Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-11-27 / 44. szám

II. évfolyam.

Budapest, 1899. november 27.

44 szám

KÖZIGAZGATÁSI HETILAP.

Előfizetési ára:

Szerkeszti és kiadja:

Szerkesztőség és kiadó:

Egész évre ....................................

Fé

lévre..........................................

6 frt. . 8 frt.

D'‘- BARTHA SÁNDOR.

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

A hitel.

Micsoda különös komédiája a sorsnak, hogy Budapest, a nyalka főváros, a melynek 1200 virilistája, 400 városatyja és néhány száz millió vagyona van: elvesztetté a hitelét a pénzpia- czon. S milyen vigasztaló mégis, hogy akad olyan gyárvállalat, a mely hajlandó húsz esztendőre hitelt nyitni 4 és 1/-2 perezentes pénz ellenében. Ugyan mi rejlik e két dolog mögött?

Mert skeptikus észszel nem értem, hogy a pénzpiacz, mely csak rossz helyre nem ad pénzt, mért vonakodik a fővárostól. Hogy lehet az, hogy olyan testület, a mely a kért kölcsönt ingatlan vagyonával ötszörösen, ingó vagyonával háromszorosan fedezi, tehát nyolcz- szoros fedezetet nyújt, jövedelme pedig húszszorosán meghaladja a törlesztési terheket: nem jut pénzhez. Ellenben munkát kap egy czégtől, a melynek tisztessége nem kifogásolható, olyan áron, a mely szinte nyereségnek mondható.

Hol a két dolog között az eltérés, — a kapcsolat, — az indító ok ?

A főváros hitelét, a mennyire a beavatottaktól telt, diskreditálták. Nem kárhoztatjuk őket. Annyira rendetlen a város háztartása, hogy minden rossz ráfogható. Hibás emiatt a rendszer, de még hibásabbak az emberek, a kik a rossz rendszer minden hátrányát kiaknázták a város kárára s a maguk előnyére.

Valóságos fejőstehén lett a fővárosból, a melyet kontárok fejtek — művésziesen, mesés igyekezettel, s köztük a kormánytól lefelé az utolsó fazekasig részt húzott mindenki, a kinek valami potyára volt szüksége. Az agyonsanyargatott tehén — pedig valóságos siementhali — állta a fejést és adta a tejet reggel, tizórára, ebédre, uzsonnára, vacsorára, a mikor csak kellett. Végre megcsökönyösödött s nem akart többet adni. Ez volt a pénzügyi krach, a melyet a tehenészek felpanaszoltak. Ezért nem kárhoztatjuk őket; de igenis amiatt, hogy panaszaikkal akkor rohantak a nyilvánosság elé, a mikor a szerencsétlen állat egy kis takarmányt akart kérni.

Hogy megrugdosták az ostoba tehenet s hogy rugdossák azóta folyton! Nincs jóakarója, nincs pártfogója, mert ügyetlenkezü a gazdája, a ki százfelé markol, de semmit sem fog.

Ezt az ostoba tehenet állították a piaczra a jó milimárik, mikor kéréssel fordult az emberekhez. Nem azt mondották, hogy derék, megbízható állat, a ki megérdemel minden jóakaratot, hanem leszidták, legyalázták a világ előtt, hogy ne legyen részvét a sorsa iránt, ne jusson eszébe valakinek is az önzetlen támogatás, nehogy kiejtsék kezükből a jó milimárik a zsíros falatot. S a lepiszkolt állattól félve húzódoztak az emberek s a gazdag főváros hitelt vesztetten állott a bankárok előtt. Kérését megmosolyogták ; vállait megveregették ; megkínálták pénzzel is, a melyért véresen izzadhatott volna; csak jóakarat nem nyilvánult iránta.

S ím .előáll a kerámit gyár és ajánlatot tesz, hogy kikövezi a gyömrői utat, a szállás utczát 362,000 forintokért s a pénzt hajlandó húsz évi törlesztéses kölcsön alakjában felvenni 47% reával. S a város el van ragadtatva. A jó, a derék siementhali.

Nem is kutatja, hogy a nagy teherforgalmi! utakra jó-e a keramit, ez a törékeny, hitvány burkoló anyag. A keskenykerekü teherkocsik nem morzsolják-e szét a vékony habarcsot, a mely csak gummikerekü fiákerok alá való. Még azt se számítják, hogy a gránit, bazalt mennyivel lenne gazdaságosabb s nem történhetik-e meg, hogy húsz év múlva se pénz se keramit s a két utat újra kell burkolni.

Ez a helyzet komikuma. A szegény fejős tehén, az agyon sanyargatott állat, egy kis jóakaratot lát s készpéznek veszi. Örvend a támogató kéznek s — igaza van — jól teszi, hogy el fogadja. Hisz remélhető, hogy a kormány megembereli magát s aféle üzletek kötését nem engedi meg.