Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-11-27 / 44. szám
1899. november 27. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS b iparhatósági megbízottnak minden olyan fővárosi iparos vagy kereskedő megválasztható, ki legalább a III. osztályú kereseti adó minimumát fizeti: Ez a minimum a III. és X. kerületben 30 írt, az I., II., VII., Vili. és IX. kerületben 40 írt és a IV., V. és VI. kerületben 50 frt. A tanács a választásra vonatkozó hivatalos hirdetést 2000 példányban megküldötte a kerületi elöljáróságoknak, hogy az érdekeltek között minél szélesebb körben terjesszék. Az országos iparegyesületet is értesítette a tanács a választás határnapjáról, az ügy érdekében ez a testület is nagy igyekezetét szándékozik tanúsítani. Az idén az a panasz sem lehet, — mint az előző években — hogy a választás határidejéről nem nyert idejekorán értesülést. Ez is az oka, hogy a választás napját ilyen jókor kitűzte a tanács. Kapcsolatban ezzel a hirrel érdekesnek tartjuk itt regisztrálni a VI. kerületi iparhatósági megbizottak működéséről szóló jelentést, a melyet az elöljáróság a napokban terjesztett a tanács elé. Mint jóformán minden alkalommal, ezúttal is több figyelemre méltó javaslattal fordulnak a tanácshoz a megbizottak. Előterjesztésük alapos bizonysága annak, mennyire komolyan fogják fel a terézvárosi iparhatósági megbizottak a reájuk rótt feladatot. Hozzájuk hasontó buzgó működést egyetlen egy másik fővárosi kerület hasonló testületé ki nem fejt. Ezúttal a mühelyvizsgálatok megkönnyítésére igyekeznek. Ebből a czélból elhatározták, hogy a kerületet alkerületekre osztják fel, s mindegyik alkerületbe két-két tagjukat küldik ki, a kik a vizsgálatokat párosával végzik. így eljárásuk nagyobb tekintélyt és komolyságot fog nyerni. Kérik a tanácsot, hogy hasonló eljárásra hívja fel a többi a kerületbeli iparhatósági megbízottakat is, hogy ilyen formán egyöntetű eljárást kössenek mindenütt A gyárvizsgálatoknál a legtöbb esetben a megbizottak eljárása teljesen megegyez az iparfelügyelők működésével, erre a feladatra tehát a megbizottak kisebb súlyt fektetnek. Arra kérik a tanácsot, eszközölje ki a kereskedelmi miniszternél, hogy ezután évenként csupán egyszer, és ne négyszer legyenek kötelesek a gyárvizsgálatokat megtartani, s vizsgálataikról olyan esetben, mikor mindent rendben találtak, írásbeli jelentést tenni ne kényszerüljenek. Az évi vizsgálatokat is olyanformán óhajtanák megtartani, hogy a tavaszi gyárvizsgálatokat foganatosító előljárósági vegyes bizottságok eljárásaiban vennének részt. Végül a közelgő választásokra vonatkozólag azt indítványozzák, hogy a kerületi elöljárók az ipartestületek ajánlata alapján arra való egyéneket hivatalos jelöltekül állítsanak fel, és megválasztatásukat ajánlják a választók figyelmébe. Heltai-utcza. A tanácsot névtelen két krajczáros nyílt levelezőlapon valaki felkérte, hogy a Petrezselvem-utczát „Heltai“-utczának nevezze el. A tanács a kérelmet azzal a megokolással tette levéltárba, hogy értesülése szerint az ügyben közelebbről formaszerű indítványt fognak benyújtani s így annak tárgyalására ez idő szerint szükség nincsen. Az 1900. évi budget. E század utolsó költségvetésével a héten foglalkozott a pénzügyi bizottság. Kíváncsian vártuk, hogy a költségvetési előirányzat 913,553 kor. hiányának a tanács részéről 5461 