Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-02 / 1. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. január 2. Ez egyszerűen a praeventiv rendészet alapjoga, melynek szigorú gyakorlását a székes fővárosnak, más európai fővárosok mintájára az önfentartás törvénye alapján követelnie kell. Hogy ez a tények logikájából foly, azt immár a tizenkettedik órában, a VI-ik kerületi elöljáróság, mint elsőfokú szegényügyi hatóság is pedzi, midőn az itt fölvetett kérdésben, orvoslást sürget és eléggé hiven vázolja azokat a türhetlen állapotokat, melyek a fővárosba való beözönlés korlátlan szabadsága miatt magára a főváros hatóságára nézve támadtak. Csakhogy az elöljáróság nem ott fogja a bot végét, ahol kellene és mindössze azzal véli beérhető- nek, ha a tanács tárgyalásokat indit, hogy a községi törvénynek (1886. XXII. t.-c.) a település föltételeire és a települési engedély megtagadására vonatkozó 9 és 15 szakaszai végrehajtassanak. * Már pedig mindez édes kevés és a székesfővárosnak csak annyit használna, mint a megholtnak a borleves vagy a körösi szentelt viz. Hiszen azzal szemben, aki települési szándékát tényleg bejelenti, a székesfőváros jelenben is érvényesítheti a törvény rendelkezéseit és a települési engedélyt egyszerűen megtagadhatja. A bajt azonban nem azok okozzák, ak'k letelepülési szándékukat bejelentik, hanem azok, kik azt soha be nem jelentik és azért mégis itt ragadnak, sőt mi több, annak a mulasztásnak, melyet bárki a települési szándék be nem jelentése által tudva vagy nem tudva, elkövet, a törvényben büntető sanctiója nincs is. A községi törvény idéztük szakaszai ráillenek egy egy kis vagy nagyközség jóformán stabilis életviszonyaira, de éppenséggel nem alkalmasak arra, hogy a már 600,000 lakosnál többet számláló székes- főváros folytonosan hullámzó ipari és gazdasági életére azon czélból alkalmaztassanak, hogy a főváros a vidék részben improduktív sok tekintetben közveszélyes és mindenkép terhiil szolgáló elemeit föl ne szívhassa. II. Az tehát kétségtelen, hogy a községi törvénynek a településre vonatkozó szakaszaival, még akkor sem boldogulnánk, ha azok végrehajthatók volnának. Már pedig ezer és egy ok van arra, hogy a papíron maradnak. Azok az elemek, akik különféle címeken a főváros terhére esnek, első sorban is, nem települnek, hanem csak ide vetődnek. Javarészük a szélrózsa minden irányáról beszállingozó munkásnép, temérdek napszámos, cseléd és csavargó éhenkórász. Vidékük silány kereseti viszonyai a fővárosba hajtja őket. Jórészükre a főváros ipari és gazdasági életének szüksége van. Meg is becsülik magukat és meg is becsüj- tetnek. De tekintélyes számban el is züllenek és közveszélyes proletáriátussá szaporodnak. * Idézett törvény idevágó rendelkezései ü következők: A települő köteles ezen szándékát bejelenteni és a törvény iöljogositja a községet a települési engedély megtagadására, ha a települő ellen bebizonyittatik, hogy a bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt van jogerős határozattal vád alá helyezve, vagy bűntett vagy vétség miatt hozott ítélet hatálya alatt áll. Ha a község terhelése nélkül magát fentartani nem képes. A legutóbbi állandó tartózkodási helyétől kielégítő erkölcsi bizonyítványt föl nem mutathat. Eszük ágában sincs települési szándékukat a hatóságnak bejelenteni. Viszont semmiféle hitóságnak sincs tudomása arról, mikor, hányán, honnan fújja őket ide a sors viharja. Miből, hogyan tartják főn magukat. Jönnek, mennek, mint az ég madarai. Akik rendes szolgálatba állnak, azokról még csak tudnak valamit, bár ezek száma sincsen tudva. A zöm az behúzódik a pálinkamérők pincéibe, a kültelkek fészereibe és odúiba, ahonnan csak egy egy rendőri razzia veti föl őket. Rendszerint semmiféle hatóság nem veszi őket számon, csak mikor kórházba, börtönbe vagy a szegényházba kerülnek és ekkor már vagy a székesfőváros, vagy az állam, végeredményben pedig a társadalom terhére esnek. Szomorú állapot. De kezdetleges rendészeti és közigazgatási vi zonyaink közölt nincs és nem is lehet máskép. Abban a társadalomban, melynek az ultima rációja a toloncozás körforgásában nyilvánul; melynek szociális politikája egy tartalmatlan zérus; melynek területén a társadalmi jótékonyság (a hajléktalanok céltudatos intézményü menedékházain kívül) tervszerűtlen kapkodásban nyilvánul csupán, más viszonyok nem is állandósulhatnak. Nincsenek cselédmenedékeink, munkáslakásaink, kellő számú népkonyháink, olcsó élelmezésünk, olcsó közlekedésünk, szóval hijával vagyunk annak a társadalmi közszellemnek, mely a szociálpolitika óriási területén, a társadalom védelmére és az alsó rétegek hasznára, nagyszabású a'kotásokra képes volna. Sivár pusztaság nálunk a rendészet mezeje is. A „röndnek muszáj Jönni “-féle rendőri tudomány zaklató brutalitásban, razziák és toloncolásban merül ki, egyébként pedig nyoma sincs egy modern berendezésű és önmagát föntartó korrekcionális dolgoztató háznak; nyoma sincs annak a policiális rendnek, mely a lakosság közéletének megfigyelésében és a széke-fővárosba tóduló népességnek gondos nyilvántartásában nyilvánul. Berlinben 24 óra leforgása alatt biztos tudomása van a rendőrségnek arról, ki, mikor, honnan, mi szándékkal jött a városba és ha rövid napokon túl, biztos kenyérkeresetet kimutatni nem képes, könyörtelenül kiutasítják. Nálunk itt bujkálhat, csavaroghat, a mig neki tetszik. Az a bejelentő-cédula, melyet vagy kiállítanak, vagy ki sem állítanak, bizony nem feszélyezi abban, hogy gyakran éveken át, mint teljesen ismeretlen existencia ne lézenghessen Budapest területén. Ily primitiv rendészeti állapotok, természetesen visszahatnak nemcsak a székesfőváros közjótékonysági pénztárára, de a város terjedésével nagygyá nevelik azt a söpredéket is, melynek létezéséről a felső tízezrek vagy nem tudnak, vagy tudni nem akarnak. Valóban Hogarth ecsetjére méltó komikum, mikor egy komoly törvényhatósági közgyűlésben néhanapján föláll egy városatya és gondtelt arcot vágva, nagy garral világgá kürtöli, hogy uraim ! a szegény ügyet rendezni, korszerűen reformálni kell, mert a város már nem győzi a kiadásokat. Azzal, hol és hogyan kezdődjék ez a reform, persze adós marad. Eszmecsutaknak az ilyen teljesen tartalmatlan följajdulás persze megteszi. Döntő lépésre úgy sem
