Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-11-20 / 43. szám
4 MAGYAR SZFKFSFŐVÁROS 1899. november 20. Milliók költözködése. A főváros központi pénztára hétfőn, e hónap 20-án költözködik át a Károly-kaszárnya Granátos-utczai részén levő új helyiségébe. A pénztár, a mióta csak a régi városháza felépült, mindig ugyanazon födél alatt működött. Az új városháza felépítése idején szóba került a pénztár áthelyezése, sőt az eredeti terveket így is készítették. Akkoriban azonban Kamermayer Károly polgármester nem egyezett bele a pénztárhelyiség változtatásába, mert azt állította, hogy a polgármester hivatalától a pénztár helyiségeit különválasztani nem lehet. Ezt az elvet azonban szabályrendeletben soha ki nem mondották. így esik meg, hogy a pénztár a polgár- mester hivatalától, habár csak egy időre is, — különválik. A polgármester ugyanis csak később fog a kaszárnya épületébe áthurczolkodni. A központi pénztár a kaszárnyában igen praktikus új helyre talál. Tágas, kényelmes pánczélszobát rendeztek be számára s ezenfelül rendelkezésére állanak az összes szükséges egyéb termek és hivatalos szobák is. Hétfőn költözködéskor rengeteg értékeket fognak átszállítani. A községi alapnak mintegy 6.500,000 forint készlete van, a melynek legnagyobb része kötvényekből, részvényekből, takarékpénztári betétkönyvekből áll. A gyámi vagyon névértéke körülbelül 26-000,000 forintra rúg (ennek effektiv értéke azonban mintegy 35 milliót tesz ki). Az alapok és alapítványok vagyona nyolcz millió frt; a kisajátítási alap 36,000 frt készpénzből áll. A kétmilliós sorsolási kölcsön alapja 1.900,000 frt értéket képvisel. így tehát hétfőn összesen 42.436,000 frt érték kel útra új otthona felé. Meg kell jegyezni, hogy ezzel a pénztár tartalma korántsem merült ki, mert nem megvetendő összeg az sem, mely a 100 millió koronás kölcsön még kibocsáj- tatlan kötvényei képében nyugszik benne. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy a ritka költözködést kellő ellenőrző és felügyelő személyzet segédkezése mellett végzik. A pénztárban a költözködés előtt lezárták a kezelés alatt levő értékek leltározását. A különböző alapok vagyona a leltár szerint 88 millió korona, ezenkívül a ki- bocsájtatlan kötvényekből 47 millió korona érték szerepel a leltárban. Az összesen 135 millió koronára rugó értékeket a pénztár összes berendezésével együtt három nap alatt (20., 21., 22-én) szállítják át a Károlykaszár- nyába. Már a múlt héten át akarták vinni a pénztárt, de elhalasztották a szállítást. A halasztás oka egyrészt abban rejlik, hogy a tanács előbb nem gondolt rá, hogy a közönségnek a pénztár szüneteléséről előzőleg kellő tudomása legyen, már pedig e nélkül a költözködésbe belefogni nem lehetett. Másrészt azonban megakadályozta a költözködés megkezdését az is, hogy a 15 vasszekrényt, — melyek nagy része négy-ötszörte nagyobb, mint a rendes pénzszekrények — igen nehezen tudják átszállítani. A Károly-kaszárnyai új helyiségben ugyanis az ajtók és ablakok egyaránt kicsinyek, úgy, hogy az óriás szekrények nem férnek be rajtuk. Arról sem igen lehet szó, hogy a lépcsőkön szállítsák fel őket. Most tehát a szekrényeket csigaszerkezettel emelik fel és csúsztatják be a szobákba. Az elszállítás a régi városházáról ugyanígy történik. A készpénzeket a szekrényekbe zárják, az értékeket becsomagolják, lepecsételik, s így helyezik el a szekrényekben. A költözködésre külön rendőrfedezetet kért a tanács a főkapitánytól. Az egyes pénzszekrényeket ezenkívül a pénztár egy-egy tisztviselője fogja kísérni. Vasárnap délután és hétfőn reggel becsomagolnak mindent, s kedden kezdődik a hurczolkodás. Naponként csak délután 4 óráig dolgoznak, mert sötétben nem tartják tanácsosnak a kényes munka folytatását. A pénztárt, elhelyezkedése után. újból alapos vizsgálat alá veszik, hogy így ellenőrizhessék annak sértetlen állapotát. Az új helyiségben legelőször a szekrényeket és kifizető asztalokat helyezik el, úgy hogy a kifizetéseket valószínűleg csütörtökön már elkezdik. Az értékkezelés azonban előreláthatólag egész héten szünetelni fog. Jótékonyság és szegényügy. Budapesten új lehet minden, de egyben mindig magasan állott: a jótékony egyesületi élete elevenségével. Talán sehol a világon annyiféle és olyan sok egyesület nincs, mint a magyar metropolisban. Az egymás iránt való szeretet, a minden téren munkálkodni akaró tevékenység, a sokadalomból való kiemelkedés vágya ösztönzi-e az embereket a számtalan jótékony klubb alapítására: határozottan meg nem állapítható. Az bizonyos, hogy egyesületeink, a politika, kultúra, vagy jótékonyság terén működjenek bár, nagy számuk daczára fontos tényezői a főváros nyilvános életének. Valamennyinek meg van a maga nimbusza, a melynek erejével szereplését komolyan és hatásosan végzi. Abban eltér a mi klubbéletünk a nyugot-európai városok hasonló intézményeitől, hogy szigorúan zártkörű. Nem az utczának dolgozik, hanem a közéletnek; s nem a tömegre ható frázisokkal szerzi népszerűségét, hanem tettekkel, a melyeknek hasznában azután a társadalom minden tagja részesül. A politikai életben tanúsított mozgékonyságáról híres nemzet vagyunk — mi magyarok. Itt a politikában születnek, azzal nőnek, benne élnek s vele halnak. Mindenki ért a politikához ; mert a magyar állameszme, a magyar alkotmány, a haza és szabadságszeretet nálunk: a politika. A különböző politikai pártok elvi eltérése pedig csupán az, hogy minden párt önönmagát akarja első helyre juttatni a nemzeti eszmék szolgálatában. Jog, törvény és igazság, alkotmányosság és szabadság: a politikusok jelszavai. Egyszerű dolgok s mégis óriás elvi ellentéteket támasztanak a pártok között. Mégis a fővárosi társadalom együttműködésének területe más. Politika, községi ügy, tudomány, művészet, irodalom nem tudja a kasztokra oszlott, rang és vagyoni állás szerint osztályozott társadalmat egyesíteni. Egyedül a jótékonyság az a tér, a melyen minden társadalmi különbség megszűnik. A milliomos, a százezrekkel, vagy a csak nehány száz forinttal biró egyenrangúvá válik a jótékonyság terén. S Budapest e téren nevezetes. Sok ritkasága van a fővárosnak ; sok igazi specialitása. De mindent felülmúl a jótékonysága. Ez a mi heterogén társadalmunk, a mely lassan es roppant nehézségek mellett csak most kezd egybeforrni és asszimilálódni, föltétien elismerést érdemel a jótékonyság terén tanúsított áldozatkészségével. Mert a budapesti nép áldozat-