koronára történt leszállítása miféle kritikában részesül, hogy egyes nagyobb bevételi fejezetek merész fölemelését és egyes kiadási fejezetek megszorítását vagy a kölcsönpénzek terhére való átutalását hogyan kommentálja a főváros gazdálkodásának areopágja. Miféle kilátás nyílik a jövőre, szóval a folyton hiresztelt nagy átalakulás veti-e már előre árnyékát és ha igen, mennyiben ? A történtek ebbeli várakozásainkat alaposan lehűtötték. Rég nem hallgattunk sekélyebb tárgyalást — hogy ne mondjuk diskurzust — mint a minőt a pénzügyi bizottság ezúttal produkált. Tipikus, igazi budapesti volt annak egész menete, még pedig a javából. Az előrészét az általános vita képezte, a mely mint az a jó élőzenéhez illik, magában foglalta a később föleresztett és kiczifrá- zott témákat A főfővezérmotivum a személyi illetmények óriási emelkedéséről, a személyzet létszámának leszállításáról, a munkaerő jobb kihasználásáról kesergett és mikor azután a személyzetben rejlő bajokat kezdték feszegetni, és azok okait firtatni, bevág a „protekczió“ disszonáns, de kitartó alaphangja és a közigazgatás drága, de rossz munkája fölött háborgó zeneképek el- csöndesednek, akár csak a hánykodó hullámok az olajtól és mivel a protekczió generálbasszusát a helyes zeneérzék bolygatni nem engedi, merész akkorddal olvadnak bele a „Szolgaszemélyzet ruházata“ kezdetű kavatinába A költségvetés egyik legtekintélyesebb kiadási tételén, az új kövezéseken, a melyet a tanács az 1899. évi 1.533-732 korona ellenében ] .217,562 koronára szorított le, nem találtak egyéb kifogásolni valót mint, hogy miért köveznek az egyik kerületben két utczát, mikor a másikban csak egyet? Ezt a kérdést czikkelyünk jeligéjéül választhattuk volna Az 1900. évi kövezési programul nem lett volna teljes, ha föl nem vetik azt az aktuális kérdést, hogy miért kellett az eskütéri hídhoz vezető út irányát megtörni ? Ez jó alkalom volt arra, hogy a középítési igazgatón egyet üssenek és őt tegyék felelőssé ezért a ferdeségért is. Miután a középítési igazgató az elmondottakból kivette, hogy itt az ő pályanyertes város- rendezési tervének a leczáfolásáról van szó, megígérte, hogy a részletek tárgyalásánál majd előáll a védekezéssel. Akkorra azután magával hozta a hídépítési törvényt és kiolvasta belőle, hogy az eskü-téri híd iránya a Rudas-fürdő előtti térből a belvárosi plébániaépületnek vezet, de azt már kihagyta, hogy „a Rózsa-tér és Sebes- tyén-utczán át a Hatvani-utcza torkolatáig“. E helyett bemutatta a saját tervének rajzát, a melyet már mindenki ismer, mert megvalósulva is láthatja, de elrettentőül nem mutatta be vetélytársainak megoldását, melyet pedig mindig ellene szoktak kijátszani. Szó esett a kövezet ódivatú hézagairól is, erre nem reflektált, hanem a Calvin-téri villamos födetlen pályaudvar tekintetében megengedett annyit, hogy az bizony nem lehet kellemes arra a bizottsági tag úrra, a ki ott háziúr. Ezeknek a csatározásoknak létjogát nehéz megérteni, de magyarázatául szolgáljon az a kijelentés, hogy ilyesmit csak a budgettárgyalás alkalmával lehet elintézni. Ekkorra már egy másik szaktekintély kért szót, indítványt még nem tesz, csak kérdést intéz. Miért megy a bérházak jövedelmének 45%-a adóra? Általános el- hiilés. Igaz. az adómoloch mintegy harmadrészét nyeli el a jövedelemnek, de 45ü/0 mégis sok volna egy kicsit.
