Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-06 / 6. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. február 6. Hírek a városházáról. Az ördögváros. I. [M. D.) A szegénység a legjobb városalapító. Semmi jobban nem tud rohamosan összetorlódni, mint a nyomorúság, különösen akkor, ha azt kergetik is. A mi állami és társadalmi intézményeink úgy vannak összealkotva, hogy abban a misera plebs rendesen a fundamentom az alkotásokhoz, egyszerű anyagi erő, melynek ugyanaz az értéke, mint a kőnek, homoknak, földnek a palota alkotásában. S ha ez a lelkes anyag egyszer nyög, sirása, jajgatása fölcsap, mint az izzó tűz, s a merre terjed — rombol s ezen romboláshoz teremt magának új talajt, új fészket, egy külön társadalmat. A társadalomnak az egyetlen szülőorvosa, a sajtó, vajmi ritkán nyúl a romboláson fölépített ördögváros idegszálai közé; csupán akkor siklik el gyöngén érintve fölötte, ha a törvények paragrafusaiba ütköző bűnnek, vétség, vagy más üldözendő cselekménynek valamelyik fázisa vág bele a mindennapi életben. Pedig e népnek, nem régen velünk együtt működött, szerepelt s koczintó tagjai, ezen üldözött lelkek a szánalmon kívül megérdemlik még, hogy ha másért nem is, de a végső leszámolás miatt közelebb hozzuk magunkhoz. Sohsem voltam barátja se a múlt, se a jelen törvényeinek. Nem látom benne azt a határt, a hol az üldözöttet megállítanák, midőn a falkahajtásban kimerülve összeesik, kezet nyújtana neki a törvény, melylyel fölemelnék s újra letisztítanák az arczát az üldöző képmására. De a sejtelem, mely a jelen alakulásaiból s a mostani szocziá- lisztikus forrongásokból ad reményt a jövőre, homályos hitet ad arra, hogy nemsokára egyformák lesznek az arczok színei, eltűnnek a bűnök redoi s a vétségek szemérmei nem zárják le szégyenkezve a szemeket a tiszta homlok előtt. Mert most a kiválások a társadalom mai rendjéből amellett bizonyítanak, hogy az ember az emberrel szemben állati mértékkel mér. Ez azután megteremti az idegenkedést egymás között ;É egymástól épp oly borzadva szöknek meg, mintha fenevad vicsorítaná rá fogait. E lapok hasábjain vázoltam röviden a nemrég letűnt társadalmi kasztot: a „Donaujägereket“, a vizikaiőzokat. Elég terjedelmes tanyájukat egyszerűen ördögváros-nak keresztelte el a társadalom békés, nyugodt osztálya, mely nem a közeledést kereste hozzájuk térítőként, hanem inkább futott tőlük, ezzel természetesen csak jobban megvonva azt az éles vonalat, mely őket egymástól elkülöníté. A társadalom lélekbúvárának, a ki az egyesek kutatásaiból összefoglalja az egyetemest, az egészet, kötelessége, különösen kötelessége oda lehatolni, a hová legnehezebb bejutni, a nyomor fészkébe; az igaz, nem csillanó porszemeket ás ki onnan, hanem sötét port, 11 kormost, szenest. Míg az ember az embert kutatja, mindig azon a talajon mozog, melyen ha nem is teremt abszolút becsűt, de hasznosat igen annak a társadalomnak, mely soha sem tud egységes lenni, hanem örökké a kiváláson az elkülönítésen dolgozik. Két millió forintos kisajátítás. Az eskü-téri híddal kapcsolatos szabályozások rendkívül sok kisajátítással jártak, a melyek közül a legnagyobb és legdrágább : a piaristák telke utoljára maradt. A főváros ezt a kisajátítást a maga hibájából tetemesen túltízeti. A piaristák telke körülbelül 2090 négyszögöl, a melynek a kisajátítás kezdetekor 1890-ban négyszögölenként átlag 650—700 forint volt az ára. A tanács már két évvel ezelőtt tudta, hogy a terjedelmes telket meg kell vennie, de nem sietett a vétellel. Azóta a közmunkák tanácsa 1000-—1300 forintra rugtatta a szomszédban a telkek négyszögölének értékét s természetesen a piaristák is hasonló árat követelnek. A főváros tehát azért a telekért, a melyet 1.400,000—1.500,000 forintért megszerezhetett volna, ma már két millió forintot kénytelen űzetni — a tanács indolencziája következtében. (Főv. Tud.) Panasz a földalatti villamos vasút-társaság ellen. A főszámvevő e héten vizsgálta felül a földalatti villamos vasút 1897. évi mérlegét. Az üzleti leltár kivételével mindent rendben talált, a mi a mérleg kereskedelmi részére vonatkozik. De a vizsgálatról szóló jelentésében felemlíti, hogy a társaság még mindig nem számolt el a beruházási tőkéjéről, a melyre a kereskedelmi miniszter pausálban 3.600,000 frtot engedélyezett. A főszámvevő tigyelmezteti a fővárost, hogy az elszámolást ne engedje tovább is halogatni, mert igen komoly bajok támadhatnak a mulasztásból. Végül azt kérdi a tanácstól, hogy mi van azzal a bizottsággal, a melyet a közgyűlés 1897. novemberben küldött ki az elszámolás végrehajtására ? (Főv. Tud.) Vadgesztenye eladás. A főváros erdőségeiben évenkint 200—300 métermázsa vadgesztenye terem. Eddig árlejtésen kívül adták el a termést, most azonban a tanács elhatározta, hogy a városi vad- gesztenyét nyilvános árlejtésen fogja értékesíteni. A hadtestparancsnokság szerződése. A laposdillői tüzérkaszárnya mellett a hadtestparancsnokság nagyobb lovagló és kocsikázó teret bérelt a fővárostól 1000 frt évi bérért. A teret már két év óta használja a katonaság, a bérszerződést azonban a parancsnokság újabb és újabb kifogások alapján vonakodik aláírni s természetesen a kikötött bért sem akarja fizetni. A főváros, miután a had- testparancsnoksáe- kifogásairól az eredeti megállapodásokban szó sem volt, múlt év deczember végén kijelentette, hogy ha a bérszerződést 8 nap alatt alá nem írják, a bérbe adott teret vissza veszi. A hadtestparancsnokság máig sem felelt a felhívásra, s a tanács már intézkedett, hogy a kérdéses teret elvegyék a katonaságtól s a helyett a nagyrákosi gyakorlótérből fognak egy részt a tüzéreknek átengedni. (F. T.)
