Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-16 / 3. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. január 16. tóságok oly részletességgel kifejtették már az elhelyezés kérdésének, valamint az azzal szoros kapcsolatban levő szabályozásoknak és forgalmi kérdéseknek megoldásánál szem előtt tartandó irányelveket, hogy nem nehéz a hallottakból és látottakból összefoglalni azon fültél eleket, amelyek a különböző felfogások tömkelegéből mintegy kikristályosodva, a lényeges és kevésbbé fontos momentumok feltűntél ésével világosan és érthetően mutatják meg az irányt, amelyen legbiztosabban találhatunk a helyes és minden tekintetben kielégítő eredményhez vezető útra. Ezen feltételek a következők : A központi uj városháza, mint a fővárosnak legelőkelőbb, legsajátságosabb középülete olyképen helyeztessék el, hogy már maga az elhelyezés is bizonyos, a környezet jellegzetességet, meglévő formájából kifolyó természet s a szemlélőnek örökre emlékezetébe vésődő, a megszokott sablontól lehetőleg eltérő tipikus nevezetességet adjon fővárosunknak. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy ez irányú törekvésünknek határt szab fővárosunk anyagi helyzete, amely nem engedi, hogy utópikus eszméket, elérhetetlen fantasmagóriákat tárgyaló tervek felé fordítsuk tekintetünket, amelyek minden gyakorlati érték nélkül csak a fogalmak összezavarására, az ügy megoldásának késleltetésére vannak hivatva. Az uj városházát minden újabb, nagy áldozatokkal járó kisajátítások mellőzésével kell felépíteni s ezt annál is inkább, mert az ügy sürgőssége sem enged időt uj, hosszadalmas kisajátítási eljárások lebonyolítására. A környező utcák és terek rendezése az ezzel járó esetleges kisajátítások, mint a városháza építésétől független s e'őbb-utóbb amúgy is szükségképen bekövetkező eljárások külön elbírálás alá esnek. így mindenesetre elkerülhetetlen lesz a városháza felépítése után az evangélikus hitközség temploma és iskolája által alkotott telektömb kisajátítása. Az uj kisajátítások elkerülése annál is inkább jogos követelmény, mert az a terület, amelyre a városházát kell elhelyezni, nagyság tekintetében teljesen arányban van az emelendő épület méreteivel. Ez a terület ugyanis a Károly-körút VII. kerületi oldala, a Deák-tér határvonalai, a Sütő-utca, a Gránátos-utca főposta oldala és a Rostély-utca által határolva, mint egységes nagy tér áll rendelkezésünkre, de azzal a kikötéssel, hogy a kaszárnya tetemes költséggel a hivatalos helyiségeknek berendezendő Gránátos-utcai részét az építés ideje alatt fenn kell tartani. Ezen a területen lehet s kell az uj székházat olyképen elhelyezni, hogy legalább főhomlokzata kellő képen érvényesülhessen, ami csak úgy lehetséges, ha előtte megfelelő szabad tér marad; a Károly-körut azonban jelenlegi szélességében csak széles ut, de semmi esetre sem pótolhatja azt a teret, amelyet ilynemű monumentális épület főhomlokzata megkíván. Mindenük, a hol hasonló középületet emelnek, annak legalább főhomlokzata számára vagy meglévő méretű teret választanak, vagy ha a viszonyok úgy kivánják nagy áldozatok árán ily teret teremtenek. De arra nem igen lesz példa a monumentális középületek alkotásá nak történetében, hogy a tér hatásának teljes mellőzésével az épület főhomlokzata, egy útvonal hosszirányában építtessék, az egységes tér pedig részben beépítve, a monumentális épülettel semmi szerves kapcsolatba se hozassék. Nem kevésbé fontosak azon irányelvek, amelyek forgalmi és szabályozási szempontból merülnek fel. A Belváros belső területét mindezideig az V., VI. és VII. kerületekkel egyetlenegy nagyobb forgalmi útvonal sem köti össze, úgy, hogy jelenleg az Andrássy- utnak, illetve Váczi-körutnak forgalma a Belváros télé, kis kanyargós utczákon, sokszor nagy kerülővel kénytelen lebonyolítást keresni. Ezen a kétségtelen vRzás állapoton sokan már évek óta felmerülő szabályozási tervekben a Váci körút útvonalának a Belváros közepéig leendő folytatásával kívántak segíteni, sőt ezen törekvés volt egyik hangoztatott főindoka ama mozgalomnak, amely az uj székháznak a Duna partjára való helyezését tűzte ki feladatául; abból a feltevésből kiindulva, hogy az uj városháza a Károly-kaszárnya területén útját állná a Váci-körut folytatásának. Miután azonban az uj városházat mindenesetre ezen területre kell építenünk, a melynél jobb helyet mellesleg megjegyezve központi fekvésénél fogva amúgy sem találhatnánk — feladatunk most az, hogy megtaláljuk módját annak, miként kell e kettős, látszólag ellenmondó föltételt: a Váci-körut forgalmának a Belvárosba direct bevezetését és az uj városháza elhelyezését ezen területre egymással kapcsolatban és összeegyeztetve sikeresen megoldanunk. Nem kevésbbé fontcs az is, hogy az Eskütéri hid felől is kényelmes közlekedést biztositó útvonal vezessen a leendő uj városházához, amelynek ezen útirány felé fordított homlokzata is egyenrangúan íőhomlokzat gyanánt képezendő ki. Ugyancsak kívánatos, hogy a Váci-körut Deák-téri fordulatánál valamely ezen impozáns útvonal méreteinek megfelelő monumentális mű alkosson kellemes, szemet gyönyörködtető végpontot, ép úgy, mint a hogy más városokban is súlyt helyeznek arra, hogy nagy útvonalak terekből induljanak ki s térekbe végződjenek s kezdet, illetve végpontjaik valamely monumentális épület kapuját szobor vagy más mű által jelöltessenek meg. Hiszen most is, ha a Váci-köruton haladva közeledünk a Deáktér felé, szemünk szinte kívánja, hogy az evangélikus templom helyén valamely nagyobbszabásu szép alkotás álljon, mert idealisabb, perspectivikus hatást képzelni sem lehet, mint azt, amelyet egy útvonal előtt levő téren, kellő módon elhelyezett emlékszerü építmény nyújt. Ezzel kapcsolatban merül fel még az evangélikus egyház templomának és épülettömbjének áthelyezése is. Az iskola számára könnyű lesz helyet találni a szabályozások által alakuló telektömbök egyikén, a templom helye azonban meggondoltan választandó, mert ügyelni kell, hogy megfelelő térhatással érvényesülhessen, de azért ne ártson hatásával a városháza épületének, amiért ehhez nagyon közel nem lehet. A Károly-kaszárnya környékének szabályozását ugyan a városháza kérdésétől függetlenül előbb-utóbb amúgy is napirendre hozták volna; a Belvárosban most folyó nagy átalakulások folytán most módunkban van ezen kérdéseket a városháza elhelyezésével kapcsolatosan és egységesen megoldani. A Kossuth Lajos-utca végleges kiépítése a Dré- her-palota lebontása a Gránátos utcának kiszélesítését követeli s ezzel a Vármegyeház környékének rendezését is magával vonja Kívánatosnak látszik a kiszélesítendő Vármegyeház-utcát a Károly körúton át az uj Vesselényi-utcával összekötni s ez által a Belváros s a VII. kerület között ezen irányban is kapcsolatot létesi-
