Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-21 / 5. szám
I. évfolyam. Budapest, 1898. november 21. 5. szám KÖZIGAZGATÁSI HETILAP. ^LŐFIZETESI ÁRA ; Egész évre ....................... Félév re ........................... 6 frt. 3 frt. jäZERKESZTI ÉS KIADJA : DR- BARTHA SÁNDOR. jSzER KÉSZ TŐSÉG ÉS KIADÓ I IV. kér., Reáltanoda utca 5. szám. Helyzetünk A mi területi közönségünket megsarkan- tyuzták a politikai zsoldosok lovagjai, belső harcot vivén a közigazgatás keretébe. Hova jutunk, ha e rakoncátlan hadat romboló versenyében fel nem tartóztatjuk. Ébredjen fel a polgárság mélységes közönyéből, s ne nézze tétlenül jogainak csorbulását, mely jogok az ö jól felfogott érdekének szentelt helye. Aki nem él jogával, az eldobja magától szabadságát. Szabadság és jog, test és lélek, egymás nélkül meg nem állhat. Nem veszi észre a polgárság, hogy a köz- igazgatási ügyek figyelmen kivid hagyásával önmagát emészti föl? Nagy baj az, hogy nincs áthatva attól az erkölcsi szellemtől, mely ennek a törvényhatósági testnek megfagyasztott életerét működésbe hozhatná. Uraltatja maga fölött mások önkényét, s megrögzött szokásként követi alárendelt engedelmességgel a vezető cserebogarakat. Pedig a társadalmi aesthetika már megundorodott azoktól az alakoskodó komédiásoktól. kik mások jóhiszeműségét, félszeg hibáit, gyengéit, a maguk javára fenékig ki tudják aknázni. Minden csak szemfényvesztés ; a hova fordulunk, a corruptió borzalmaira akadunk : az üzleti élet is elvesztette erkölcsi alapját, az utolsó döfést az áruk hamisitása mérte rá. Még csak az hiányzott, hogy a törvény- hatósági nyomorúság mellé faragott képet állítsanak őr gyanánt. Kellett nekünk az ünnepi közgyűlés ? Dehogy kellett! Nem, mintha én Bánffy Dezső báró disz- polgárságát méltatlannak tartanám, sőt merem állitani, hogy megérdemli, mert én, a magam részéről, oly sok érdemes dolgát tudom Bánffy Dezső bárónak, — amit illetékes helyen a haza javára, a kellő alkalmakkor kihasználni soha el nem mulasztott, — s amiről a nagy közönségn ek sejtelme sincs. Ha Bánffy diszpolgárságának indokolására alkalmasak a haza és a főváros körül szerzett érdemei, mégis kérdés tárgyát képezheti, hogy ezen kitüntetés napirendre tűzésére a legalkalmasabb volt-e épen a mostani időpont, midőn Bánffy ellen a kiegyezés és a Hentzi-szobor ügyében, hogy úgy mondjam, a haza érdekeinek mellőzése miatt, erősen kikelnek. Továbbá, ha Bánffy miniszterelnököt az ország fővárosának diszpolgárságára érdemesnek tartjuk, nem-e él és működik közöttünk, hála az égnek, még több jeles hazafi, kik az ország javára akarattal és számbavehetö eredménynyel lenditeni iparkodnak? Ha megadtuk volna a szép kitüntetést egyúttal még más arra érdemes férfiaknak, úgy kétségkivül vészit a kérdés az éléből. Wlassics vallás- és közoktatásügyi miniszter az elemi iskoláktól kezdve a tudomány- egyetemekig iskoláink, intézeteink minden ágát oly ernyedetlen buzgalommal gondozza, a közműveltség fokozásán oly atyai gondoskodással fárad, minisztériumában annyira igazán eszmedús munkásságot fejt ki, a művelődésre tőle telhetöleg oly lelkesedéssel nyújtja az eszközöket, hogy a legtöbben méltónak fogják Ítélni a diszpolgárságra kultúránk ezen messiását. Kétséget nem szenved, hogy Dániel báró az ezredéves kiállítás létesítése körül, nemkülönben a kiállítási év alatti fáradhatlan tevékenysége által, az országot és a fővárost a külföldnek a lehető legelőnyösebben mutatván be, érdemeket szerzett. Ha Bánffy nem az egyedül kitüntetett, akkor nem oly heves az ellenséges tábor haragja, nem oly erőszakos, hangos a kitüntetés elleni támadás. Nekünk azonban távolról sem az az in- tencziónk, mintha az ország vagy a főváros emelésén fáradozásra diszpolgársággal Vagy más kitüntetés elnyerésével akarnánk serkenteni —• habár a közjó iránti érdeklődés ijesztően cse-
