Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-13 / 11. szám
1899. inárczius 13. —--------* + ...~= MA GYAR SZÉKESFŐVÁROS o Védekezés... „Kiterjedt körben lappang, sőt sokszor nyűt kifejezésre is jut a gyanú, hogy az iskolák vezetőinek egy része, az iskolai helyiségek fűtésére rendelt fűtőanyagot saját lakásában is használja, valamint annak használatát az iskolaszolgáknak szintén megengedi. Mely gyanú legutóbb egy konkrét esetben, fegyelmi vizsgálatból kifolyólag, beigazolva lett.“ Ezt mondja a tanügyi osztály vezetője, Szabó Károly tanácsos, abban az előterjesztésében, a melylyel az iskolák fűtésénél követendő eljárás szabályzatát a tanácsnak bemutatja. Szomorú jellemzése annak a karnak, a mely a főváros jóvoltából minden tekintetben kiváló előnyöket élvez. Tisztelet a kivételnek; hisszük, hogy sok a kivétel. Ám a beterjesztett szabályzat elkészítésére nem egyetlen eset adhatta meg az impulzust. Az iskolák fűtésére előirányzott összeg évről-évre kevésnek bizonyult; 1897- ben már majdnem tízezer forint volt a túlkiadás, 1898- ban pedig még több. A főváros tehát, ha szabad ezt mondanunk, ennyi kárt szenvedett a fűtési szabályzat hiányában. Sajnos, a visszaélések megtorlása nem történt azzal a szigorral, a melyet a hűtlen sáfárok megérdemelnek. A tanácsos úr csak egy konkrét esetről emlékezik meg, a mely valószínűleg szintén csak kisebb bírságot vont maga után. Pedig annak a megbüntetése, a kit hűtlen kezelésen érnek, kell, hogy elrettentő például szolgáljon. S e tekintetben a szabályzatot, a mely a dr. Déri Ferencz fogalmazó munkája, nem tartjuk kielégítőnek. A tüzelőszernek átalányösszegért való szabad fel- használása a fővárosnak nagyon kevés kárpótlást fog nyújtani. Azt hisszük a mérnöki hivatal igen könnyen meg tudná állapítani, hogy egy-egy tanteremnek a higiénia követelményei szerint való átmelegítéséhez mennyi tüzelőszerre van szükség. Az iskolai kályhák tudtunkkal elég jók és „megbízhatók“. Tessék a kiszámítás alapján a tüzelőszert a kívánt mennyiségben kiszolgáltatni, az igazgató urak és a szolgák pedig szerezzék be maguknak a tüzelőszerüket. Kár, hogy félintézkedéssel akarják a csúnya bajnak elejét venni. Attól félünk: eredménytelen lesz a törekvésük. Itt ugyanis nem a nyomtató ló szájának a bekötéséről van szó, a melyet tulajdonkép nem szabad bekötni, hanem egy sok ezer forint kárt okozó visszaélés megszüntetéséről. Leghelyesebb, ha a szabályzatnak azt a részét, a mely az igazgatók és a szolgák tüzelőszer használatát tartalmazza, elejtik. Ez a rész így szól: Az iskoláknak bentlakó vezetői és szolgái saját lakásukban is a székesfőváros hatósága által, az iskolai helyiségek czéljaira odaszállított tüzelőanyagot használják. Ezért azonban átalányösszeget fizetnek, a mely átalányösszeg a kályhák számához és a helyiségek nagyságához képest, hatósági megbecsülés alapján, fog esetről esetre megállapítlatni. A fizetendő átalányösszeg kiszámításának és lerovásának közelebbi módozatait, nem különben minden egyes esetben magának az átalányösszegnek mérvét a tanács állapítja meg. A fűtőanyag pazarlása, szabályellenes kezelése vagy felhasználása a legszigorúbb megtorló eljárást és a fűtőnek a szolgálatból való azonnali elbocsáffatását vonja maga után. Jelen szabályzat utasításait tartoznak úgy az iskolák vezető, mint a fűtési teendőkkel megbízott iskolai- és fűtőszolgák pontosan ismerni és azokat szigorúan betartani. E czélból az iskolák vezetőinek kötelességévé tétetik, hogy egyrészt a már alkalmazásban levő rendes és ideiglenes iskolaszolgákkal, napszámosokkal és fűtőszolgákkal, másrészt a jövőben alkalmazandó szolgákkal szolgálatba lépésük alkalmával, jelen szabályzat rendelkezéseit ismertessék meg s azok értelmében teendőikre a szabályzat egy példányának átadása mellett tanítsák ki. Ugyancsak kötelességévé tétetik az iskolák vezetőinek, hogy a szabályzat rendelkezéseinek reájuk vonatkozó részét szigorúan tartsák be, továbbá felügyeletet és ellenőrzést gyakoroljanak a tekintetben, hogy a szolgák ezen szabályzatban megszabott teendőket pontosan teljesítsék. Megjegyeztetik, hogy a jelen szabályzat bármely rendelkezésének áthágása fegyelmi vétségnek fog minősíttetni. Ezek a rendelkezések a felmerült visszaéléseket nem, vagy csak igen csekély mértékben fogják orvosolni. A bajt gyökeresen kell kiirtani. Erre a mondottuk módszer a leghelyesebb. Szabó tanácsos úr, ha már belenyúlt abba a hírhedt darázsfészekbe, ne riadjon meg az első fullánktól. Kellemetlensége, meg vagyunk győződve, lesz elég. Ám, ha komolyan akar a főváros javára valamit tenni, szüntesse meg teljesen a városi tüzelőszer használatát. Még pedig egyszerű számítással, de teljes szigorúsággal. Uzsorakölesön a Vaezi-utra. A külső Yáczi-út rendezésére a tanács VI. ügyosztálya újabb megoldást talált, a mely elfogadása esetén a fővárosnak szép egypár ezer forintjába kerülne. Az ügyosztály ugyanis felszólított egy vállalkozót, hogy hajlandó volna-e a Váczi-út kikövezésére — a Vámtól a Rákospatakig — olyan feltétellel, hogy a kövezés összegét amortizácziós törlesztés alakjában kapná meg a fővárostól. A vállalkozó a felszólításra bejelentette, hogy elkészíti a Váczi-út kérdéses szakaszának végleges burkolását, ha a főváros a munkáért húsz éven át évi 58,300 forintot tizet. Ez az összeg húsz év alatt a kamatokat nem számítva 1.166,000 forintra rúg, vagyis majdnem 400,000 forinttal kerülne így többe, mintha a főváros a kövezésre szükséges 553,000 forint effektiv költséget maga adja és amortizálja. A mindentudó hivatal. — Szemelvények a főváros büróiból. — II. A középítési igazgató. Tekintsünk el most mindazon méltatlanságoktól, a melyek ezt a hivatalt eddig érték és nézzük vájjon mi módon lehetne ezt a sokat gáncsolt és ennek daczára kitartással dolgozó testületet megérdemelt poziczióhoz juttatni. Tekintsük mindenekelőtt a hivatal fejét, a középítési igazgatót. Őt hat évenkint választja a közgyűlés, rendesen a főváros műszaki tanácsosai köréből. Már maga óriási tévedés ez az időhöz kötött mandátum. Természetes, hogy bárhogyan tekintjük is a dolgot, létezik
