Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-10 / 15. szám
II. évfolyam., 15. szám. Budapest, 1899. április 10. K ŐZIG AZ GAT ÁSI HÉT í LA P. Előfizetési ára: SzékEszti És KIADJA I Szerkesztőség és kiadó: Egész évre ....... Félévre .......................... 6 írt. . 8 írt. DR- BARTHA SÁNDOR. IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Világosságot. A mióta köztudomásra jutott, hogy az ötven milliós kölcsönből esedékessé vált 8 milliós részlet papírjait a fővárossal szerződött bankok nem veszik át, vad hajsza indult meg a készpénz tőke és egyéb jövedelmi forrás előteremtéséré. A tanács a törvényhatósággal pártokra bomlott, a melyek közül az egyik adónemeket termelt, a másik csak őrködött, hogy a kellő pillanatban agyonüthesse a kész adójavaslatot. Színes, eleven képe volt néhány hétig a főváros községi életét képviselő zártkörű társaságnak. Jöttek-mentek az emberek, tanácskoztak és kapaczitáltak s az ideák egész serege került napfényre, a melynek világát azonban egyik sem bírta el s több-kevesebb gyorsasággal visszaszármazott a teremtőjéhez. És mind e mozgalomnak mi volt az oka? A bankoknak az opcziótól való tartózkodása ? A tényleges pénzzavar a házipénztárban ? Vagy az előre látó gondosság nógatta az embereket? Ez titok. Mert pénzzavar — állítólag — nem volt. A bankok az opcziót nem tagadták meg, csak azt jelentették ki, hogy a papírokat olcsóbban kívánják. Mindenki meg volt győződve arról, hogy a pénzt a főváros feltétlenül megkapja — a lehető legelőnyösebb módon akárkitől mástól. Csak az előrelátó gondosság félt az eshetőségektől. E miatt ültek annyi értekezletet; e miatt dolgozott éjjelnappal a pénzügyi ügyosztály s e miatt kellett beszerezni néhány új gépet, mert a házinyomda nem győzte a mázsaszámra készült eszméket kinyomni. És megszületett ... az egérke. Egy közönséges, számlahitel alakjában, nagy kamatra adandó előleg, a melyhez a szövetkezett bankok jóvoltából jut a főváros. Minden elemi segítség nélkül. Sem adójavaslat, sem valami hirtelen létrejött jövedelmi forrás nem ütött be. A bankok adnak pénzt. A minthogy adtak volna kevesebb ülés és kevesebb nyomtatvány daczára is. Az egész eljárás formahiba — már t. i. a főváros részéről. Mert vannak egyesek, a kik a fővárost elég gazdagnak tartják arra, hogy rossz kölcsönügyletet ne legyen kénytelen kötni. Mások ezenkívül a főváros pénzügyeit sem látják olyan sötét színben, mint azok a pesszimisták, a kik akár 8°/o-ra is hajlandók lennének a város részére kölcsönt venni. Némelyek viszont itt-ott látnak egy kis hibát a háztartásban, nagyobb veszedelemtől azonban ezek sem félnek. Végre van egy csoport, a mely a lehető legsötétebb színben lát és tüntet fel mindent, a mi a főváros fináncziális ügyeire vonatkozik. Különösen akkor élénk ez a csoport, akkor hangos, a mikor a főváros idegenekhez fordul pénzért. Nem tudható, hogy e közül a négy frakczió közül melyik védi igazán a főváros érdekét. Az sem biztos most már a sokféle „határozott meggyőződés“ után, hogy a főváros pénzügyei valóban olyan szilárdak, vagy csakugyan olyan ziláltak, a minőknek az egyes pártok állítják. Itt az ideje, hogy a pénzügyek rejtelmes kohójába egy kis világosságot vessünk. Tudnunk kell végre, hogy áll a főváros. Mert nem elég az, hogy a budget ennyi-annyi deficzittel zárul; ekkor meg akkor már annyi lesz a deficzit; tehát elő az új adónemekkel! Éz nem elégíti ki a lakosságot. A teherbíró képesség annyira kimerült, hogy újabb adóról szó sem lehet. Csakis a kihasználatlanul levő vállalatok eredményezhetnek új bevételi forrást a fővárosnak. De minden újítás előtt őszinte, nyílt képet a főváros vagyoni helyzetéről, mert csak azután lehet szó arról, hogy komoly szükség van valamely reformra. A mostoha kerület. A midőn a nyolczvanas évek elején határozatba mentek az ipar és kereskedelem emelésére létesítendő építmények, általános volt az érdeklődés az iránt, hogy a fővárosnak melyik része lesz a szerencsés, a melyet ilyen nagyhorderejű és kiválóan előnyös intézményekkel megajándékozni fognak. Senki sem gondolta volna, mert még a legmerészebb képzeletet is túlhaladta az az eszme, hogy lesz idő, nem több mint 15 év múlva, a mikor az egész vidék, egyik legnagyobb kerület veszedelme fog
