Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-10-16 / 38. szám
1899. október 16. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS í> r Ugyanebben az arányban : 1883-ban 1899-ben a fizetések összege volt 1.117,818 2.880,280 a lakbér átalány „ 287,210 924,690 tehát 1899-ben 1673-al több tisztviselőnél a fizetés 1.762,462 forinttal, a lakásbér 637,480 írttal több, mint 1883-ban. Az új nyugdíj szabályzattal járó bevételeket és kiadásokat a következőkép tünteti fel: A tiszti nyugdíjalap vagyona 1900. kezdetén 2.185,693 frt bevétel a rendes járulékokból ........................ 173,006 „ „ a tervezett utánfizetésekböl........................ 96,009 „ „ 4°/0 kamatoknak az alapnövelésre szolgáló felerésze ............................................... 46,403 „ Az év végén .. 2.501,111 frt A nyugdíjalap kiadásai: rendes kiadás .. .. 318,590 frt temetési járulék.. .. 12,000 „ összesen 330,590 frt Erre fedezet a nyugdíjalap kamatainak a községi alapot megillető fele része 46.403 frt. A hiány tehát, a melyet a községi alapnak fedeznie kell 284,187 frt, vagyis 16,897 forinttal több. mint a mennyi a jelenleg fennálló nyugdíjszabályzat mellett esnék a község terhére. Ennek megfelelően : 1901-ben 19,902 frt 1902-ben 22,834 frt 1903-ban 26,648 frt 1915-ben 80,368 írttal több az a teher, a melyet az új szabályzat ró a fővárosra. Végeredményében azt látjuk, hogy az új szabályzat egyrészt a fővárosi alkalmazottakat elviselhetetlen magas nyugdíjjárulékkal terhelné, másrészt jelentékenyen növekednék a községi alap terhe is. Az új szabályzaton tehát nagyon is lényeges változásokat kell tenni életbeléptetése végett. A főszámvevő mindenesetre nagy és szép munkát végzett a fináncziális összeállítással. A jelentéséhez csatolt tizenöt melléklet olyan adatokat tartalmaz, a melyek eddig egybegyűjtve nem voltak. Érdekes számcsoportok a tisztviselők fizetéséről s egyúttal megdöbbentően lm tükör közigazgatásunk rendezetlenségéről. Az óriási szervezet, a mely a fővárost szolgálja, ötvennégy szakmában 3014 tagot számlál majdnem feleannyi fajta fizetéssel. Ennek a tábornak gondos összeállítása, jogaik és kötelezettségeik pontos megállapítása, teherbíró képességük megítélése s mindezeknek a főváros érdekeivel való összeegyeztetése : le van téve a főszámvevő munkájában. S ha e mű nem tökéletes, az éppen az eddigi rend- szertelenséguek róható fel. Új budai iskolaépület. A főváros a Szalag- és Ponty-utcza sarkán szép új iskolaházat építtetett, melyben a felső kereskedelmi és elemi iskolákat helyezik el. Az épület teljesen modern s minden egészségügyi és kényelmi szempontot kielégít. A tanács most külön fa- és szénfelvonó készüléket is rendelt meg az iskola számára, hogy a tüzelő-anyagok felhordása gyorsabban, köny- nyebben történhessék és ne tegyen kárt a tisztaságban. A szerkezei 480 frtba kerül. Iskolaszéki tagok választása. Megtörtént. Öles plakátok hirdették a választásokat s biztatták a közönséget a szavazásra. Ennyi az egész. A többit elintézték a kerületi klubbok. Megkészítették a jelöltek listáját, kinyomatták a hivatalos szavazó lapot s álltak elébe a választásnak. Sem verekedés, sem korteskedés nem zavarta a főváros nyugalmát. A közvetetlenül érdekelteken kívül senki sem tudta, hogy milyen fontos aktus történik. Az utczák néptelenül, csöndesek maradtak; még a szavazó helyek előtt is alig volt látható egy-egy eltévedt alak: a polgártárs. íme! Micsoda szomorú tanúság ez arra, hogy az iskolaszék tiszteletreméltó intézménye lejárta magát. Nem a közönségé, tehát nem törődik vele, nem kell neki. Nem az életé, mert hisz a gyakorlati élet nem vett róla tudomást. Még a legbuzgóbb tagja a fővárosnak sem árulta el hogy szavazni akar valamelyik iskolaszékre! Minek támogasson olyan intézményt, a mely puszta czímnél nem egyéb; a mely még a czímet viselők előtt sem jön komolyan számba. Elmondottuk hivatását az iskolaszéknek s most látjuk, hogy azt a 705 iskolaszéki tagot hiába választotta meg a választók elenyésző töredéke. Sem ők, a választók, sem a választottak nem gondoltak komolyan az intézmény egykori fontosságára. Mert ha igen: akkor épp az általános közömbösség alapján belátnák, hogy ma, úgy a mint van: fölösleges az egész. Működési terük nincs, mert hatáskörüket elvonta a hatóság. Újonnan szervezni az iskolaszéket pedig nem érdemes, mert az iskolaügy náluk nélkül is — hála Isten — szépen fejlődik. Máskülönben pedig üdvözöljük a megválasztottakat. Virava ásatásai. A kőbányai vízművek telepe szomszédságában van Virava székesfővárosi bizottsági tag téglagyára Ebben a téglagyárban mindig ásnak, hogy agyagot szedjenek ki a földből. Az agyagból lesz a tégla, a téglából lesz a forint. A végleges vízművek igazgatósága azonban már tavaly fölterjesztést tett a tanácsnak, hogy Virava úr említett áská- lódásai a kutaknak hátrányára vannak, ennélfogva jó lenne, ha a tanács megrendszabályozná a téglagyárat. A tanács azonban semmit és senkit sem rendszabályozott meg, s így Virava úr azóta is egyre folytatja az ásatásait, a melyek most már oly közel férkőztek a kutakhoz, hogy a vízmüvek igazgatósága most legutóbb kénytelen volt sürgős beadványt intézni a tanácshoz, melyben hangsúlyozza, hogy a téglagyár ásásai most már imminens veszedelemmel fenyegetik a vízmüveket s egyben kéri a tanácsot, hogy a Virava úr ásatásainak vessen véget. A tanács, a mely a vízművek igazgatóságával szemben tavaly hallgatagon Viravának adott igazat, mert nem akadályozta meg az ásatásokat, most is valószínűleg neki ad elsőbbséget a vízmüvek érdekeivel szemben. Ám legyen ! Mi nem kívánjuk, sőt fel sem tételezzük Budapest tanácsáról, hogy a törvényhatóság egyik tagjának érdekeit rontani akarná, s hisszük, hogy a téglagyár legközelebb egyenest bele fog ásatni a vízmüvek kútjaiba. Mi hisszük ezt és úgy érezzük, nagyon kiábrándulnánk a magisztrátusból, ha következetlen lenne saját magával
