Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-12-05 / 7. szám

1898. deczember 5. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS iS nagyszerű AZo/áV-palotát. Ha fölépül, ott aztán vala­mennyi klotür kényelmesen elfér. J. No, jaj lesz akkor gróf Ten ez er Pálnak. Az sem fog többet erőszakoskodni a főpolgármester ellen ! X A máltai lovagot érti? J. Azt. Hát lehetséges volna-e két Tenczert elkép­zelni a világon ? X. Nem; csakhogy ön nincs eléggé tájékozva. A nemes gróf akkorra már édeskeveset fog törődni Budapesttel. J. Hogyan! X. Hát csakugyan nem tudja? J. Mit édej barátom? X. Na, ez nevezetes. J. Mi? Ne tegyen kiváncsivá. X. Hát meghivták a lengyel trónra. J. A lengyel trónra ? kit ? X. Hát Tenczert. J. És elfogadta ? X. Habozott egy keveset; hanem az'án mégis elfogadta. Már a nevét is meglengyelesitette most Tenczerszki-nek hivják. J. No, ez igazán nagyszerű! Képzelem, milyen büszke az öreg! X. Ellenkezőleg; Most szerfölött nyájas minden­kihez. J. Még a főpolgármesterhez is ? X. Most már ahoz is; azt mondja, most ő na­gyobb úr, mint Márkus. J. (nevetve) És nem ad neki egy rendjelet ? X. (Komolyan) Milyen jól van értesülve ; hogyne ! Már meg is ígérte neki a Csája-rend nagy keresztjét. Riporter. Közélelmezés A sertésközvágóhid. A fővárosi költségelőirányzat bizotisági tárgya­lása alkalmával szóba hozták a sertésközvágóhid ügyét is. Azt a fővárosi intézményt a jövő évre adják át a forgalomnak, de egyelőre sem annak berendezése, sem szervezése és kezelése tekintetében még nem határoztak. A hűtőkamrák különféle rendszereinek ta- nulmmányozására kiküldött szakértői bizottság nem régiben fejezte be működését, de egyelőre sem a köz­vágóhidra, sem a sertésvágóhidon alkalmazandó hűtő- rendezés irányában még nem hoztak végleges hatá­rozatot. Azonban nem a sertésvágóhíd berendezésére voltak tekintettel a költségvetési bizottságban felszó­lalt bizottsági tag és a közélelmezési ügyosztály ve­zetője, ki a kérdésre nyomban megadta a választ: hanem szó volt arról a szabályrendeletről, 3 melyet a sertésvágóhíd megnyitásával együtt akarnak életbe léptetni és a melyről a főváros hatóságánál ezúttal először tettek említést. Herman Béla tanácsos nyilat­kozata, melynek értelmében a szóban forgó szabály­rendeletet tavaszszal terjeszti az illetékes bizottság elé, némileg megnyugtathatja az első sorban érdekelt buda­pesti henteseket, mert még a városházán és a külön­féle bizottságokban dívó lassúság mellett is, még hozzá lehet szólni a tárgyhoz és a közgyűlés nem juthat abba a kényszerhelyzetbe, melyet számára a vásár- csarnoki szabályrendelettel megteremtettek, a mikor t. i. a közgyűlés idő hiányában kénytelen volt a határo­zottan rósz szahályrendeletet minden vita és megvál­toztatás nélkül egy esztendőre való érvénynyel elfo­gadni. Herman Béla tanácsos nyilatkozata szerint ezt az eljárást a sertésközvágóhid szabályrendeletével nem fogják ismételni és bár nincs okunk arra, hogy a ta­nácsos komoly kijelentéseiben kételkedjünk, az imént említett vásárcsarnoki szabályrendeletnek egy alaphibá­jára hívjuk fel figyelmét. A vásárcsarnoki szabályrende­letet a külföldi mintákról egyszerűen lemásolták. Átplán­tálták hozzánk azokat a berendezéseket, melyek a német vásárcsarnokokban az ott uralkodó viszonyok, eladási szo­kások és forgalmi viszonyokközt helyénvalók, de amelyek nem bizonyultak allkalmasaknak arra, hogy a nálunk való alkalmaztatásukkal megkíméljenek azoktól a ráz- kódtatásoktól, a melyekkel a közélehnezés kezelésének mélyre ható reformja minálunk járt. Átültették a ma­gyar különleges viszonyok közé a külföldi csarnokok rendőri intézkedéseit anélkül, hogy azoknak a keres­kedésre kiható súlyos határozmányait gyengítették vagy elsimították volna. És az eredmény mutatta, hogy a magyar viszonyok közt a német szabályrendelet alig félévig tarthatta magát és azóta javítgatják és foltoz­gatják anélkül, hogy a vásárcsarnokok érdekét ezek­kel a toldásokkal előmozdították volna. A sertésvágóhidnak a kezelésére és az üzletme­netére való szabályrendeletnél nem szabad a hentesek együttműködését mellőzni,nem szabad róluk nélkülük ha­tározni és nem szabad ezt az iparágat oly kényszernek alávetni, melynek a fogyasztó közönség fizetné meg az árát A sertéshusfélék árai már most is túlságosan magasak, ha azoknak eladási árát a sertéspiac zokon fizetett árakkal vetjük egybe és óriási az aránytalanság, mely ennek az iparnak közvetítői nyereségében mu­tatkozik, de ha ezt az ipart szükségtelen és ezért fe­lesleges, oly intézkedésekkel sujtanók, melyek a sertés­husfélék kezelését, előállítását, szállítását és eladását megszorítanák és költségesebbé tennék, akkor ugyanaz az átkos állapot áll be, mely a vásárcsarnokok kény­szerének beállta után mutatkozott. A sertésközvágóhid szabályrendeletének megal­kotásánál nem csak az arra hivatottaknak, hanem túl­nyomóan az ahhoz értöknek is ott kell lenni. Vásárok. A központi vásárcsarnok. A központi és a kerti, leti csarnokokban az elmúlt héten gyenge forgalom mellett a hús, a leölt baromfi és a sertéshús ára ol­csóbb lett, ellenben a télire való gyümölcs és a kony- hanemüek megdrágultak. Ez az alig kielégítő üzlet­menet az enyhe időjárás rovására megy, mely a rom­lékony czikkek értékét veszélyeztette és az árusítók tehát a minden áron való eladásra kényszerítve voltak. A kőbányai sertéspiacz forgalma nem volt kielé­gítő, az árak az elmúlt hóban az ölTA forintot nem haladták meg. Ezen az áron fizették a legjobb minő­ségű és fajtájú kiviteli árut. A píacz készlete meg­haladja a 37000 darabot. A ferenezvárosi konzumvásár az elmúlt héten igen élénk forgalmat mutatott fel. Többnyire 1500

Next

/
Oldalképek
Tartalom