Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-20 / 8. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. február 20. Huszonöt év Budapest közigazgatásának történetéből. vili. Addig, inig a székesfőváros nem vetkőzött ki kezdetleges fejlődési jellegéből, talán helyén való volt, hogy az ügyek legnagyobb részét tanácsülésben tárgyalták és intézték el, de mióta a székesfőváros örvendetes haladásával a közigazgatási feladatok is szaporodtak és ehhez képest egyik új közigazgatási ág a másik után keletkezett, a csekélyebb fontosságú ügyeknek tanácsülésben való tárgyalása semmivel sem okolható meg. Az e részben ma érvényben levő eljárás csak arra alkalmas, hogy egyrészt az ügyek gyors elintézését gátolja, másrészt megölje az egyéni felelősséget; mert ha mindenben a tanács, mint testület intézkedik és ezekért az intézkedésekért a felelősséget is ő viseli, az egyén intézkedő képessége nem fejlődhetik, a felelősség érzete pedig elvész. Központi igazgatásunk további baja az ügyosztályok jelenlegi czélszerűtlen beosztásában keresendő, a mi részint abban nyilvánul, hogy egyes ügyosztályok ügyköre igen nagy, míg másoké, különösen a kerületi elöljáróságok újjászervezése óta, aránytalanul csekély, részint pedig abban, hogy az ügyosztályok ügyköre nincs az ügyek természetének figyelembevételével helyesen csoportosítva. Az ügyosztályok czélszerűtlen beosztása, a míg egyfelől lehetetlenné teszi a rendelkezésre álló munkaerők helyes, egyenletes kihasználását, addig másfelől azzal a hátránynyal is jár, hogy egyes tanácsnokok és a melléjük rendelt személyzet, minthogy a közigazgatásnak különböző ágazataival kell foglalkozniok, nem szentelhetik erejüket és idejüket egy meghatározott közigazgatási ágnak olykép való művelésére, hogy azt a kor kívánalmai szerint folyton fejleszszék. Igen nagy hátrányára szolgál az ügymenetnek és nagy mérvben lassítja azt az a körülmény is, hogy az ügyosztályok és szakhivatalok a legtöbb esetben parallel munkát végeznek, a mi onnan ered, hogy az ügyosztályokkal a szakhivatalok nincsenek szorosabb kapcsolatba hozva, helyesebben, hogy bizonyos ügyosztályok nincsenek szakközegekkel ellátva. A jelenlegi rendszer egyrészt nem használja ki jól a szakerőket, másrészt sok dolgot fölöslegesen végeztet. Most ugyanis minden olyan ügygyei, melynek elintézéséhez szakvélemény is szükséges, ketten foglalkoznak: a szakreferens és az ügyosztályi referens, a mi nemcsak lassítja az ügymenetet, hanem költségesebbé is teszi, mert azt a munkát, a mit egy egyén elláthat, kettőnek kell elvégeznie. Ennek a rendszernek egyébként az a hátránya is van, hogy az intézkedő ügyosztály, helyesebben tanácsnok, nem rendelkezvén közvetlenül a szakközegekkel, rendelkezéseit, melyekért a felelősséget külömben viselni tartozik, nem hajthatja végre közvetlenül, mely eljárás a végrehajtásban újabb közegek közbeiktatásával nemcsak a felelősséget teszi esetleg illuzoriussá, hanem a végrehajtást is sokkal lassúbbá. Nem hagyható külön megemlítés nélkül a hosszadalmas, luiza-vonó eljárás sem. melyet közigazgatásunk egyik hibájául szintén fel szoktak róni. Habár az e tekintetben felmerült panaszok sokszor túlzotak, a menynyiben bizonyos ügyek elintézése nem kizárólag a székesfővárosi közegek eljárásán múlt, még sem tagadható, hogy itt-ott a közigazgatás némely ágában úgy a köz-, mint a magánérdek szempontjából az ügyek gyorsabb elintézése tényleg kívánatos. Ez pedig azokon az említett körülményeken kívül, hogy nagyon sok ügy szükség nélkül a tanácsgyülésben nyer elintézést és hogy az ügyosztályok és szakhivatalok igen sok esetben parallel munkát végeznek, — különösen az okozza, hogy egyes ügyek fölöslegesen, más ügyek pedig legtöbb esetben előkészületlenül írásban formulázott előadói javaslat nélkül kerülnek bizottsági tárgyalás alá, a minek azután a legtöbb esetben az ügyek ide s tova küldözgetése, késedelmes elintézése a következménye. Nem annyira tehát a bizottságok nagy száma — mint azt sokan hangoztatni szeretik — hat gátlólag a közigazgatás gyors menetére, hanem a szakbizottságoknak nem helyesen való igénybevétele. A közgyűlés, mint nagy testület, ritkán van abban a helyzetben, hogy az ügyek részleteibe, mélyébe hatoljon s azért szükséges azok bizottsági előkészítése. Ennek azonban csak úgy van eredménye, ha az ügyek a bizottságokban is teljesen előkészítve, kész javaslattal kerülnek tárgyalás alá, mert csak ez utón lehet biztosítani az ügyek gyors és alapos elintézését. Nem kevésbé gátlólag hat továbbá az ügymenetre a központi segédhivatalok czélszerűtlen berendezése. Jelenleg ugyanis úgy az iktató, mint a kiadó, kézbesítő és levéltár kiilön-kiilön hivatalokat képeznek más-más főnökök vezetése alatt és külön könyvekkel berendezve. Ezenkívül az adóügyosztálynak, továbbá a katonai és illetőségi ügyosztálynak is külön kezelő irodája van; nem is említve a főpolgármesteri és elnöki segédhivatalokat. A kezelőhivatalok e tömkelegében azután alig ismeri ki magát a közönség s néha órákig kell ügye után járnia, míg megtalálhatja. De ez a berendezés, eltekintve költséges voltától, még a legjobb közigazgatást is megbéníthatja, mert míg az ügyek a segédhivatalok e nehézkes retortáján keresztülmennek, néha hetek is eltelnek. Végül igen nagy hátránya közigazgatásunknak az is, hogy az egyéni felelősség nem érvényesül kellőleg, a mi különösen annak tulajdonítható, hogy a központ részére még ma sincs szolgálati utasítás, mely részletesen megállapítaná az egyes tisztviselők hatáskörét, kötelességét és felelősségét. Áttérve már most e főbb hiányok miként leendő orvoslására, úgyszólván önként kínálkoznak a következő megoldási módok, melyek törvénymódosítás nélkül végrehajthatók : a polgármester felmentendő minden kisebb folyó ügy elintézése alól. úgy, hogy kezében csak a kormányzás, vezetés és ellenőrzés maradjon; ehhez képest az elnöki és személyzeti ügyosztály is újra szervezendő; a minimumra korlátozandó azoknak az ügyeknek a száma, a melyek tanácsülésben intézendők el és ezzel kapcsolatban az ügyosztályok önállóbb hatáskörrel ruhá- zandók fel; az ügyosztályok és szakhivatalok szorosabb kapcsolatba hozandók egymással, a szakerők jobban értékesítendők és ehhez képest ott, a hol lehet, a szakhivatalok, vagy ezek egyes közegei, az ügyosztályokba osztandók be ; az ügyosztályok ügyköre újból megállapítandó és ezzel karöltve némely ügyosztály megszüntetendő és bizonyos ügyágak részére uj ügyosztály állítandó fel; az ügyek elkészítése megfelelő intézkedésekkel gyorsítandó s az egyéni felelősség elve lehetőleg mindenütt alkalmazandó; végül
