Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-13 / 7. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. február 13. bizonyos idó múlva magunk is elhiszszük, és azután a közönséget, melynek ez a dolog szája ize szerinti, nem lesz nehéz befolyásolni. — Indítványom az, hogy válasz- szunk egyelőre három tagot, quasi faltörő kosokat, kik neki támadjanak a közvéleménynek és hangulatot csináljanak. (Dörgő éljenzés.) Arch. Diaholi. (Eláll, abcug!) Engedjék meg uraim, hogy kifejezzem, hogy ez az eljárás nem méltó (óriási zaj, eláll- és abczug-kiáltások ; a szónokot kihajítják az ajtónál): „Bár én vagyok az architectus Diaboli, azért a lóláb még is önöknél látszik ki, uraim. Pá ! X. Y. Az egészségtan és a gyakorlat. Dat. Galen us opes, így tartotta ezt a régi latin közmondás és nem is szűkölködött igazság nélkül ez a mondás, mert tény, hogy a tudományos pályák között talán az orvosi az egyetlen, a melyben óriási vagyonra tehetni szert egy kis szerencsével, no meg egy kis tudománynyal. Az orvosi pálya azonban nem csak rátermettséget követel attól, a ki erre a pályára lép, hanem passziót is. A kinek nem szenvedélye az orvoslás, a kinek nem ambicziója a betegen segíteni, az nem lép erre a pályára, hanem elmegy jogásznak, mert abból minden lehet a föld kerekségén itt széles Magyarországon s ahhoz még csak passzió sem kell, mert a jogvégzett embernek ezrei soha semmiféle jogászi foglalkozást nem űznek. Most, hogy a fővárosban nagy takarítást rendeznek az alkalmazottak között, most végre rábukkantak a mesés mellékfoglalkozásokra is és irtják a fővárosi alkalmazottak mellékkeresetét. Van ebben bizonyos hetyes józanság és sok praktikus hasznát fogja látni a főváros annak a drákói szigorúnak, a melylyel ezt a kérdést kezeli. De mint a mi intéző köreink mindenben, amibe belekezdenek, úgy ebben sem tudják a kellő mértéket betartani. Olyan féle módon járnak el, mint az egyszeri szegény ember, a ki nagy nehezen tehénre tett szert s azontúl minden órában friss tejre szomjazott s ugyancsak tönkretette a jámbor riskát. A főváros is így használja ki a maga ötleteit. Ha egy-egy üdvös ötlete akad, úgy agyonfeji, hogy még az is megátkozza a végén, a kinek eszébe jutott. Megrendszabályozta előbb a fogalmazó személyzetet, most pedig a tanároknak készül nekimenni. Semmi szavunk nincsen ellene, helyes. A ki beszegődik a fővároshoz, tudja mit cselekszik, tudja mire számíthat, ne nyújtózzék túl a takaróján. — A tanár és tanító uraknak egyetlen és fő foglalkozások a tanárkodás. Ha marad idejök, búvárkodjanak, Írjanak könyvet, ez a foglalkozásukhoz tartozik, de ne menjenek számfejtőknek, ne álljanak be bankhivatalnokoknak, ne építsenek színházat, mert ez a főváros reputáczióját sértheti, hogy az ő fizetett alkalmazottjai albérletbe kénytelenek adni magukat, Hanem ezt a szabályt csak azokra lehet alkalmazni, a kiket illet. Az újabb tantervek kötelező tan- tárgygyá tették a középiskolákban az egészségtant. Erre a tantárgyra szerződtettek orvostudorokat, a kik amellett, hogy orvosok, előadási képességgel is meg vannak áldva, s a kiknek viszonyai megengedik, hogy naponkint egykét órát az iskolában is tölthetnek. Ezeknek az uraknak a tanárkodás a mellékfoglalkozásuk, mert nem azért szereztek diplomát, hogy gyermekeknek meséljenek a tisztaságról, hanem azért, hogy betegeket gyógyítsanak. Ezeket a tanárokat, rendesen óradíjjal fizetik meg az iskolákban, vagy ha bizonyos számú évig szolgáltak már, véglegesítik, meglehetősen szerény fizetéssel. Az elv túlhajtása tehát az a propo- ziczió, hogy az egészségtan tanárait tiltsák el a prakszis- tól. Miért? Ilyenkor rendesen a ragályos betegeket szokták fölemlegetni, de én istenem, az már oly régi dolog, hogy az orvos nem terjeszti a ragályt, mint maga az orvoslás. Oka tehát semmi más nincsen, mint az analógia, a mely azonban hibás, mert őnekik a gyakorlat a kenyerük. És végeredményében igen kellemetlenné válhatna az az intézkedés. Mert a főváros csak nem képzelheti el, hogy ügyes, szakképzett, jó orvos, a ki megkereshet gyakorlat útján 5—6000 frtot, ehelyett elvállal olyan állást, a mely jövedelmez 1400 forintot. Fognak tehát ajánlkozni olyan orvosok, a kik nem tudnak megélni a tudományuk után, — ezek azonban szerény nézetünk szerint nem is fognak tudni előadni sem. Minek fejtegessük hosszasan ezt a kérdést? Olyan egyszerű, olyan természetes, hogy itt egy hibás következtetésről van szó csupán, egy olyan kis lapsus ez a propoziczió, a melyet észrevenni muszáj, de a mely fölött vitatkozni felesleges. Kérjük az intéző köröket, hogy ezt a túlbuzgóságból eredt tévedést igazítsák helyre, mert komolyan gondolni sem lehet arra, hogy a fővárosi iskolák egészségtan tanárait a gyakorlattól eltiltsák. Közigazgatásunk Kolumbusai. Amerikát tudtunkkal csak egyszer födözték föl. Székesfővárosunk közigazgatásában minden nap támad egy Kolumbus, sőt néha napján tuczatszámra is jelentkeznek. Ezen jó urak mindegyike újra föltalálja Amerikát, a puskaport és több efféle apróságot. Úgy tesznek az eszmékkel, mint a káposztával: hétszer melegítik és hétszer tálalják. Mind a hétszer friss ételül kerül a reklám asztalára, de hát azért mégis csak káposzta, még pedig legtöbbnyire hús nélkül való czuspájz. A csöndes szemlélő nem tudja, azon busuljon-e, hogy az emberiség olyan buta, hogy ezekre a fölfödö- zésekre csak az úr születése utáni 1899-ik esztendőben került a sor, vagy azon nevessen-e, hogy a közigazgatás
