Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-03 / 14. szám
1899. április 3. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 15 9 Telekkönyvi tehermelkedés teherapadás mill i ó fori n t b a a 1376 . . 15,605 11,638 + 3,967 1877 . 9,080 12.940 3,860 1878 . . 10,024 15,139 — 5,115 1879 . . 10.389 14,311 — 3,922 1880 . 10,966 16,954 — 5,988 1881 . . 12,648 18,627 — 5,979 1882 . . 47,926 12,184 35,742 1883 . . 24,448 13,558-f10,890 1884 . 15,016 12,389 + 2,627 1885 . . 12,619 12,650 0,031 1886 . . 14,633 14,065 + 0,568 1887 . . 20,713 9,938 + 10,775 1888 . . 21,706 12,009 9,697 1889 . 27,520 12,865 + 14,655 1890 . . 24,062 13,688 + 10.374 1891 . . 29,972 13,683 + 16,289 1892 . . 37,761 16,956 + 20,805 1893 . . 42,427 22,251 + 20,176 1894 . 45,257 21,222 + 24,035 1895 . 53,641 23,205 + 30,436 1896 . . 60,769 547,182 25,622 325.894 435,147 121,288 Az 1876—1886. évek közül ötben tekintélyes teher- törlések történtek és csak az 1882. évnek hatalmas pénz ügyi műveletei következtében jelentkezik ezen időszaknak eladósodása 28.899 millió forinttal. Az 1887—1896. évre terjedő évtized tehertöbblete már 192.389 millió forint, a melyből csupán az 1896. évre 35 millió esik. Honnan kerül ennek a tartozásnak nemcsak kamata, hanem törlesztési részlete, sőt azonfelül a tulajdonos jövedelmi fölöslege? Ugyanabból a forrásból, amelyből a főváros egyenes adóbevételeinek 56'7„-át veszi, a mely a házbérkrajczárt és a különböző járulékokat szolgáltatja és mely az örökös szabályozás és régi házak rombolása következtében fölcsigázott drága házak jövedelmét nyújtja. Ez a forrás a házbérjövedelem, helyesebben a házbér. Szegény népességünk legnagyobb gondszerzője. A modern háziúr —■ a ki voltaképen csak házkezelő, mert az igazi háziurak a jelzáloghitelezők üzletember, annak minden számításával és lelketlensé- gével. Neki magas kamatot és amortizácziót kell fizetnie, óriási adóteher és a járulékok sokasága nehezedik rá, úgy építi tehát a házat, hogy legkisebb térben legtöbbet nyújtson. Ebben a modern teknika minden erejével segítségére siet. A kapualja, az udvar, a lépcsőház, a szoba, a konyha a megengedett minimális méretben épül, a falakról nem is szólva; alkalmaznak vasbetont és gipszfalat, általában gipszet és bádogot, a mennyit csak lehet, Hogy a kegyetlenül magas házbér meg ne legyen egészében érezhető, azt a részletfizetésnek nálunk közked- veltségű alapjára fekteti, elfogadja a heti bérfizetést. Hogy ez a legbotrányosabb uzsora, az csak természetes, de hogy jusson a maga polgári hasznához, hogy mutassa ki a magasabb jövedelmezőséget, hogy annak alapján busás nyereséggel adhasson túl házán, ha mindezt nem teszi ? Népességünk pedig, hogy kötelezettségének eleget tehessen, szorongva lakik és még így is albérlőket kell tartania, a kik a lakás eme módjára meg azért szorulnak, mert bútoruk sincsen, a mi az önálló lakásbérlet első föltétele. Ez bontja meg azután népességünk tűzhelyét és családias érzületét, ennek következéseit kell majd a jövő szocziologusainak ellensúlyozni, ha az általában lehetséges lesz. Ezeken a viszonyokon semmiféle közegészségügyi ellenőrzés és bírságolás segíteni nem fog, hacsak a házüzérkedés következtében beállható válság nem, a mely azonban ismét kereseti viszonyainkra mérné a legkegyetlenebb csapást. A mit itt egyes házról állítottunk, azt általános érvényű pár számadat igazolja. Ezek az adatok az 1891. évi népszámlálás idejéből valók ugyan, de a viszonyok azóta aligha fordultak jobb; ra. 1891. évben volt 1 2 5 4—5 6-nál több szó b á s la k á s Száz lakás közül 61-7 20-8 8-8 6-6 24 Ezekben 100 lakos közül lakott 55'7 22-4 104 8-2 3-6 Befejezőül visszatérünk oda, a honnan kiindultunk, hogy t. i. adóink emelése, azok járulékos jellegénél fogva, nem veszedelem nélkül való. A tőke csak addig kulti- válja az ingatlanszerzést, a míg az jövedelmező, ha túlságos az adó és azt bér alakjában át nem háríthatja, visszavonul és az építőiparral kapcsolatos összes iparágakban beáll a válság Ebből a súlyos helyzetből csak egy a kivezető út: az önálló progresszív városi jövedelemadó, a mely mellett a hozadéki adók enyhíthetők volnának és mely elérné az óriási mobil tőkét, mely legfeljebb a takarékbetéti kamatadót ismerte eddig, a mely az ingatlanok értékemelkedése következtében és helyi vállalatok révén nyereségeit az adó elkerülésével realizálta, sőt elég sokszor boldogabb tájakra költözött, hol a piszkos, drága Budapestről hallani sem akar. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül az állami súlyos terheket, úgy a direkt, mint a fogyasztási adók tekintetében, de ezeknek taglalása már nagyon is túllépné a rendelkezésünkre álló tért, a melynek keretében csakis a városi egyenes adók fejlesztésének némely következésére kívántunk rámutatni Zeleny Ferencs. A kisdedek oktatása. (dr. Cs.) A kisdedóvásról szóló 1891. XV. t.-czikket csak programm gyanánt lehet tekinteni, a melynek megvalósítása és az életbe leendő átvitele évtizedekre kiterjedő munkát igényel. Épen úgy vagyunk vele, mint a népoktatásról szóló 18684k évi XXXVIII. törvényczik- kel, a melynek egyes, ugyan alárendeltebb jelentőségű intézkedései még ma sincsenek végrehajtva. A kisdedóvási törvény életbelépte után a székes- főváros megtette az intézkedést, hogy ennek a törvénynek a rendelkezései a főváros területén is foganatosíttassanak. Mégis csak 1894-ben történt meg az első lépés 3 óvóiskolának az átvételével arra nézve, hogy a kisdedóvás ügye, a mely eleddig csak társadalmi úton nyert támogatást, hatóságilag erélyesebb támogatás alatt érje el a törvényben kitűzött czélját. Az átvett három óvóiskola közül kettő a budai „Szegény gyermekkert-egylet“ által fentartott első kerületi árok-utczai és harmadik kerületi Bécsi-úti óvóiskolák, valamint Halász Saroltának vas-utczai iskolája. 1895-ben már négy községi óvóiskola fogadta magába a jelentkező óvó-köteleseket. 1896-ban újra négy
