Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-11-27 / 44. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. november 27. Ez a kis epizód hű képe annak a szomorú helyzetnek, a melybe a székesfővárost a rossz gazdálkodás juttatta. Mikor beugratták minden dőreségbe, akkor faképnél hagyták azok a jóakarók, a kik csupán hasznot kerestek, magánérdeket hajszoltak. Sárba rántották a város jó hírnevét, pénzügyi állapotát a legmegbizlia- tatlanabbnak színezték, megdöbbentőnek mondották vagyoni állapotát s most kaczagják. A hitelt akarták elragadni tőle, hogy tehetetlenül roskadjon össze. S a mikor már- már sikerült a játék, jött a keramit gyár és felajánlotta a szívességét. Óh a kis hamis! . . . S a közgyűlés, hogy helyt álljon, elfogadta az ajánlatot. Hát a törvényhatóságban a gránitot, bazaltot senki sem képviseli? Hát miféle képviselő-testület ez? Bécs ellen. Iparunk, kereskedelmünk pang, mert nem tud versenyezni az osztrák iparral, kereskedelemmel. A merre csak lépünk, a merre csak járunk, nyomát találjuk az osztrák versenynek, a mely merészen, tolakodóan, sőt követelőleg kér elsőséget a hazai ipar fölött. Pénzük több van az osztrákoknak, élelmességük gyakorlottabb, mesterségüknek van múltja: mi mindenben kezdők vagyunk. Ue egyben nagyon a régiek maradtunk : a közömbösségben, a melylyel a magunk ipara, kereskedelme iránt viseltetünk. Örökös a panasz, hogy a hazai ipar nem tud versenyezni a külföldivel. De hogyan versenyezzék, mikor nincs rá alkalma? Mert nemcsak vevőközönsége nincs a magyar iparnak, de komoly támasza sincs. A hatósági támogatás a frázisoknál kimerül, tovább a hatóság nem megy. A körrendeletek, leiratok és átiratok a hazai iper támogatói. Egyebekben pedig mindenki úgy vásárol, hogy a hazai kontárokat (legyenek bár műremekei) elkerülhesse. Túlságos könnyelműséggel jár el hatóság és közönség az iparpártolásnál. Nem törődik azzal, hogy a mit vesz, az ne csak megfelelő, hanem magyar gyártmány is legyen. E téren nem vagyunk soviniszták, csak balgák. Mert minden vállalatunkban ott ülnek osztrák szomszédaink, a kik úgyszólván versenyen kivid monopolizálják a magyar közönséget. Az új kereskedelmi miniszter lelkes támogatója a magyar iparnak, de az kikerüli az ő figyelmét is, hogy valószínűleg maga a kereskedelmi minisztérium is egész sereg olyan gyártmányt használ, a mely külföldi termék, bár ugyanolyan itthon is kapható. így látjuk ezt a fővárosnál is. A polgármester hangoztatja a magyar ipar legmesszebb menő támogatásának szükségességét, de milyen nagy lenne a meglepetése, ha összeiratná, hogy a főváros ok nélkül hány százezer forint árú osztrák iparczikket fogyaszt. Alig van olyan termék, a mit a magyar ipar teljes verseny- képességgel, esetleg még jobban ne gyártana, mint a külföldiek s mégis nem kap piaczot. Mert a hatóságok, a legbiztosabb, legnagyobb és készfizető fogyasztók meggondolatlanul vásárolnak. Persze Bécs — máskép tesz. Bécs igen sok tekintetben mintaképe lehetne Budapestnek, különösen a sovinisztaságban. Bécs durván visszautasít mindent, a mi magyar. Ott nincs tere a magyar iparnak; nincs hely, a hová beengednék. Legelkeseredettebb ellenségünk maga a hatóság, a mely vaskő retkezetességgel bojkottálja a magyar ipart. Az iparosok, vállalkozók el tudnák mondani, hogy Bécsben milyen fogadtatásban részesülnek, ha kisül róluk, hogy magyarok. Vagy egyáltalán nem vállalkozhatnak, vagy csak hamis czégér alatt juthatnak Bécsben munkához. Budapesten nincs, a ki ellenőrizze őket. Az iparegyesület itt-ott megereszt egy felszólalást, valamelyik miniszter tósztot mond a magyar iparra, a polgármesterek rendeletet adnak ki, azután re bene gesta vásárolják tovább a bécsi árút. Nagyon itt az ideje, hogy a rendeleteknél több is történjék. Föltétlenül hiszünk a polgármester úr hazafi- ságában s elvárjuk tőle, hogy épp oly erélylyel bojkottál mindent, a mi bécsi, mint a bécsi podesta. Osztrák árú ne kerüljön a főváros háztartásába. Proskribálni kell az osztrák iparost, vállalkozót, s vissza kell kergetni iparczikkeivel, találmányaival együtt drága hazájába. Polgármester úr! legyen erélyes. Üssön szét a sok bécsi holmi között, mutassa meg, mit tud a magyar virtus ! Van nekünk olyan jó anyagunk, mint a bécsinek, a pénz meg jobban ráfér a szegény magyar iparosra. Iparhatósági megbízottak választása. A tanács az 1900. éri iparhatósági megbízottak választásának határidejét deczember 17-ére tűzte ki. A megbízottak működéséről a lefolyt év alatt sok szó esett mindenfelé. Bár működésükhöz a kereskedelmi miniszter sok reményt fűzött és a szakkörök igen nagy fontosságot tulajdonítottak a szereplésüknek, az nagyjában véve majdnem minden jelentőség nélkül maradt. Az érdedeltek e végből az idei választásokban lelkes működést fognak kifejteni, hogy a megbízottak sorába olyan egyének kerüljenek, kik a testület hivatásának teljesítése körül a megkivántató lelkes működést kifejteni hajlandók és képesek. Minden kerületben 20—20 iparhatósági megbízottat és 5—5 póttagot választanak. A választásokon a budapesti kereskedelmi- és iparkamara 4—4 bizalmi, férfia működik közre. A kerületi elöljáróságoknál deczember 17-én reggel 8 órától délután 6-ig folynak a szavazások, «melyben részt vehet minden budapesti iparos és kereskedő, ki magát iparigazolványával és adókönyvével igazolja.
