Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-13 / 7. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. február 13. 4 ellen csak formailag1 van fellebbezés, de kár a bélyegért, a mit az ember a kérelmére ragaszt, lia mindjárt akárhogyan be is tudja bizonyítani, hogy egyenesen bolond dolog a közmunkák tanácsának a határozata. A közmunkatanács ilyen szervezésével a közönséget a legelemibb jogától, a fölebbezés jogától fosztják meg. Mert az nem fölebbezés, a mikor a második fórum dirigálja az elsőfokú határozatot, a harmadik fórum meg a másodikat. Tessék csak elgondolni, micsoda jog- és igazságszolgáltatás lenne az, ha a törvényszéknek az Ítélet kimondása előtt a királyi tábla megírná a maga Ítéletét s a tábla tagjait a t rvényszék és kúria tagjaiból választanák össze. Az egész világ kaczagna a mi törvénykezésünkön. Pedig a közigazgatási igazságszolgáltatásnak ugyanazokon az alkotmányjogi alapokon kell nyugodniok, mint a büntető igazságszolgáltatásnak. A mi közigazgatási igazságszolgáltatásunk a közmunkatanács beiktatásával a leg- igazságtalanabb, mert megrövidíti a közönséget, megvonja tőle a komoly fölebbezés lehetőségét. A közönség ki van teljesen szolgáltatva a közmunka- tanács kénye-kedvének, s akármilyen igaza legyen is, a közmunkatanácscsal szemben orvoslást nem kap senkitől. A fölebbezésnek a legelső kelléke, hogy az előző fórumtól teljesen független fórum ítélje meg. Nem is szólva arról a képtelenségről, hogy a második fórum előbb mondja ki az Ítéletet, mint az első. Ha semmi más hibája nem volna is a közmunkatanácsnak mint ez, — pedig van — akkor is föltétlenül másként kellene szervezni. De tartozom az igazságnak azzal, hogy megmondjam, hogy maga a közmunkatanács is érzi ennek az állapotnak a képtelenségét. Szeretne is rajta javítani, de nem lehet. Azok, a kik annak idején a főváros ellenőrzéséül a közmunkatanácsot megalkották, gondoskodtak arról, hogy ebből az állapotból kivezető út ne legyen. Szép, czifra ruhába öltöztették a közmunkatanácsot, fölruházták nagy szavakkal, szép mondásokkal, de úgy szervezték, hogy ne lehessen több, még ha dolgozni akar se, mint a kormánynak a fővárost ellenőrző detektiv-osztálya. Városházi káviár. Boldogok, a kik reformokban, takarékoskodásban és a közigazgatás javulásában, no meg a székesfőváros alkotmánvos érzületében hisznek. Valóban övék a mennyeknek országa. A kulisszák mögé látó ilyen ideális képzeletekből alaposan kigyógyul. Miből is áll tehát a székesfővárosnak, az alkotmányosan kormányzott Magyarország szivének alkotmányos érzülete ? Abban, hogy ma, a törvényen kívül való kormányzás első Bánffyádájában (ad normám: Olympiáda) a közadót tisztviselőinek fizetéséből egyszerűen levonatja. Még csak meg sem kérdezi őket ebben az ex-lex állapotban, akartok-e hazafiaskodni és adót nem fizetni (a nemadózás mindig hazafias tény), avagy tekintettel Bánffy úr ő excellentiájának székesfővárosi gálaburgerságára fogtok-e adót fizetni. Se szó, se beszéd. A központi pénztár most február 1-én egyszerűen lehúzta az állami adót a város minden tisztviselőjétől május elsejéig — előre. Az alkotmányos, a törvényes szempont, az mellékes. Fő az opportunizmus. A törvényhatósági bizottságba választott sok kegyelmes, méltóságos és nagyságos demokrata (Tekintetes és T. ez. már nincs is) csak nem kompromittálja magát azzal, hogy a székes- fővárost, Magyarország szivét, a nemzet közszabadságának palládiumát védő testvér-fővárosokat valamiféle ressistenciális politikába keverje és a passivitásba kergesse. Hány loyalis kir. tanácsosnak és olyannak, a ki még ezután akar azzá fölvedleni, rontaná ez a gyomrát. Isten ments meg bennünket minden patriotikus erup- cziótól. Ilyen velleitások nem hoznak ma semmit a hazafi konyhájára. Már pedig üres konyhának bolond a gazdasszonya. Régi példaszó, de véletlenül igaz. * Tenczer Pál, érdemekben roskadozó hazánkfia, a legutóbbi közgyűlésen, midőn arról volt szó, megszavazzanak-e Feld Zsigmond úrnak a «Goldstein Számi* és a * Háromláb kapitány» további előadására évi 6000 és így 6 évre 36 ezer forint szubvencziót, azzal argumentált, hogy Feld úr a városligeti arénában nemzeti missziót teljesít. Ez a Feld-féle nemzeti misszió átkozottul hasonlít a Tenczer úr magyar hazafiságára. * De mit szól Tenczer Pál úr ahhoz, hogy míg Feld úrnak 36,000 forintot dobnak az adózók pénzéből oda, addig a nemes tanácsban takarékosság és a székesfőváros rossz anyagi viszonyaira való tekintetből, megtagadtak a Magyar Földrajzi Társaságtól segély czímen 300, mondd háromszáz forintot. Hát ez a társaság nem teljesít nemzeti missziót ? Kétségtelenül. De hát mi a magyar földrajzi társaság nemzeti misz- sziója, a Feld úr arénabeli missziójához képest. Bliktri és suvix. * Nagyságos Steiger Gyula bizottsági tag indítványára a l székesfővárosnál hol sikerrel, hol meg sikertelenül működő szervező bizottság kimondotta, hogy a hatóságnál adófőpénztárosra és ellenőrre többé szükség nincs.
