Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-13 / 11. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. márczius 13. bizonyos függés ilyen esetben a választó testülettől, a mi ezen állásnál meg nem engedhető. Igaz, hogy a főváros összes főtisztviselőit is választják, de óriási a különbség egy jogász, meg egy technikus működése közt. Annak véleményéhez hozzászólhatnak sokan, megvitatni és eldönteni lehet az ügyet; de egy műszaki kérdésben annak a szava határoz, a ki az illető dologban teljesen kiismeri és érti magát. Nemcsak hogy nem szakemberek, de még technikusok sem szólhatnak ilyesmibe bele, a nélkül, hogy a szóban levő dolgot épen oly alaposan tanulmányozták volna. így állván a dolgok, módot kell nyújtani arra, hogy ezen nagyfontosságú állás viselője a legteljesebb függetlenséget élvezze. Az ez által fokozott felelősség érzete fogja megadni az ily álláshoz szükséges szilárd és törhetetlen akaraterőt. Van azonban egy másik hiba is ezen állás szervezetében. Általánosan ismeretes, hogy a műszaki tudományok mai fejlettsége mellett annak ágai rendkívül szeparálva vannak és külön-külön specziális ismereteket követelnek. Természetes, hogy mint technikus ember, a mérnöki hivatal feje lelkiismeretesen akarja intézni hivatalának minden ügyét. így azután világos lesz előttünk, minő bámulatos szellemi sokoldalúság, mesés munkaerő és képesség kell ahhoz, hogy hivatalának minden tárgyát keresztül dolgozza, hogy azt az összes tárgyalások alatt megvilágítani és védelmezni tudja. így válik csak lehetővé az, hogy az összes szakosztályok munkái az igazgató kezében olyan formában kerüljenek, hogy mint egységes alkotások jussanak a közönség elé. Ennyi munka, fáradság után végre a tárgy döntés elé kerül és ekkor megtörténik az a hihetetlennek látszó dolog, hogy a felelős hivatali főnök, az alkotó, nem folyhat bele annak a mikéntjébe. Nem rendelkezik határozati joggal a főváros tanácsában annak legfőbb műszaki tisztviselője. A függés érzete és a munkával való túlhalmozott- ság mellett a befolyás hiánya az, a mi ez állást legsúlyosabban nyűgözi. A míg ezt meg nem másítják, ne követelj enek lehetetlenségeket. * A szervezet hibái. Térjünk át ezek után a mérnöki hivatal többi tagjaira. Hogy fölül kezdjük, mindenekelőtt szükséges egy aligazgatói állás szervezése preczirozott munkakörre^ A folyóügyek és kisebb fontosságú dolgok, meg talán a kerületi mérnökségek lennének hozzá beosztva. Ez által az igazgató képessé válhatnék arra, hogy hivatala ügyeit mindenütt maga védelmezhesse. Előnyös volna ez már azért is, mert a technikusok szinte közmondásos retorikai hiányai folytán az ügyeket csak egy kiváló szónoki képességgel és tekintélylyel rendelkező hivatalfőnök viheti sikerre. A mi a referenseket illeti, föltétlenül kívánatosnak látszik, hogy részt vegyenek mindazon tárgyalásokban, a melyek az ő dolgaik fölött folynak. Az olyan ügyet pedig, melynek specziális műszaki jellege van, mindenütt maguk adják elő. Ez az a kényes pont, a melyen a jogász és technikus versengése még mindig kisért. Az a sok méltatlanság és mellőzés, a mi a műszaki hivatalnokokat éri, rendszerint ennek tudható be. Sok sértett ambiczió keserűsége, sok fölösleges munka meg lenne kímélve, ha ez egyszer erélyes kézzel megszüntetnék. * Ennyit mérnökeink erkölcsi helyzetéről. Lássuk most az anyagit is. Mindenki tudja azt, hogy egy műszaki ember alkotó munkássága nem ér véget akkor, midőn egy műtárgy terveit elkészíté. Hátra van még a munka legszebb, de legfárasztóbb része, a kivitel. Ez követeli meg a legtöbb gyakorlatot, a legszélesebb körültekintést. Természetes, hogy ilyenkor a működés tere a helyszínére kerül. Mivel azonban az állandó hivatali munka ugyanaz marad, másrészt pedig mivel az ellenőrzésnek a helyszínen lehetőleg fontosnak kell lenni, a mérnök kénytelen a hivatalos időn túl, néha egész délutánokat künn tölteni. Ezt a fáradságot és a vele járó költségeket meg szokták a hivatalok mérnökeinek téríteni. Ezen javadalmazások rendesen egy kulcs szerint számított átalányösszegből szoktak áll an i. A székesfővárosnál azelőtt időnkint és alkalmankint szokott a közgyűlés erre a czélra bizonyos összegeket pótlék czímen megszavazni. Újabban ez a méltányos eljárás fölfüggesztetett és csak a közel jövőben fog ismét életbe lépni Azt hihetnők, hogy ez a sok port fölvert extra honorárium talán valami fényes, hogy ilyen nehezen adják. Ám hasonlítsuk össze e tekintetben az állami mérnökök helyzetét a mieinkkel. Az állami segédmérnökök 600 irtot kapnak ezen czímen, holott rendesen kisebb munkához alkalmaztatnak, a mieink pedig egy 100,000 frtos építkezésnél, jó ha 300 irtot, tehát fele annyi pótlékot élveznek Ezt sem rendszeresen, hanem a munka menetétől függőleg, például az uiolsó részletet a leszámolás után. Tévedés volna azt hinni, hogy a főváros talán az előléptetés gyorsasága által kárpótolja mérnökeit ezen hátrányért. Úgy áll tudniillik a dolog, hogy míg bármely végzett technikus az államépítészeti hivatalokban azonnal alkalmazást és kinevezést nyer mint segédmérnök, addig a főváros hivatalában ugyanannak előbb 4—5 évig ideiglenes minőségben kell szolgálnia. Ha azután végre megválasztatik, konstatálhatja, hogy állami kollégája 2—3 évenkint rendszeresen előlép, a míg ő szerencsével dicsekedhetik, ha háromannyi idő alatt avanzsál. * Abban a küzdelemben az emberiség érdekeiért, a mely a szellemeket jelenleg foglalkoztatja, talán versenytárs nélkül áll a technikus. Működése olyan természetű, hogy az egyiknek munkája a másikét folyton emeli. A holt tőkét jövedelmezővé, az eddig érvényesüléshez nem jutott anyagi erőket produktívvá teszi. Jogosan kívánhatja tehát, hogy a munka méltánylásában úgy az anyagi, mint főleg az erkölcsi téren a többi munkás mellé állíttassák. Ha megadjuk neki azt, a mi már úgyis régen megilletné, csak igazságosak leszünk vele és e mellett fokozzuk a munka legfőbb mozgató erejét, az ambicziót. Füst és korom. Évtizedes akták panaszos hangjait szedhetnők elő. Valamennyiből odasír az olvasó elé a főváros lakossága és kéri, hogy a város levegőjét szabadítsák meg a füst-
