Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-05 / 7. szám
1. évfolyam. Budapest, 1898. deczember 5. 7. szám KÖZIGAZGATÁSI HETILAP. Előfizetési ára ; Egész évre ....................... Félé vre ........................... 6 frt. 8 írt. ^Szerkeszti es kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ I IV. kér., Reáltanoda-utca 5. szám. Budapest. i. (B) Vaknak vagy elfogultnak kell lenni annak, aki tagadásba merje venni Budapestnek óriási, ugyszólva megdöbbentő arányokban való Jejlö- dését; s aligha szereti hazáját az, akinek szive örömtől ne dobogjon, ha látja a régi Ízléstelen városkának üde, duzzadó és a modern követelményeknek megfelelő világvárosi fejlődését, ámde viszont vaknak, vagy elfogultnak kell azt is nevezni, aki nem látja, vagy látni nem akarja azokat a hibákat, miket a régebb és közel múltban elkövettek, s a mik fájdalom naponként ismétlődve a városnak legjobb barátaira is lehangolólag hatnak. Budapest környékét a természet pazar kézzel ruházta fel oly szépségekkel, milyenekkel kevés város dicsekedhetik ; és ha több Ízlés és kevesebb szükkeblüség lett volna irányadó a modern Budapest kiépülésénél, úgy bizonyára nagyobb összhangba jutott volna a város azokkal a természeti szépségekkel, melyek magukban már lekötik az idegenek bámulatát. Csak nézzük a Dunapartot, nincsen egyetlen egy mulató, étkezöhely, kávé, vagy sörház, honnan a gyönyörű Dunának szőke habjaiban gyönyörködhetnék a szem, honnan a fel és alá úszkáló hajók tarka képét, elevenségét láthatná az ember! Ott van ugyan a balparton a Vigadó előtti kioszk, de onnan csak a gőzhajók kéményeinek füstjét láthatni; mig a jobb oldalon lévő gellérthegyi fővárosi kioszk oly magasan fekszik, a feljáró ut oly meredek, s a a fel és lejutás főképp a nöközönségnek annyira nehéz, hogy azt leginkább csak a férfi közönség látogathatja, különösen az esti órákban. Mily könnyű lenne ma is még a Duna, főképp jobb oldali részén, kiváltkép a Gellérthegy oldalán, olyan mulató, étkező, kávézó helyeket létesiteni, mint milyenekkel hogy példát említsünk, Drezdában az Elbe-part el van látva, hol a világszerte hires és ismeretes Brühlische Ter- raszon ezerek élvezik a jó levegőt s az Elbén járó hajók eleven képét, hol az Elbe jobb és bal partján tuczat számra vannak a szebbnél szebb mulatók, de valamennyi olyan magasságban, honnan az Elbe vizének szépségében gyönyörködhetni. A Gellérthegy oldala valóban ily mulató és szórakoztató helyek felállítására van teremtve, hova egyrészt a Ferencz József, másrészt a most épülő hídon át a hozzáférés végtelenül meg van könnyítve. De a magyar közönség nem szereti látni a vizet, mert hiszen még a szépségeiben páratlanul álló Margit szigeten is a restaurációk olyan helyekre vannak eldugva, honnan a Dunát s a budai oldal hegyeinek fenséges panorámáját lehetetlen élvezni. És ahogy vagyunk a vízzel, úgy vagyunk a fákkal is. Minden nagy várost terei és sétányai s faültetvényei tesznek széppé és vonzóvá. Budapest e tekintetben a legszegényebb város, mert terei, sétányai alig vannak, fái pedig a lehető legsilányabbak. De nem is csoda, mert hiszen ha esőt nem kapnak, senki se törődik locsolásukkal. Berlinben hetenként kétszer locsolják meg a fákat, és pedig akként, hogy a fák tövéről a földet fölkapálják s ha fölkapálták, a vízvezetékből színig megtöltik vízzel, s ha beitta a vizet, még egyszer megtöltik és csak ha azt is beitta, húzzák vissza a gyökerekre a földet. így aztán lombosak és eiöteljesek is a fák. Nálunk azonban csak akkor locsolják meg a fákat, amikor elültetik, és hogy ha a jóságos ég megszánja őket s áldásos esőt bocsát reájuk. Különben a vasrácsozatok alatti tér szemétlerakodó helyét képezi a házmester uraknak. Az utczákról nem is kívánunk szólni, mert azokról beszélni se lehet akkor, amikor fővárosunknak még megállapított terve sincsen. A megtörténtet megnem történtté tenni lehetetlen s ezért nem kívánunk szólni Budapest legszebb utczájáról, az Andrássy-utról, melyért örökre kár, hogy a Lánczhidtól egyenesen
