Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-06 / 6. szám
io MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. február 6 Hát mivel sértetnék meg- a kegyelet, ha a halottat egy megfelelő helyen, a köztemető halottas házában téríttetnék ki és onnan temetnék. Észszerű, kegyeletes tény e az, a családot, a halott végtisztességére megjelenőket és a ház többi lakóit ilyen veszedelemnek kitenni, csak azért, mert ez a közegészségellenes szokás így gyökerezett meg. Józan észszel lehetetlen e közveszélyes szokás föntartása mellett kardoskodni. Ezer ok szól ellene, de mellette egy sem. Már a halottégetést kötelezővé tenni — bár menynyire üdvös volna is — nehezebb föladat. Az emberekben rejlő előítélet leküzdésére sok idő kell és e fontos közegészségi reform behozatala ma még le nem küzdhető vallási tekintetekbe ütközik. De már az ellen, hogy minden halott a köztemető halottasházából temettessék, sem a vallás, sem a kegyelet szempontjából érvelni nem lehet. Vannak azonban a házból való temettetésnek még egyéb súlyos közegészségellenes következményei is. A temetés szomorú teendőit köztudomás szerint az e czélból alakult társulatok végzik, a mi a halott hozzátartozóira nézve nagy megkönnyebbülés ugyan, de a sokféle fertőző csirák elterjesztésének egyenes útja. Az a fekete posztó, melylyel a falakat bevonják, azok az állványok, eszközök stb. miket egyik temetésnél ép úgy mint ‘a másiknál használnak, a hullla öltöztetők ruházata tudtunkkal nem lesz a temetés után fertőtlenítve, hanem úgy marad használatban, míg csak végkép el nem szakad. Összeegyeztethető ez a közegészség legelemibb követelményével ? Nem lát-e ebben még a laikus is komoly veszedelmet és mert látnia kell, nem volna-e kötelessége a tiszti főorvosnak a temetésrendező vállalatokat a legszigorúbb szabályzattal kötelezni, hzgy minden temetés után az ott használt tárgyak, stb. alaposan fertőtle- níttessenek. Mert ha áll a ragályozás elmélete, akkor ilyen nyilvánvaló eshetőségek ellen minden tekintetben a legkomolyabban kell védekezni. Már pedig azt csak senki sem vonhatja kétségbe, hogy a halottak és a velük való bánásközben folytonosan használt ruhanemüek és tárgyak legalkalmasabb médiumok a ragályozó csirák vagy ha jobban tetszik: baktériumok terjesztésére. És mit tapasztalunk még mindezek után'? Az, hogy például az entrepríse des pompes funebres emberei, szolgái egy-egy temetés után tömegesen ellepik a villamos vasutak kocsijait és holmijaikkal együtt haza vitetik magukat. Hát egyéb-e ez, mint a ragálynak legkönnyelmübb módon való terjesztése. Ezeknek a szolgáknak egy-egy temetés után semmi helyük sincs a közúti vasutak kocsijain. Szállítsa haza őket saját omnibuszain maga a temetésrendező vállalat és fertőtleníttesse utánuk magát a kocsit is. A ragályozás eshetőségét komolyan kell venni, nemcsak akkor, midőn ezen eshetőség egy-egy temetés alkalmából nap-nap után beállhat. A temetés módját tehát közegészségügyi tekintetből szabályozni kell is, lehet is. Mai módja kétségtelen veszélyt rejt mindenkire. Ez ellen helyesen védekezni, a meggyökerezett régi rossz szokást megszüntetni, nem a köteles kegyelet megsértése, hanem a közegészségi védelem olyan parancsa, melynek mindenki legsajátabb érdekében engedelmeskedni köteles. Salus reipublicae, suprema lex esto. A hazai ipar pártolása. — Levél a szerkesztőhöz. — A Magyar Székesfővárosban olvastam, hogy a főváros 170,000 frt költséggel gyárépületet akar emelni, a melyben a vágóhidak és gyepmesteri telepek hulladék- anyagit, valamint az elpusztult állatokat ipari termékekké dolgozzák föl. A mérnöki hivatal az ilyen gyárakat tanulmányozva, a Németország és Ausztria területén alkalmazásban lévő rendszerek közül egyet már avultnak, kettőt, az Otte és a Hartmann-íé\ét még kissé hiányosnak talált és jelentésében oda konkludált, hogy a fővárosban az egyetlen tökéletes, úgy egészségi mint technikai szempontból kifogástalan Podewils-féle rendszert alkalmazza. Ez a rendszer eddig Németország 22 városában van alkalmazásban és eddig teljesen bevált. A legutóbbi időben azonban az Otte és a Hartmann czégek egyesülve, egy új kitűnő rendszert vezettek be, a mely alapjában véve a Podewils-félével azonos, annak előnyeit fölmutatni képes úgy a produktumok tekintetében, mint az üzem gyorsaságában. Az új rendszer igen jól bevált és a többiekkel teljes mértékben fölveszi a versenyt. Nagyfontosságú ez a dolog főleg azért, mert ez által megszűnik a rendszerválasztás nagy felelősséggel járó föladata, a mennyiben az egyenrangú rendszereknél most már csakis financziális szempontok fognak szerepet játszani. Hogy ez a körülmény mennyire előnyös a fővárosra nézve, világos mindenki előtt, a ki ismeri azt a monopóliumot, a melyet egyik másik czég szabadalmával gyakorol és a mi természetesen csak az építtető rovására történik. A míg azonban a konkurrenczia emelkedését s ennek folytán az árak előrelátható csökkenését örvendetesen tapasztaljuk, nem fojthatunk el hazai iparunk érdekében egy szerény óhajtást. Vájjon el fog-e jönni az az idő, a midőn a főváros minden vonalon keresztül fogja vinni azt a sokat hangoztatott elvet, hogy csak belföldi vállalkozókat enged pályázatain részt venni, oly esetben, a midőn egyrészről meg van a garanczia a készítendő munka jóságára nézve, másrészt ha a munka kivitelével egyszersmind az ország összes enemű intézményeire nézve a magyar ipar érdekében nagyfontosságú elhatározó lépést tesz. Hogy pedig ez az ipar jogosan megérdemli a pártfogást, kitűnik azokból a munkákból, a melyet gyáraink úgy vasutaink, mint gazdasági raktáraink számára készítettek. Nem vélünk csalódni, ha azt reméljük, hogy azok a gyárak, melyek itt megtalálták helyöket, meg fognak birkózni egy kazán vagy gépberendezés sokkal egyszerűbb föladatával. Egy érdeklődő.
