Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-11-27 / 44. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. november 27. pesten, ő szerényen bár, de jól alapozott önérzetével ezt is megmagyarázná neked, óh vándor ! Mivel azonban Steiger úrnak még hangját sem igen lehet büntetlenül fárasztani, szintén jól ismert szerénységemnél fogva talán megengedhető' lesz, hogy a nagy Steiger helyett én, — csekélység, porhüvely, semmi! — mondjam el az ő nagysága történetét, rövid, de velős két képecskében. íme a két kép, óh vándor: Körülbelül 2 esztendővel ezelőtt történt, hogy Steiger úr> a városi díjnokok ismert és közkedveltségű pátronusa, a kiváló krumplicsösz, elérkezettnek látta az időt annak a kijelentésére, hogy Budapesten a kövezés dolgában botrányosak az állapotok. Botrányosak pedig egyszerűen azért, mivelhogy mi- nálunk az a bevett szokás, hogy az utczát először is be- boer-(bur)-kolják kövezettel, s mikor már minden kövezéssel végeztek, csak akkor jut eszökbe az intéző köröknek, hogy — pardon ! — elfelejtettük, hogy a csatorna-hálózatot elfelejtettük rendbehozni a kövezet alatt. Nosza, fölszedik a kövezetei, lerakják és rendbehozzák a csatornákat, s ismét bekövezik az utczát. Mikor már ismét elkészültek az új kövezéssel is, akkor — mondja vala 2 esztendő előtt Steiger Gyula (de genere eadem), — megint az jut eszébe valakinek, hogy „ej, csaknem megfeledkeztünk róla, hogy a gázcsöveket is le kellene rakni!“ Ucczu, újra fölszedik az utczát, s a mikor a fölszedés után harmadszor is bekövezik, megint egy harmadik igen okos embernek jön az az ideája, hogy bizony jó lett volna lerakni egyúttal a vízvezetéki csőveket is. Harmadízben is felbontják tehát a boldogtalan kövezetét, s negyedszer is újra lerakják. De most jut csak igazán eszébe valakinek, hogy: ejnye, ejnye, nagyon rostéijük a dolgot, de a villamos világítás kábeljét kint felejtettük, s a világítás e miatt már egy hete, hogy szünetel. A dolog vége ismét az, hogy negyedszer is fölszedik az utczát, s bár a publikum, és kivált az utczabeli kereskedők, — a kiknek ez az örökös kövezés kárukra van, — kézzel lábbal kapálóznak is ellene, hiába, a villamos kábelt csak le kell rakni, s az utczát mégis újra föl kell bontani és utána ötödiziglen is le kell rakni ugyanazt az egy kövezetei. így adta azt elő Steiger Gyula (de genere eadem) 2 évvel ezelőtt a közgyűlésen, vagy micsodán, s követelte, (de még milyen erélyes hangon !) hogy ennek az állapotnak egyszersmindenkorra véget vessenek. Mert — úgymond — a fővárosnak a folytonos három-négyszer való kövezet-bontás és újra való beburkolás révén óriási veszteségei vannak. Topp! — hogy is mondhatta volna másképen Steiger úr — egyszersmindenkorra vége legyen tehát a slendrianizmus- nak Budapesten ! Topp ! Vége ! * * * Oh vándor, a ki két évvel ezelőtt fordultál volna meg netalán a főváros határában, fuss innen messzire, hogy ne légy tanúja Steiger Saul szomorú fordulásának. Fuss, mert ha most fordulnál meg szép fővárosunk határában, óh vándor, bizonyára Lóth feleségeként sóbálványnyá változnál. Mert mit kellene most látnod, óh vándor ! Azt kellene látnod, hogy barbár munkás kezek elejétől végig fölszedték az egész nagy körutat (Ferencz-körutat, József-körutat, Erzsébet- körutat, Teréz-körutat, Lipót-körutat, stb.) fölszedték, a