Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-10-16 / 38. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. október 16. szemben. Sőt tovább megyünk egy lépéssel és azt a közvetítő ajánlatot teszszük a tanácsnak, hogy a végleges vízmüveket és a Virava-téglagyár at egyesítve, abból egy teljesen modern víz-tégla-gyárat, vagy téglavízmüveket alapítson. Ezt mi úgy képzelnők, hogy, ha valaki pl. vizet akar inni, s megereszti a csapot, apró téglácskák hullanának belőle, s ezeknek a közepében volna a víz. A téglát csak föl kellene törni, s bárki olcsón és kellemesen olthatná a szomjúságát. Viszont, a ki téglával akarna építeni a jövőben, ezt annak a biztos reményében tehetné, hogy háza soha sem éghet le. Mert ha, Isten ments’, tűz ütne ki, ismét csak a téglákat kellene kettétörni, s közepükből vígan bugyogna elő a víz. Szóval a vízmüvek olyan vizet adhatnának, a mi téglában van (s ezzel kiszoríthatnák a vízvezetékből a szögeket, szivarvégeket, kötött harisnyát, gyíkokat, pontyokat és esernyőnyeleket), a téglagyár pedig olyan téglát adhatna, a miben egyúttal víz is van. A víz tiszta volna, mert a külső szennytől elzárná a tégla, s a tégla is tiszta lenne, mert kimosná a belsejében rejtőző víz. Ezt kellene megcsinálni a tanácsnak, ha a téglát kellemesen akarná elegyíteni a káposztásmegyeri vízzel, a melynek így legalább némi ízt is lehetne adni. Már pedig a víz is, tégla is csak úgy jó, ha ize van. Ha azonban izetlen, akkor az is csak olyan lehet, mint a bizottsági tag úr ásatásai a vízmüvek rovására. Csupán arra kell vigyáznia Virava úrnak, hogy a mostaninál mélyebbre már ne ásasson, mert akkor megtörténhetik, hogy kilyukad a föld, s valamennyien átesünk a másik oldalára. És kérdezem a tekintetes tanácsot, mit csinálnánk mi a föld másik oldalán ? Virava úr bizonyosan téglagyárat. Vasút ügyek. I. Yiaduktos vasút a Dunaparton. Régóta húzódik a városi villamos vasúttársaság kör- vasutjának az ügye. A társaság a nagy-körút—Podmaniczky- utcza—akadémiai végpontot a borárus-tér—eskütéri végponttal össze akarja kötni. A terv még Baross miniszter idejéből való, de megvalósulni csak most fog. A hatóságok esztendőkön át vitatkoztak, hogy az összeköttetés miképp történjék : a földön útszinben, a föld alatt, vagy viadukt-rendszerben. Az útszinben való építésre az Eskü-tér és Akadémia között alig található megfelelő terület. Az alagutas rendszer drága és nem nagyon kedvelt. Legczélszerübbnek tetszett kezdettől fogva az a terv, hogy a Ferencz József-rakodóparton viaduktokon létesítsék az összeköttetést. Ez ellen a terv ellen, a mely a rakodópart forgalmát egyáltalán nem zavarja, minden képzelhető és képzelhetlen kifogást felhoztak. Provokálták a a földmívelésügyi miniszter döntését vízjogi és hajózási szempontból. A miniszter azonban elfogadta a tervet, a melyben a rakodópart forgalmára semmiféle veszedelmet nem lát. A közmunkatanács azonban nem mert színt vallani s az ügy végleges döntését a kereskedelmi miniszterre bízta. Ez most meg is történt. A miniszter a viaduktos rendszerű vonalösszeköttetés terveit elfogadta. Legközelebb meg lesz a közigazgatási bejárás, a mely után hihetőleg hamarosan megépül az úgy általános közlekedési, mint kereskedelmi szempontból is rendkívül fontos összekötő vonal. II. A közúti vasút alaptőkéje. A közúti vasút lipótmezei, budai belső-körúti és kelenföldi vonalaira kormányhatóságilag engedélyezett alaptőke megállapítását s egyéb feltételeit a főváros törvényhatósága nem akarta tudomásul venni. A kereskedelmi minisztériummal szemben elfoglalt, meg nem okolt renitens álláspontot azonban a tanács a miniszternek e tárgyban kiadott elvi fontosságú s érvekben gazdag leirata következtében feladta, s a múlt heti közgyűlés elé ezt a javaslatot terjesztette: A közgyűlés tudomásul veszi a kereskedelmi miniszter leiratát és a közúti vasútnak adott engedelem- okiratot. Egyúttal elhatározta a közgyűlés, hogy fölterjesztést intéz a miniszterhez, melyben kéri, hogy az 1887. évi szabályrendelet kiegészítésül mondja ki, hogy a jövőben az engedélyezési tárgyalások elrendelésével egyidőben a közúti vasúti vállalatok által bemutatott részletes költségelőirányzatokat a tanács rendelkezésére bocsátja, továbbá a közgyűlésnek az engedélyezési tárgyalás jegyzőkönyvének leküldésével módot nyújt, hogy a közgyűlés az engedély-okirat kiadása előtt vagyoni érdekeinek érvényesítése céljából nyilatkozhassék. E végből fölhívja a közgyűlés a tanácsot, gondoskodjék a jövőben a költségvetési előirányzatoknak az engedélyezési tárgyalásokat megelőző műszaki megvizsgálásáról és tegyen a közgyűlésnek kellő időben jelentést, hogy a közgyűlés az engedélyezési tárgyalásokon létrejött megállapodások és javaslatok tekintetében állást foglalhasson s amennyiben a létrejött megállapodások és javaslatokra nézve a főváros érdeke szempontjából észrevételek merülnének föl, azok ügyében végleges döntés előtt a kereskedelmi miniszterhez megokolt előterjesztést tehessen. A javaslatot ezzel a megokolással toldották meg: A közgyűlés bizalommal fogadja a kereskedelmi miniszter ama kijelentését, hogy a kérdéses vasúti ügyekben elfoglalt álláspontja által a főváros önkormányzati és vagyonrendelkezési jogait érinteni, vagy csorbítani nem kívánja, sőt azokat tiszteletben tartva, a mennyiben az ő törvényes hatáskörét nem érintik, minden lehető módon előmozdítani hajlandó. Megnyugvással és bizalommal fogadja továbbá a közgyűlés a miniszternek ama kijelentését és Ígéretét, hogy a közúti vasuttársula- tot kötelezte, hogy az építés befejeztével a jóváhagyott költségelőirányzatba fölvett összegeknek tényleges föl- használását okiratilag, kellő módon igazolja és hogy az elszámolásnál és igazolásnál a főváros közönségének módot fog nyújtani azokba betekinteni és hogy azokra észrevételeit és kifogásait a város megtehesse ; ennek alapján a közgyűlés kijelenti, hogy a leiratot tudomásul veszi. A törvényhatóság- a javaslatokat elfogadta s ezzel a konfliktusok remélhetőleg véget értek. III. A Hajtsár-uti kitérő. A kereskedelmi miniszter a héten még egy vasútügyet intézett el: a Hajtsár-uti kitérő kérdését. A kitérőt a lapos- dűlői tüzérkaszárnyabeliek érdekében a városi villamos akarta megépíteni. A főváros a területet azzal a feltétellel adta át, ha a társaság a kitérőt, az esetre, ha a Hungária-utra más
