Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-20 / 8. szám
1899. feUruár 20 9 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS beszerzésekről olvasunk a kimutatásokban. Ez pedig vagy arra mutat, hogy a tisztelt munkások csak új szerszámokkal szerettek dolgozni, vagy a mi még rosszabb, arra vall, hogy a drága pénzen vásárolt szerszámokat minden esztendő ben tönkretették. Akár hogy vizsgáljuk is a dunajobbparti temetők költségvetését, csak arra a meggyőződésre jutunk, hogy esztendőkön át senki sem törődött a temetőkre fordított pénzekkel, első sorban nem a bizottság, másodsorban s mégis legfőkép nem törődött vele maga a tanács, a mely pedig a főváros minden krajczárjáért felelős. A polgármester úr pedig csak vizsgáljon A közvélemény őrködő szemmel kiséri az eredményt, a melytől sok jót nem vár ugyan, de annyit legalább, hogy megtudja: kik sáfárkodtak el a keservesén összetobor- zott közpénzeket. A biczikli-adó. Most, hogy a főváros adótervezete a kerékpár- adóról minden valószínűség szerint tetté válik, az ismertetett adótervezet nagyon felizgatta úgy a biczikli-bará- tokat, mint az ellenségeket. Eddig hét levél éikezett szerkesztőségünkbe, a melyek közül öt kíméletlenül támadja az adótervezetet, kettő azonban melegen üdvözli. Minden kommentár nélkül adunk közre két levelet. I. Minden kerékpározó nevében nyilatkozom, úgy hiszem, mikor a főváros adótervezetét, a mai modern korba nem illőnek jelentem ki. A kerékpározás se nem luxus, se nem mindenáron való sportolás, hanem részint közlekedő eszköz, a melvre sokaknak szüksége van, részint pedig az egészség fenlartására szolgál. Ilyesmire adót vetni és pedig luxus-adót, egyszerűen nonsens dolog. De még sokkalta nonsensebb az a módozat, a mint megadóztatták. Minden kerékpár után öt forint adó. Már most, a ki versenyeken szokott részt venni, az fizessen 20—25 forint adót évenkint? Hisz az ilyen bicziklistának legalább 4—5 gépre van szüksége, mert más a train-gép, más az országúti túra-gép, más a verseny-gép. Még lehetetlenebb az idegen gépek megadóztatása. Nyolcz napig ötven krajczár, azontúl öt forint. Engedje meg szerkesztő úr, hogy ne foglalkozzam tovább ezzel a tárgygyal, mert igazán olyasmire ragadhatná el toliamat a jogos fölháborodás, a minek súlyos következményei lehetnének. Végre ! Azt hiszem, minden meg nem mételvezett efnber így sóhajt fel s várja a megváltó 1900. január 1 - ét, a mikortól kezdve talán megcsappan a kerekező emberiség száma. Valóságos beteges mánia ez manapság. Ártalmas és veszedelmes. Ártalmas annak, a ki űzi és visszaél vele (s ugyan melyik nem él vissza?), veszedelmes annak, a ki ebben a kereken járó társadalomban kénytelen élni. Kérem, tessék a nem kerekező emberiség nevében kifejezni hálánkat a főváros tanácsának, hogy legalább így iparkodik ezt a kellemetlen és ízléstelen mániát korlátok közé szorítani. Igazán nagy szolgálatot tesz vele a józan emberiségnek. A ntibicziklista. Közmunkák vállalatba adása. A főváros legújabban az alább felsorolt munkákat adta vállalatba : Az 1899 —1900. évre szükséges ólomzárak, ólomcsövek és ólomlemezek szállítását a Kanezer-féle ólomgyár részvény- társaságnak. Az ólomcsövek és ólomlemezek 100 kilónként 27 forintba, ólomzárak 1000 darabonként 4 forint 25 kraj- czárba kerülnek. A Csobáncz- és Örömvölgy-ulcza sarkán létesítendő iskola épíésénél a cserepesmunkákat Schwab Gyula czégnck. Kikötött munkadíj 1968 forint 43 krajc-zár. Az 1899. évre szükséges vízvezetéki házi felszerelések alkatrészeinek és csövek szállítását Ulrich B. J. czégnek, 6285 forint 09 krajczárért. Tűzicsapok, lűzicsap szekrények és tűzicsap szekrény- fedelek szállítását 1899—1900. évre (Jeti Antalnak. A Honvéd- és Szalay-utcza sarkán létesítendő V. kér. elöljárósági épület üvegesmunkáit Forgó és Trsa vállalta 2905 forint 78 krajczárért. A Duna jobbparti szemétkikotrási és felhasználási jogot 1899—1901-re Strausz Gyula kapta meg évi 1802 forintért. A kőbányai főgyűjtő-csatorna felszereléséhez szükséges vasmunkák szállítására a Danubius-Schoenichen-Hartman-íéle hajó- és gépgyárral szerződtek 10,537 forint 02 krajczárért. A főváros vízmüveinek 1899 - 1900 évben szükség- lendő öntött vascsövek szállítására a Ganz és Trsa, a Schlick- gyár, a Szab. osztr.-magy. államvasut-társaság magyar bányái, hutái és uradalmai igazgatósága, a Magyar államvasutak gépgyára és a diósgyőri magy kir. vas- és aczélgyár igazgatósága, a Heinzelmann-féle vasgyár bányatársulat, és Oetl Antal mint szállítási szövetkezettel kötött a tanács szerződést. Az I. kerületi Koronaőr-, Győző-, Pálya- és Karátsonyi- utczákban a járdafektetési munkákat Hausknecht István vállalta 2473 forint 66 krajczárért. A főváros tulajdonát képező és kezelése alatt levő épületekben szükséges asztalos-javitási munkálatok és anyagok szállítására 1899. évre az egységárak mellett Kovács Zsig- rnond asztalos vállalkozott.