mikor már egész hosszában gyönyörűen és drágán ki volt kövezve, fölszedték a mikor alig egy esztendeje szintén föl kellett szedni és szintén újra bekellett burkolni a csatornázás, meg a vízvezetéki csövek lerakása miatt, s föl kellett szedni — óh, mindenek, a kiket Steiger-nek hívnak, takarjátok el szemeteket! — föl kellett szedni a miatt a borzalmas ok miatt, hogy a gázgyár lefektethesse a körúton saját külön új csöveit... Oh, Steiger, Steiger, városi krumplik pátronusa és díjnokok v. b. t. csősze, miért igazgatósági tagja és főrészvényese ön a nevezett gázgyárnak ? És ha az, hát mért legnagyobb, vagy legalább is : csaknem legnagyobb férfiú ön szegény székesfővárosunkban ? Tudniillik, ha vagy az egyik, vagy a másik nem volna ön, akkor úgylehet nem kellett volna most felbontani — a mérnöki hivatal heves ellenkezése daczára s a publikum, kereskedők és közlekedés bosszúságára az egész nagykörutat, vagy ha már föl kellett is újra bontani (mert hiszen — mint a nóta is mondja: „Azért Steiger, hogy ragyagjon, S hogy mindent be-folyásoljon! stb.“) ezzel a Steiger Gyula úr gázgyári igazgatósági tag és főrészvényes kiforszirozott makacs akaratával szemben legalább nem volna ott ma az a 2 esztendő előtti Steiger Gyula székesfőv. bizottsági tag úr, a ki a főváros érdekében ugyanazt oly rettenetes módon( kárhoztatta, a mit most — a gázcsövek lerakásával — épen olyan csökönyösen javasolt, tanácsolt, akart és kierőszakolt: tudniillik a már egyszer, sőt kétszer-három- szor lerakott utczaburkolat ki-Steiger-olását, azaz: ismét való felbontását. Óh, vándor, ha római kövezet-kezetességet, akartam mondani következetességet akarsz keresni, sietve haladj el székes- fővárosunk határa mellett! Üres lakások az 1899. év II. negyedében. — Közli a főváros statisztikai hivatala. — A lakásüresedések fontos statisztikájában, hála azon érdeklődésnek, melyet úgy a m. kir. adófelügyelő úr, valamint a tiz kerületi helyettes adófelügyelők ezen ügy iránt tanúsítanak, ez alkalommal első Ízben vagyunk abban a kedvező helyzetben, hogy a lakáspiacz állapotáról a lehető legrövidebb idő alatt beszámolhassunk, a mennyiben u. i. a május—augusztusi lakásüresedéseket, melyek azonban csak szeptember elején juthatnak birtokunkba, már szeptemberben közzétehetjük. Az utolsó évnegyedben a lakáspiaczon már régebben észlelt kritikus helyzet évtizedek óta nem tapasztalt magasságra emelkedett. Ezen emelkedés az 1897. év II. negyedétől kezdve negyedévről-negyedévre tapasztalható; csak az 1898. év IV. negyedében mutatkozik az előbbi negyedhez képest némi csekély csökkenés. E csökkenésnek azonban nagy fontosság nem tulajdonítható : az év utolsó negyedében az üresen álló lakások száma rendesen szokott csökkenni. Előre lehetett látni, hogy a május—júliusi negyedben, a mikorra számos új ház készül el, az üresen álló helyiségek és lakások száma megint emelkedni fog. Ez tényleg bekövetkezett: a jelenleg üresen maradt összes helyiségek száma 1200-zal, a lakásoké pedig közel ezerrel emelkedett, úgy hogy jelenleg összesen 5586 helyiség, köztük 4044 lakás, nem talált bérlőt. Úgy látszik, hogy a lakáspiaczon mutatkozó túlságos kínálatnak a rendes mértékre való leszállítása, egyrészt a .lakosság szaporodása, másrészt az építkezési túlságos tevékenységnek leszál-
