Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-11-20 / 43. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Ha azonban megérnők, hogy a jótékony egyesületek egyesülnének, szétforgácsolt szellemi és anyagi tőkéiket viribus unitis használnák a szegénység gyámolítására: akkor a főváros szegényügye egyszerre megoldást nyerne. A jótékony egyesületek egybeolvadását most már a tanács is sürgeti. Intézkedéseiről a Fővárosi Tudósító ezeket írja: A tanács felhívta az összes kerületi elöljáróságokat, hogy a józsefvárosi jótékony-egyesület példájára jótékonysági egyesületek alakítása tárgyában tegyenek kezdeményező lépéseket, s a munkás kérdés megoldását komoly tárgyalás alá vegyék. Ma két kerületi elöljáróság jelentése érkezett a tanácshoz. A IV. kér. elöljáróság üdvözli a tanács törekvését, a Belvárosban azonban külön jótékony intézet felállítását szükségesnek nem tartja. Igen helyesli azonban -— különösen a kerületi választmány a munkásházak felállításának eszméjét. Azonban a munkásházak berendezésénél a kerületi rendszert nem helyeslik, hanem egy központi munkásotthon építését javasolják. A kerületenként berendezendő mun- kásházak nagy terhet rónának az egyes kerületekre, holott például a belvárosban részint a telek drágasága, részint gyárak hiánya miatt — ilyenek felépítése ezáltal an lenne. A választmány a párisi munkásházak szervezőjével, Morin M. E. lelkészszel is érintkezésbe lépett, kitől igen becses adatokat szerzett. A nagy Párisnak szintén csak egyetlenegy munkás lakó-telepe van, az sem magában a városban, hanem a közelfekvő Bellevilleben. A franczia telep czíme: Maison liospiteliéres pour les ouvriers sans asile, et sans travail. Egyesült erővel ehhez hasonló intézményt kellene Budapesten is felállítani. Ez nagyot lendítene a munkáskérdés megoldásán is. A belvárosi választmány hozzájárulását szívesen felajánlja az eszme megvalósításához. A VII. kér. elöljáróság kijelenti, hogy a felhívás őt nem érinti, mert az Erzsébetvárosban már évek sora óta virágzik az általános jótékony-egyesület intézménye. A mi a munkanélküliek foglalkoztatását illeti, ezzel a kérdéssel az összes kerületi elöljárók közös értekezletükön foglalkoznak, erre tehát külön jelentésben az elöljáróság ki nem terjeszkedik. A Lipótváros fejlődése. Érdekes világot vet a kereskedelmi miniszternek egyik leirata a Lipótváros fejlődésére. A rendelet bő tanúságát adja, hogy a miniszter mennyire magas szempontból ítéli meg a főváros viszonyait s jó útmutatásul szolgál a tanácsnak is. Magánvállalkozó az V. kerületi Wahrmann- és Csáky-utczák sarkán dongafatelepet akart felállítani s telepengedelemért folyamodott az iparhatósághoz. Kérelmét azonban úgy az elöljáróság, mint a tanács elutasította tűzrendészet! okoknál fogva. A vállalkozó felebbezett a miniszterhez, ki az elutasító határozatokat helyben hagyta; a teljesen méltányolt tűzrendőri kifogásokon kívül azonban a határozatot egyéb okadatolással is megerősíti. így a miniszter szerint a mondott helyen nem engedélyezhető a kért fatelep felállítása első sorban városrendezési szempontból. ALipót-körút,Váczi-út, Wahrmann-utcza és Pannonia-utczák között levő telkeket, melyeket a szabályozási tervben megállapított utczák 1899. november 20. ferdén metszenek, már legnagyobb részt feltöltötték, szabályozták és parczellázták. Ez a teljes rendezés biztos következtetést enged vonni arra, hogy azokat beépítés útján értékesíteni szándékoznak. Hogy e vidék máris milyen örvendetes fejlődésnek indult, bizonyítja, hogy a Katona József- és Visegrádi-utcza találkozása körül a vidék legújabban számos terjedelmes házzal népesült be. Remélni lehet, hogy a környék fejlődését hathatósan elősegíti a felső rakodópart kiépítése is, mely munkálat a Margit-híd és Dráva-utcza között már két év múlva befejezést is nyer. Ezeknél fogva nem engedhető meg, hogy a megindult fejlődést ipartelep felállításával meg- akaszszák. Végül megjegyzi a miniszter, hogy a megjelölt hely a II. övezetbe tartozik, hol a telkek zárt sorban, tehát egészen beépíthetők, már csak ezért sem lehetne a házak sorába a kisterjedelmű telepet beékelni. A rendszer megváltozott. A főváros közigazgatásának ósdi alapja az 1872: 36. törvényczikk megváltozott. Igaz, csak részleteiben, a mennyiben törvényhozási aktus nélkül a törvényhatóságnak joga van a szervezésen változtatni. A változásokban mégis igen fontos, hogy a polgármester a kisebb folyó ügyektől megszabadul — bár felelőssége a miniszteri jóváhagyás értelmében azokra az ügyekre is megmarad; — az ügyosztályok új beosztást nyernek; az adóügy- osztály megszűnik s a helyére a közlekedési ügyosztályt szervezik. A főváros törvényhatósága ez év február 22-én a következő határozatot hozta: A kiküldött bizottság és a tanács előterjesztése : a központi igazgatásnak, mérnöki hivatalnak, tiszti ügyészségnek és kerületi adóhivataloknak újjászervezése kérdésében. Határozat. A közgyűlés a kiküldött vegyes bizottságnak a tanács által pártolólag előterjesztett ama javaslatához, hogy a polgármester úr hivatali elődje által bemutatott négyrendbeli és pedig a központi igazgatás, mérnöki hivatal, tiszti ügyészség és kerületi adóhivatalok és számvevőségi osztályok újjászervezésére vonatkozó javaslat, tekintettel a nagyméltóságú magy. kir. belügyminiszter úrnak ama kijelentésére, mely szerint egy új fővárosi törvény alkotása iránt a munkálatok folyamatba tétettek, a napirendről levétessék és a javaslatokból csupán a múlhatatlanul és sürgősen megszüntetendő bajok orvoslására vonatkozó ama részek foganatosíttassanak, a melyeknek végrehajtása sem rázkódtatással, sem költségtöbblettel egybekötve nincsen — hozzájárul. Hozzájárul tehát a közgyűlés ahhoz és határozatképen ezennel kimondja, hogy : 1. a polgármester a kisebb folyó ügyek elintézésétől a szabályrendeleti tervezetben javasolt módon és mérvben felmentendő ;
