtem, hogy a főváros a százezrekre menő hótakaritási költségek miatt olyan sanyarú helyzetbe jutott, hogy nem képes fényes fizetésű diurnistáit kielégíteni. Ezek egyelőre hetenkint egy-egy barátságos mosolyt, a törekvőbbek pedig meleg kézszorításokat kapnak főnökeiktől. — Uraim, nem vagyok gyengeszivü ember; de elengedtem 25 frtot a m. d. ház béréből, de kijelentettem, hogy ha holnapig nem fizet, kiteszem a szürit. Elnök: Uraim, azt hiszem, nagyon eltértünk a tárgytól ; konkrét indítványt szeretnék hallani, hogy nyomorúságunknak véget vethessünk. (Halljuk!) Otleti Ákos: Az említett műszaki diurnista esete pompás gondolatot keltett bennem. Uraim, kifogytunk a munkából. Éhezünk (rengő poczakjára üt) magam sem vagyok képes két háromemeletes házamhoz a harmadikat felépíteni. Ezen segíteni kell. — Eszembe jutott az imént a fővárosi mérnöki hivatal. (Haljuk!) Ez a hivatal több százezer forintra rúgó iskolaépítkezéseket teljesít évenkint. Hát rendben van ez ? ! Hát illik-e így kivenni szájunkból a falat kenyeret? (Halljuk.) Egyszerűen kijelentjük határozatilag, hogy ezek az iskolák a házilagos építéssel rengeteg pénzbe kerülnek ; sokkal többe, mint kerülnének, ha mi, azaz a magánépítészek építenék! (Óriási éljenzés, bravó, néhányan vállaltra akarják emelni, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem bírják a nagy testet.) Architectus Diaboli: Uraim, tisztelt előttem szóló indítványát nagyon raczionálisnak találnám (Halljuk!) ha érvei megfelelnének a valóságnak. (Eláll, üljön le, abzug!) Lesz szerencsém egy rövid számítással bebizonyítani, hogy a mérnöki hivatal iskolái félannyiba sem kerülnek, mint... (Óriási zaj és kiabálás, mely addig nem csillapodik, mig a szónok le nem ül.) Ráutazó Rezső: Ki kell venni a mérnöki hivatal kezéből az iskolákat. A mérnöki hivatal ugyan miattunk lehet dérék, szorgalmas és jóravaló hivatal, de ne végezze a mi munkánkat. Tagjai — sajnos — annyira el vannak foglalva, hogy nincs is idejük tanulmányozni az újkori vívmányokat. így pl. még mindig nem tudják, hogy az iskoláknak szabadon kell állniok. {Arch, Diaboli: hát akkor olcsóbbak lesznek ?) Pedig rendelkezésre állnak e czélra a belvárosi prairiek, a terézvárosi erdőségek és a józsefvárosi rengetegek. Tehát újra csak amellett érvelhetek, hogy vegyük el az iskolákat a mérnöki hivatal kezéből. Szükség esetén magam is hajlandó volnék évenkint három-négyet elvállalni. Otleti Ákos: Belátom ugyan magam is, hogy bizony nem sokkal olcsóbban fogjuk azokat előállítani, de épen azért vagyunk most itt. — azt hiszem, magunk között vagyunk — hogy a közvéleményt irányítsuk. Ha egy ideig kitartóan hireszteljük, hogy olcsóbbak vagyunk,
