Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-20 / 8. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. február 20. S a polgárság mellett fizetési zavarokba jutott maga a főváros is, a mely a pénzügyi egyensúlyt még valótlan adatokkal sem tudja a háztartásában megteremteni. 8 a kormány megtagad néhány ezer forint községi adót, a mely jogosan illeti meg a fővárost. Persze, ha elég erélyes a főváros tanácsa, a kormánynak szerezhetne néhány meleg napot. De ehhez belátás, erély és a főváros érdekeit minden körülmény közepeit megvédeni tudó önzetlen jó akarat kell. Ha az megvolna a tanácsban : azt a néhány ezer forint községi adót busásan behozhatnák — más úton. Be kellene szüntetni a katonai ügyosztályt, illetőleg a működését felfüggeszteni. Ez az ügyosztály ma tisztán személyzeti kiadásával 59,627 forintba kerül. Ehhez számítva a katonabeszállásolás, ujoncozás stb. 18,712 forintnyi költségét, a főváros 78,339 forintot ad a katonai igazgatás ellátására a nélkül, hogy az állam ezért a tisztán katonai szolgálatért egy krajczárral is kárpótolná. Miután az ex-lex alatt az adóbehajtás amúgy is szünetel, jelentse ki a főváros a kormány előtt, hogy az ex-lex megszűnte után sem fogja az állami adók behajtását végezni, hacsak megfelelő kárpótlást nem kap. Az adóbehajtás, nyilvántartás, elszámolás 400,000 forinton felül apasztja meg a főváros bevételét. Ez a költség nagy összegekkel emelkedik évről-évre, mert a főváros fokozatos fejlődése az adógépezet megfelelő javítását vonja maga után. A főváros folyton sürgeti a kormányt a hozzájárulásra s a kormány felelete az, hogy megtagad olyan községi adót, a melyről tudta, hogy fizetni kell. Hátha a főváros megtagadja az adóbehajtást, mit tesz a kormány? Vagy ha a főváros azt mondaná : te tartozol nekem X ezer forint községi adóval; én tartozom neked 10,584 forint földadóval, 23,055 forint házbéradóval; 10,254 tőkekamatadóval; ezeket most levonásba teszem s ennek megfelelően törlőm a te adósságodat. Vájjon beleegyeznék a kormány? Mert a fővárosnak okvetlenül tennie kell valamit, a mai állapot nem maradhat tovább is változatlanul. Mindazok az állami funkcziók, a melyeket a kormány a fővárossal végeztet, hovatovább nagyobb kiadásokat igényelnek. Ezekhez az állam nem akar hozzájárulni, a főváros pedig nem fedezheti egymaga. Az álla nreiulőrség még 1896-ban 618,605 forintba került. 1897 ben már 941,033 forintot követeltek a fővárostól, s ezt a horribilis összeget a belügyminiszter úgy számolta el, hogy 1895. és 1896- évekre visszamenőleg követelt megfelelő zárszámadási többletet. A fővárosnak igen kellemetlenül esett ez a magas kvóta és erősen panaszkodott. A belügyminiszter megszánta a panasz- kodót, 1898-ra csak 804,570 forintot, 1899-re csak 834,912 forintot követel. Hogy majd 1900-ban mennyi lesz a zárszámadási többlet, arról egyelőre hallgat a krónika. Épp így járt a főváros az állami anyakönyvi hivatalokkal. A miniszter, már mint a belügyi, nagylelkűen felajánlott 15,000 forint szubvencziót és megengedte, hogy a főváros az anyakönyvi illetékekkel kárpótolja magát. Ezek az illetékek 4—5000 forintra emelkedtek, holott a kiadások 1896-ban 78,405 forintra, 1897-ben 68,000 forintra, 1898-ban 91,216 forintra, 1899-ben 94,736 forintra rúgtak, mig a szubvenczió csak 10,000 forinttal emelkedett, 15,000-ről 25,000-re, az illeték-bevételek pedig majdnem változatlanok. Hát nem a legpazarabb háztartás az, a melyben körülbelül négy milliónyi szívességi kötelezettség szerepel? Olyan kötelezettség, a melyért a főváros semmire sem számíthat az államtól. Még arra sem, hogy a közös bevételek szaporításánál (a vámvonalak kihelyezése ügyében) némely terheket magára vállaljon. Még kevésbbé számíthat tehát olyan szívességre, hogy a vásárcsarnokaihoz nagyobb tarifái is engedményeket kapjon a — termelők részére. És miután mindezek ismert, tudott dolgok: a főváros lakossága, valószínűleg tudja azt is, hogy a kik az állami ellenszolgáltatások kieszközlését elmulasztották, vagy halogatták: azok részben a tanács tagjai, részben a törvényhatóságban ülnek; de köztük ott vannak valamennyien a főváros országgyűlési képviselői, a kik önmagukon kívül mást vagy más érdeket nem képviselnek. Ha a főváros lakossága ezt még nem tudta volna, most vegye tudomásul, mert alkalmasint újra szükségük lesz ezeknek az uraknak — a lakosság jóindulatára. A vízvezeték jövedelme. Tavaly őszig közel százezer forinttal volt több az új vízvezetéki kivetés, mint az előző esztendőben. A fényes eredmény kissé elbizakodottá tette az intézőket s a budget tárgyalásakor az idei esztendőre még rohamosabb fejlődésre számítottak. Az idei budgetben azután alaposan fölemelték a vízvezeték bevételét. Az őszi és téli hónapok azonban hirtelen lehűtötték a forró reménykedést. Októbertől az év végéig alaposan csökkent az új kivetés Jelentékenyen kevesebb volt, mint az előző év megfelelő szakában. Másrészt a tavalyi őszön sokkal kevesebben kértek építési engedelmet, mint két év előtt. Ebből könnyen konstatálni lehetett, hogy az építési kedv megcsappant s az idén nem építenek annyit, mint tavaly. Jól tudták az intéző körök, hogy a vízvezetéknek magasabbra veit bevételét nehezen lehet elérni s hogy a törvényhatóság közgyűlésében keserű szemrehányásokat kell eltűrniük, ha a vízvezetéknek deficzitje lesz. Úgy is örökös a panasz, hogy a vízvezetékre ráfizet a főváros, hogy a vízvezeték üzeme drága s folyton sürgetik a nagyobb takarékosságot. Már külön bizottságot is küldtek ki annak a tanulmányozására, nem lehet-e az üzemet olcsóbbá tenni. S ha az idén nagyobb deficzittel zárul a vízvezeték mérlege, aligha lesz, a ki a felelősséget érte elvállalja. A közgyűlés ugyanis nem szokta akczeptálni az olyan kifogásokat, hogy a fejlődésben pangás állott be. hogy az idén aránytalanul kevesebbet építenek, mint a mennyire a tavalyi építkezések után számítani lehetett. Arra sem lehet kilátás, hogy a törvényhatóság a viziórát akczeptálja. Sem kötelezően, sem abban a
