Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-02 / 1. szám
1899. ja nuár 2. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 mérnöki hivatal; a munkákra a tervek elkészültének sorrendjében Írták ki az árlejtéseket és ekképp elérték azt, hogy minden munkára bőven akadt vállalkozó és az előirt közmunka-programm az egész esztendőre lekötötte a munka adó-vállalkozókat és munkásaikat. Ezt a gyakorlatot, úgyláts?ik, a tanács megakarja szüntetni. A közmunkák kiviteli terveit lóhalálában már az idén megcsináltatta a mérnöki hivatallal. Az persze titok, hogy miért szükségesek ily korán a kiviteli tervek. De a titok megfejtése nagyon is érdekében áll a fővárosnak. Mert a kész tervek hevertetése ellen lényeges kifogás alig tehető; végre is a mérnöki hivatal meghajszolása a tanács privát ízlése. De föltétlenül tiltakoznia kell mindenkinek az ellen, hogy a kész terveket egy tömegben bocsássák árlejtés alá. A munkálatoknak egyezerre történő tömeges kiadása önkéntelen kartellt eredményezne a vállalkozók között, akik a munkahalmazt egyetértőleg osztanák meg egymás között, bizonyára olyan árakkal, amelyek nem a fővárosra lennének kedvezők. Hx tehát a tanácsnak az árlejtések tömeges kiírása volna a czélja: akkor már most appellálunk a józanabb eszéhez, kérve, hogy ettől az új ideájától tekintsen el. A főváros amúgy is elég jó fejős tehene a vállalkozóknak és bérlőknek. A tanács ne igyekezzék a különben sem alacsony árakat kartell létrehozásával fokozni, ami okvetetlenül bekövetkezik, ha a közmunkákat nem egyenkint, hanem egyszerre fogják kiírni. A titoknak ez az anyagi része. Szociális szem - pontból a közmunkák tömeges kiadása nem kevésbbé hátrányosnak mutatkozik. A vállalkozók az egy tömegben kapott munkát majdnem egy időben — mondjuk nyár derekán — végzik el. Azon túl munka nélkül állnak a következő év tavaszáig. Kénytelenek tehát munkásaikat elbocsátani az év leghosszabb időszakán át és ily módon is szaporítani a főváros proletár elemét. Ezek lennének a közmunkák együttes kiadásának következései. Lehet, hogy a tanács e két szempontra nem gondolt. Remélni szeretnök, hogy e kis figyelmeztetés eltéríti be nem vallott, de nyilvánvaló szándékától. A vállalkozók tanácsi segedelem nélkül is tűrhető otthonhoz jutottak már a főváros révén. Közjótékonyságunk rendészete. i. Mig a gazdag és minden izében rendezett Németországból, utóbbi időben még az idegen nemzetiségű munkásokat is kitiltották ; mig Bismarck idejében ugyanott a lengyeleket formaszerüen kisajátították és mig az életerős Germániában 24 órán túl senki nem tartózkodhat, aki ottléte célját az ezerszemü rendőr ség előtt kielégítően nem igazolja, addig nálunk, a vendégmarasztó Magyarországon, minden1 rendű és rangú csavargó, bár honnan fújta légyen ide a sors szele, nemcsak végig barangolhatja az országot, de végső letelepülő helyül magát az' ország fővárosát, Budapestet szemeli ki. Ide, Magyarország székes fővárosába, akár vag- gonszámra tódulhatnak mindazok, kiket akár sorsuk vaskeze, akár a csavargás ösztöne ide hajt. Utjokal senki sem állja, szándékukat senki sem kutatja, főn- tartó forrásukat nincs aki kutassa. Beözönlenek pereputyostul és ittvaló lézengésüket csak akkor veszik észre, midőn egy részük a büntető hatalommal megütközik, túlnyomó részük pedig, akár mint munkanévül való, akár mint munkakerülő, a közjótékonyság címén, hajlék és kenyérért a hatóságra appellál. Egyedüli vagyonuk a nyomorúság. Egy iszákos férfi, egy lezüllött nő és egy csomó félmeztelen gyermek, ebből áll az a társadalmi töke, melylyel messze idegenből ide vetve, székesfővárosunkat megülik és a végeredmény az, hogy kórházaink, kizáróan helybeliek részére alapított szegényházaink velük telnek meg. Szegényalapunkat az általuk kierőszakolt kényszersegélyek merítik ki és szociális mozgalmak idején cmmk a szomorú hadnak soraiból támadnak föl azok a íé lclmes utcai alakok, kik a politikai tüntetések alkalmával Jecsavarják a gázlámpákat, föltörik a boltokat. Röviden: ebből az elemből vetik föl az utcai kloakák a társadalom sarát. Tudva van ez mindazok előtt, kik társadalmi vi-zonyaink fenekére látnak, de a kikre, ha intő szavukat a tisztes elemek védelmére fölemelik, rásütik, hogy szürkére feketével festő vészmadarak, kik csak arra valók, hogy a kényelmes nyugalomban élő polgárság siestáját zavarják. De hát a tények logikája erősebb minden burzsoá-okoskodásnál. Ez a logika pedig hangosan inti a hatóságot és magát a társadalmat, hogy a jelzettük invuio ellen védekezzék még idejekorán. Védekezzék olyan eszközökkel, a minőket hasonló súlyos bajok elhárítására, más fejlettebb államok és városok használnak, ha azt nem akarjuk, hogy menthetlenül elborítson bennünket a proletárok özöne. Szegény ügyünk rendezését célzó eszmékkel foglalkozva, lapunkban már volt alkalmunk arra a súlyos bajra rámutatni, mely székes fővárosunkat a területére megengedett beözönlés korlátlan voltából éri. Hangsúlyoztuk, hogy szegény ügyünk reformjának alfája, nemcsak ezen ügynek országos rendezése, de egyúttal azon védő e zközök fölhasználása is, melyek idegen elemeknek korlátlanul való beözönlését, társadalmi és közbiztossági tekintetekből is, mérsé kelhetik. Szó sincs arról, hogy a székes-főváros körül khinai falat huzzunk. Azt sem tervezzük, hogy a munkát kereső szegények, csak azért, mert szegények, a főváros területéről ipso jure kirekesztessenek. Nem. Mi csak azt akarjuk és ezt teljes joggal követelhetjük, hogy a fővárosban senki, aki idegenből ide vetődik, hatósági igazolás és létfentartó módjának kimutatása nélkül, 24 órán túl, itt rendőrileg meg ne töressék. A minthogy meg nem tűrik más külföldi városban és a hogy kiutasítják más európai fővárosból. Ez a védelmi intézkedés nem a liberaiismus, nem is a szabad költözködő sí jog megszorításának kérdése.
