Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-12-11 / 46. szám
4 M A GY A R SZÉKESEŐV ÁROS 1899. deczember 11. legszebb idejében jutnak a legfontosabb pózi- czióba. Mind a három a szigorú munka embere, a kiktől a főváros lakossága joggal várhat üdvös, életre való alkotásokat. Nagy szüksége van az admiiiisztrácziónak erre a felfrissítésre, a mely a petyhüdt tagokba friss vért, új áramlatot önt. S ha a kerületi elöljárók között is megtörténik a várva várt változás, remélhető, hogy a felfrissítés a tanácsban nem fog a most jelzett változásoknál megállani. A Kossuth Lajos-utcza. Kimondhatatlanul sok szó hangzott el eddig is a Kossuth Lajos-utcza miatt. Már az elkeresztelése erős küzdelem tárgya volt. A kiszélesítése százezrekbe került s mikor ma-holnap teljes parádéban áll előttünk, akkor kezdődik újra a nagy háborúság: a vasútja miatt. A Kossuth Lajos-utczában nem akarnak vasutat. Miért ? Mert a józan érzék kiváltja, hogy a körutak, a Kerepesi-út forgalma ezen a vonalon kapja meg a legtermészetesebb kapcsolatot — Budával; mert a pesti forgalomnak Budára való átömlésénél ez az igazi bevezető csatorna. De nem akarják a Kossuth Lajos-utczát vasúttal elcsúfítani. Miért? Mert a közúti vasúton járó milliók érdeke ebben az utczában ellentétben áll a Kaszinók érdekével. Csak itt vájjon ? Nem, mindenütt. A hol a Kaszinók érdekéről van szó, ott megszűnik a közérdek. A jó, a helyes, a szükséges elveszti a jellegét, ha a Kaszinók urainak úgy tetszik. Mert mi demokrata nép vagyunk. Szeretjük az egyenlőséget, a szabadságot, a testvériséget, mindenek- fölött pedig tiszteletben tartjuk a felsőbb tízezret, a mely szent és sérthetetlen. A felsőbb tízezernek tetszik a Kossuth Lajos-utczát vasút nélkül fentartani, ám legyen meg az ő akaratuk. A milliók lemondanak a maguk jogos érdekéről. A Kossuth Lajos-utcza forgalma óriási. Legalább is tízszer olyan, mint a Nagy-körúté meg a Kerepesi- úté. A kocsiforgalma ugyan abból a néhány fíakkerből áll, a mely a Kaszinók előtt szokott lézengeni, de ez a néhány kocsi tízszer annyit reprezentál, mint a Kerepesi- út száz, meg ezer minden fajta kocsija. Bizony komikus, hogy azok az emberek, a kik napról-napra a demokrataság szent köpönyegét forgatják, milyen ügyesen hozzák kapcsolatba a mób érdekeit a Kaszinók közérdekével Nevetséges, hogy egyetlen ház békés csöndje miatt millióknak kellene lemondani a modern élet követelte praktikus közlekedő eszközről, mikor habozás nélkül körülépítik a szenvedő emberiség százezreinek hajlékait, a kórházakat, klinikákat a csilingelő vasutakkal. A tudomány-egyetem díszes palotája előtt meghagyták a zajos gránit-koczkákat, szó nélkül szaporították a vasúti kocsikat, mert úgy kívánta a közszükség. A Kaszinók előtt nem lehet elvezetni vasutat, mert zavarja az iddogáló, mulatozó, kártyázó nagyurak szórakozását. Ugyan, ugyan Steiger Gyula úr! Ön, a ki a határozati javaslataival szokta lepipálni a városatyák díszes testületét, a ki szereti a pontos kövezést, a gázgyárakat és a diurnistákat: mért félti annyira a Kossuth Lajos- utczát a vasúti forgalomtól? Hisz ön nincs ott érdekelve ; sem háza, sem üzlete nincs abban az utczában ? Vagy a Kálvin-téri vasúti csomópont miatt táplált haragját nemcsak a mérnöki hivatallal kívánja éreztetni, hanem a vasút-vállalatokkal is ? Rosszul teszi, mert az ön álláspontja első sorban a közérdeket sérti, a vasúton közlekedő milliók érdekét s csak közvetve a vasutakét. Ezek az utóbbiak könnyen nélkülözik azt az egy vonalat, de azoknak a szerencsétlen halandóknak, a kik hat krajczá- ros szakaszjegygyel eveznek át az élet viharain, bizony nagy könnyebbség, ha azért a hat krajczárért legalább villamos vasúton járhatnak. Mert tessék elhinni, igen kevesen utazhatnak manapság gummirádlis szekereken, legyenek azok számozottak bár, vagy számozatlanok. A nagy többségnek — a millióknak — életszükség a villamos vasút, tekintet nélkül arra, hogy Kaszinók, vagy főherczegi paloták előtt fut el az útjuk. Nekik sietős a dolguk, rövid a pihenő idejük s bizony nagy megváltás rájuk nézve, ha azért a pár krajczárért néhány kilométert ülve tehetnek meg. Ne tessék tehát opponálni a Kossuth Lajos-utczai vasút ellen. A nép kívánja, adassék meg neki az ő kívánsága. Az utcza szépségét nem rontja; a Kaszinó meg beletörődik. Ha pedig haragudni fog, elmegy a Gellért-hegyre s ott épít magának díszes hajlékot. Sem iparunk, sem kereskedelmünk nem veszít a távozásukkal. Vessünk véget a komédiázásnak. Mikor arról volt szó, hogy az eskütéri hidat olyan méretűnek építik, hogy vasút nem mehet át rajta: akkor önök lármáztak legerősebben s ugyancsak nekiestek Dániel miniszternek, a ki a közérdeket alá akarta rendelni a Kaszinók érdekeinek. Micsoda tűz és villám dörgött a törvényhatóságban, hogy egy híd, a mely majdnem tíz milliót emészt meg (a szabályozási költségekkel együtt) a legfontosabb közlekedő eszköz használatára sem lesz alkalmas. Most? Fordul a koczka. Az új miniszter belátja, hogy egy ilyen nagy jövőjű közvetítő útvonal, mint az eskütéri híd, nem lehet el vasút nélkül s engedélyt akar adni a vasutaknak az építésre. Önök pedig tisztelt városatyák most ez ellen opponálnak! Hol itt a logika ? Tessék csak eltenni azt a műharagot jobb időkre. A népnek szüksége van a Kossuth Lajos-utczai vasútra; a kinek pedig nem tetszik, végezze a déli sztrájkját a Váczi-utczában. A Kossuth Lajos-utcza a nagyközönségé. A rabszolgatartók. A főváros a kormány kívánságára újjászervezi az adóhivatalait, illetőleg az eddig napidíjas állásokkal túlterhelt hivatalokból kiküszöbölik a napidíjasokat s végleges tisztviselőket alkalmaznak a diurnisták helyére. Ez a változás, a mely kezdetben a majdnem négyszáz főnyi személyzet előtt új korszakot jelentett, kevés örömöt szerez a tisztviselőknek. Az adóhivatalok hatáskörének és szervezetének megállapítását tartalmazó szabályrendelet 9. §-a ugyanis elrendeli, hogy az ezeknél a hivataloknál rendszeresített állásokat az ideiglenes minőségben szolgáló alkalmazottak csak akkor nyerhetik el, ha a rendes minősítésen kívül gyakorlati szakvizsgát is tesznek. Maga a szakasz így szól : 9. §. Az adószámviteli hivatal és az ennek közvetlenül alárendelt adóvégrehajtási osztály a főnök vezetése alatt működő szükséges számú számtanácsosok, számvizsgálók, számtisztek, számsegédek, irodatisztek,
