Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-11-20 / 43. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 1899. november 20. • r kész ; nem csupán hazafias czélokra, hanem — majdnem azt mondhatjuk: még inkább emberies czélokra. Ketté kell itt választanunk a hivatalos (hatósági) jótékonyságot a társadalmitól. Amabban a hatóság szerepel a közpénzből jótékony czélokra szánt tekintélyes összegekkel, a melyeket a humanitárius intézmények fentartására fordít. A társadalmi jótékonyság már változatosabb. Alakjai közéletünk kitűnőségei, de tagjai között bizony a szegénysorsu munkásnő is helyet követel magának a selyemruhás, nagyságos és méltó- ságos asszonyok között. A fővárosban ma még a társadalom jótékonysága pótolja mindazt, a mi nagy részben a hatóság feladata lenne. A gyermekvédelem országos hatósági rendezése most van folyamatban. De a társadalom kebelében alakult számos egyesület a hatósági rendezés előtt is megtett annyit, hogy a főváros területén a lelencz, az ái’va, a nyomorék, az elszegényedett gyermek is megtalálja védelmét. A Fehér kereszt országos lelenezház-egyesület, a melynek élén Stefánia föherczegasszony védnöksége alatt gr. Károlyi Alajosné, gróf Teleky Géza, báró Dániel Ernőné, Tabódy József, Chorin Ferencz állanak, kitartó működéssel annyira vitte, hogy a lelencz ügy Budapesten ma már nem az a szomorú kérdés, a mely évtizedekkel ezelőtt volt. Az intézet saját palotájában 1500—2000 lelenczet tud elhelyezni s a társadalom támogatása következtében egyre jobban fejlődik. A Budapesti első gy er mekmenhely-egyesület méltó versenytársa amannak. Elén gróf Károlyi Sándorné áll. A két egyesület az állami törvénynyel rendezett gyermekvédelem hivatásos faktorainak lett elismerve s mint ilyenek direkt a hatóságok támogatása és felügyelete alatt állanak. Vetekedik velük buzgó működésével a Pesti Bölcsöde- egyesület, a Klotild szeretetház, a Fröbel nöegyesület, a Magyar gazdasszonyok országos egyesülete, a mely utóbbi mintaszerű árvaházán kívül elsőrangú leánynevelő-intézetet tart fenn. Majdnem páratlanul áll a jótékonyság terén az a buzgó- ság, a melylyel a főváros társadalma az árvák ügyét felkarolta. Legrégibb s majdnem legnagyobb a Pesti izraelita nö- egylet leányárvaháza, a melylyel egyenrangú a Kisdedóvó Egyesület és a többi, felekezeti egyesület árvaháza. Tizenhárom árvaintézetet tart fenn a felekezeti jótékonyság. Fővárosunk társadalmának jótékonysága ezeken kiviil számos nagy és jelentős humanitárius intézmény fentartásában nyilvánul. A hajléktalanoknak hat tágas menhelyet; az éhező, fázó embereknek minden kerületben ingyenes népkonyhákat és melegedő szobákat tart fenn. Gondoskodnak a vakok elhelyezéséről, foglalkoztatásáról és ápolásáról. A szeretet nevében gyámolítják a testi és szellemi fogyatkozásban szenvedőket. A kórházakból gyógyíthatatlanul kikerült, ápolásra szoruló szegény betegeknek San Marco herczegné most épített fél millióval modern menházat; Bródy Zsigmond szerkesztő alapította a Bródy Adél gyermekkórházat; egy szerényállásu polgár: Vécsey János a hosszú munkáséletében szerzett százezreken alapította a Vécsey-Szathmáry gyermekmenhelyet s a nagy alapítások egész sora, a melyeknek jótéteményeit a társadalom szerencsétlen tagjai használják, dicséri a főváros lakosságának jó lelkét. S a mily erős a kasztszellem egyéb téren, annyira, megszűnik minden különbség ezen a téren. A főúri világ kiválóságai : a már említetteken kívül gróf Csáky Albinné, Tisza Kálmánné, Hegedűs Sándorné, Pallavicini Ede grófnő, báró Mal- comes Gizella, a polgári társadalom részéről, mint vezetők : Ber- zeviczy Albert, Horánszky Nándor, dr. Kiss József, Glück Frigyes, Tänzer Pál, Hanvai Sándor, Mezei Mór, Zilahi Simon, Neuschloss Ödön, Schreyer Jakab, Weisz Berthold, Rakovszky István, Kléh István és még számosán állanak az élén a jótékonyság iránytadó elemeinek. Ők a lelkei annak a hatalmas tábornak, a mely évről-évre önkéntes adózással százezreket áldoz, hogy a nyomort enyhítse, a szegényt gyámolítsa, a munkátlannak munkát, a mezítelennek ruhát, az éhezőnek kenyeret adjon. A társadalom eme kiváló tábora mellett nagyban gyakorolja a jótékonyságot a főváros hatósága is. Olyan mértékben, a miképp azt a főváros anyagi ereje megengedi. Árvaházai mintaszerűek, a rájuk fordított évi költség százezrekre rúg, bár e czímen sokat jövedelmeznek azok az alapítványok, a melyeket nagylelkű alapítók tettek a főváros kezéhez. A lakásnélkül szűkölködő emberiség számára a népesebb kerületekben szükségbarakkokat tart fenn, a melyekben csekély díjért a megszorult család szobát, konyhát kap. Ilyen módon öt-hatezer léleknek állandó otthont ad. A szükséglakásokon kívül nagy költséggel berendezte a melegedő szobákat, s a szegény gyermekek ingyenes ebédlőit. Tíz kerületének valamennyi elöljáróságánál rendelkezésre áll a szegénypénztár, a melyből minden szegény 2—10 forintig azonnal kaphat segítséget s 3—8 forintig állandó támogatást. Szegényházai, a melyekre szintén százezreket költ, több száz elaggott, tehetetlen szegénynek nyújtanak nyugalmas menedéket. A jótékony egyesületek közül hetvenhármat részesít rendes támogatásban s a mellett minden nagyobb nyilvános gyűjtésnél a főváros neve tekintélyes összeggel rendesen az elsők között szerepel. Kezelése alatt több millió jótékonyczélú alapítvány gyümölcsözik százféle rendeltetéssel, csupán avégből, hogy az alapítvány kezelése ne csökkentse az alap jövedelmét. A főváros gazdag város — ez a jelszó s e jelszó alatt állam és társadalom egyaránt felkeresi a gazdag várost, hogy pénzt, épületet, üres telket — de mindig ezrekre rugó értéket kérjen a megszorult emberiség nevében. S a főváros mindig ad, ajándékoz és elenged. Ad pénzt, ajándékoz ingatlant s elengedi a községi járandóságokat: adót, s egyéb természetű közmunkák díját Budapest háztartásában ilyenformán milliókra rúg a jótékonyczélú kiadás, nem számítva azt, hogy a város majdnem négy millió forintot ad évenkint népoktatási czélokra. A szegénység -—- sajnos —- a Danaidák hordója. Megtölteni ezt — megszüntetni amazt lehetetlen. Állam, társadalom s a főváros hatóságának együttes működése is csak enyhíti, elviselhetővé teszi a nyomort. Csökkenti az általános pauperitást, legalább annyira, hogy a nyugat világvárosait rettegtető társadalomellenes tanok a magyar metropolisban nem találnak talajra Szegényeink vannak, de sok ezer szegény mégis nélkülözi azt a jóságos kezet, a mely legtöbbször nem alamizsnát ad, hanem állandó ellátást nyújt.
