Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-21 / 5. szám
6 MAGYAR SZÉ KESFÖVÁROS 1898. november 21; A Horváth-kertben ugyan, ahol kellő térség áll rendelkezésre, ezt a kérdést akként lehetne megoldani, hogy iker színházat építsenek, amint egy Berlinben is már megvan, oly képen, hogy a színház színpada közös marad, nézőtere ellenben kettős. Az egyik a rendesen épített kőszinház, a másik pedig a favázas, nyílt ablaku nyári színház. Ez a Horváth-kertben könnyen megoldható, mert csupán a mostani színház udvart kellene beépíteni s a kertnek magas platóját kellene a kertből elfoglalni a színház épület számára. Ez a két hely jöhet komolyan szóba a budai színház helyéül. A Krisztina-város emelkedő lakossága és föllendülő társadalmi élete megköveteli a maga szórakozó helyét. A Vízivárosnak ott áll rendelkezésre a Vígszínház. Ó-Budának a Kisfaludy színház. egyedül a főváros első kerülete van manap még teljesen elzárva minden színháztól. Más kérdés, miként kellene a színházat minél rövidebb idő alatt létesíteni. Nézetem szerint a főkérdés mindig csak az, hogy ennek a színháznak a lehető legrövidebb idő alatt föl kell épülnie, ha arra alkalmas és megbízható vállalkozó akad, akkor a főváros ingyen telekkel, ha segíti, ez teljesen elegendő, magától értődő azonban, hogy ebben az esetben a színház eddigi szub- venczióját továbbra is meg kell adni a színháznak. Épen ezért megfontolandó kérdés az, nem-e helyesebb pénzügyi szempontból, ha a főváros a maga regiejében építi fel a budai színházat, amely esetbem nemcsak a 7000 frt szubvencziót takarítja meg, hanem mindenesetre bérjövedelemhez is jut az uj színház utján, ily módon a mellett, hogy az építkezési költsége megtérül, még a színházra gyakorolandó ingerencziát is biztosítja magának a főváros. Az idő azonban igen sürget. Hosszas meditá- lásra, végtelen bizottsági tárgyalásokra idő nincsen s nem szabad a jövendő színház jövőjét koczkáztatni azzzal, hogy az esetleg évekig színház nélkül szűkölködő közönséget, a színházba járástól teljesen elszoktassák. Épen azért sürgősen és azonnal napirendre kell tűzni ezt a kérdést s határozni kell úgy a hely, mint az építés módozatai felett, hogy kellő időben meg lehessen nyitni a budai színházat. Zboray Aladár. A mérnöki hivatal bajai — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt szerkesztő ur! A fővárosi mérnökök bajaival komolyan foglalkozó becses lapjában szíveskedjék az alábbi panasznak is helyet szorítani, abban a reményben, hogy az illetékes körök ilyen módon talán értesülnek a mai lehetetlen állapotokról. Nem akarom azt az állítást kockáztatni, hogy a műszaki ; zemélyzet, az oly fáradságos és annyi felelőséggel járó munkát végző technikusok a városi adminisztrációnak mostoha gyerm«- kei majdnem minden tekintetben. Mert eltekintve a financiális elhagyatottságtól, a melyben senyvednek, hadd említsem most néhány szóval egészség- ügyi szempontból a mérnöki hivatalt. Ebben a tekintetben az ország első műszaki irodája valóságosan szánalomra méltó állapotban van. A mérnök, különösen a magasépítési mérnök, akinek úgyszólván állandóan több négyszögméteres rajzlapokon, és táblákon van dolga, hely tekintetébén sokkal szükebb helyre van szorítva, mint a fogalmazó, akinek működési terrénuma egy 21X34 centiméteres akta papír darab. És daczára annak, vannak a Borz-utczai mérnöki hivatalban szobák, a hol 4—5, sőt 6 műszaki ember dolgozik, zavarván egyik a másikát, elvevén egyik a másik elöl a világosságot, eltekintve, hogy a sűrűn közlekedő felek úgy szólván alig jutnak a szobába a sok akadályozó táblák, papírtekercsek stb. miatt, a bennlevők egészsége rendkívül szenved a zsúfoltság miatt és a rossz levegő következtében. És mig a fogalmazói szakosztályoknál a legkisebb fogalmazónak is megvan a maga díszesen bútorozott szobája, a műszaki hivatalokban még a főmérnökök rideg és barátságtalan odújába is jut rendesen még egy-két rajzoló. Igazán itt volna az ideje, hogy ezt az égető kérdést kellően megoldják. A mérnöki hivatal számára kellene egy direkt épített uj és modern épületet emelni, méltót ahhoz a fontos és életbe vágó munkához, a melyet ez a sokszor gáncsolt, de nagyon is szükséges hivatal kifejt. Fogadja Szerkesztő ur nagyrabecsülésem őszinte nyilvánítását. Budapesten, 1898 november 19. Fővárosi mírnák. Ne quid niims A felső kereskedelmi iskolákról 1895. augusztus 20-án kiadott miniszteri rendeletben a Rendtartás czimü szakasz 11. §-ában először olvastuk: „Egy-egy osztályba 40 tanulónál több nem vehető fel.“ Azóta e passus végig kisért minden iskola uj szervezetében, még az iparos tanonciskolákéban is. Kérdjük: gondolt-e a székesfőváros hatósága arra, hogy e rendelkezés újabb terheket ró vállaira ? Tett-e óvást az ellen az indokolatlan megszorítás ellen? .. . Nem kell mondanunk, hogy mi a haladás emberei vagyunk s igy az újításoknak sem lehetünk ellenségei ; de ebben a megszorításban mi épen semmi okos dolgot nem látunk. Igen sok külföldi iskola értesítőjét tekintjük át, de alig találtunk egy két olyanra, (s azok mintaiskolák voltak!) hol 40-nél több tanuló ne volna osztályon- kint. Sőt a hazai állami középiskolákban is túllépik e számot. Tehát látszik, hogy a kormány maga sem tartja azt valami szent korlátnak. Azt is figyelembe kell venni, hogy a beiratkozott tanulók egyrésze év közben kimarad, s igy a szám úgyis kisebb lesz. * De a paedagogusok is elismerik, hogy nem épen a tanulók számától függ az évi taneredmény. Láttunk mi is már igen kis létszám mellett gyenge eredményt, és megfordítva.
