Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-14 / 4. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898 november 14. nyissanak a városházán belül az átjárás mentén elegáns üzlethelyiségeket s készen áll a mi „Galleria Vittore Emanuele“ ünk, a mi főbüszkeségünk, a melynek felépítésére milliókat áldoztunk s amit önök most megkaphatnak úgyszólván ingyen, a helyi viszonyok alakulása folytán. Micsoda élet! micsoda forgalom lehet majd itt, ha megindul a belváros árja ide, a váci-körut leié és viszont S aztán szerencsés kópék önök, hiszen igy minden szégyenkezés nélkül tehetik zsebre azt a rengeteg jövedelmet, amit ez a tréfa hajtani fog Biztos, hogy lesz évente vagy 150000 forint. Némileg hasonlít majd a dolog a mi régi „Uffi- ciáinkhoz Flórenzben“ — igy szólt a régi művészi dicsőségre büszke olasz. — Dehát hiszen nálunk a császár házán, a Burgon át is szabad átjárás, kocsiközlekedés van — igy szólt újra a bécsi — s az az argumentum aztán teljesen meggyőzött. Uraim - igy szóltam — fogadják hálás köszö- netemet szives tanácsaikért. Tudom, hogy a művészet érdekében tették. Ha becses véleményeiket összegezem, ráismerek a magam tervére, a melylyel a legutóbbi pályázat alkalmával szerencsésen megbuktam ; s a jeligém, volt: Deák-tér I. és II. A renitens közúti vasat. — Az alkotás-utcza—Farkasvölgyi temető vasút. Nem szabad egyetlen közhasznú vállalatot sem dédelgetni — a köz rovására. Ezt a jeligét tanulja meg a főváros adminiszirácziója és megmenekül az olyan aktáktól, amilyeneket a közúti vasút ad be majdnem szakadatlan folytatásban hol a kereskedelmi minisz terhez, hol megához a fővároshoz. A tanács, valamint a törvényhatóság a közúti vasúttársasággal szemben tulment az engedékenységnek azon a határán, amelyet a közhatóságnak minden körülmény mellett meg kellett volna őriznie. A tanács és a törvényhatóság egye emlegesen magukra szabadították a közútiakat s ma előállott az a lehetetlen helyzet, hogy a magán czég vagy felesel, vagy dirigál az előtt a forum előtt, amelytől rendes esetben csak kéri ie volna szabad. A közúti vasúttársaság átalakítási szerződése rossz — a fővárosra; ez köztudomású. De annak enyhe feltételei mellett meg van az a hibája is, hogy magyarázható. Ahogy akarja a társaság; egyszer a főváros ellenére, másszor a főváros kárára, harmadszor sehogy. De mindig úgy, hogy az igazság, ez a vak istennő, a társaság javára billenti a mérleget. Nem tudom, hogy a jogerős szerződés megváltoztatható-e, vagy nem. De annyit okvetetlenül meg kell tenni a fővárosnak, már a reputácziója érdekében is, hogy a szerződés szövegét világos magyarázattal lássa el, amelyet se jobbra, ne balra se lehessen csavargatni. Mert hogy a lipótmezői vasút dolgában tisztára a fővárosnak van igaza, ahhoz szó sem fér. S hogy mégis a közúti társaság győzött, az meg holt bizonyosra volt vehető. A főváros nem tudja a maga érdekeit kellően megvédeni, mert az átalakítási szerződés homályos pontjai nem adnak neki elég támogatást. Lépten-nyomon megütközik a társasággal, folyton vere séget szenved és kénytelen tűrni. Nem kérdezzük, miért. De őszintén sajnáljuk, hogy Vosits tanácsos ur, biztos lévén a maga, illetőleg a főváros igazában, megelégszik azzal, hogy a mérnöki hivatal vizenyős előterjesztése, a ti zti ügyészség jogi teóriákkal telt véleménye elmegy a magas kormányhoz, ahonnan pedig mindig merev elutasítással, gyakran hosszú orral jönnek vissza a néma ügyiratok. A tanácsos ur elég verzált a vasúti kérdésekben; neki kellene inicziálni a sokat bolygatott szerződés kétes pontjainak tisztázását, hogy egyszer s mindenkorra végét vessék annak a fölényes viselkedésnek, amelyet a közúti épp a szerződés alapján tanúsít a főváros irányában. Hiszen abszurdum számba megy az a legújabb beadványa, amelylyel a farkasvölyyi zsidó temetőbe épihndö vonal'ól szóló tanácsi határozatot megfellebbezte. S a tanács, daczára a részén álló tiszta igazságnak, igen enyhén akképp jár el, hogy a felebbezés elutasitá át javasolja a közgyűlésnek. Nem helyes ez az előterjesztés. A tanácsnak ebben a kérdésben szerencsés alkalma van a társaság rabulisztikus eljárását leleplezni. Ne mulassza el ezt az alkalmat. Minő kolosz-zális oráczióval állt elő a társa ág a lipótmezői vasút dolgában : pedig nem volt igaza ! És a tanács nem látja be annak a szükségét, hogy épp most, a társaság múltkori, szinte denun- cziáló beadványa után kissé erősebb formában kell fellépnie a túlságos prepotenczia ellen? * Az egyszerű tényállás abban az ügyben a következő : A főváros felhívta a közúti vasúttársaságot, hogy a Déli Vasúttól — a Farkasvölgyi temetőbe szerződésileg kikötött vonalat építse ki, még pedig az Alkotás-ulczában és Enyedi-uton egyelőre ideiglenes jeleggel. A társaság — bár a kiépítés ellen töbn okból kifogást tett — benyújtotta a kérdéses vonal terveit, a melyeket a főváros a kereskedelmi miniszterhez fel is terjesztett a közigazgatási bejárás elrendelése végett. Időközben a zsidó hitközség kérvényt adott be a tanácshoz, hogy az uj vonal építésénél legyen tekintettel a zsidó temetőre is és a vasutat ne csak a katolikus temetőig, hanem a szomszédos zsidó temetőig építtesse meg. A kérvényben támogatásul előadták, hogy a kerepesi temetőhöz épített villamosvasút két részletben készült, először a katolikus, azután a zsidó temetőig. Ezt az eljárást most még idejekorán egyszerűsíteni lehet. A tanács a kérvényt kiadta a mérnöki hivatalnak, hogy a vonal-vezetés lehetőségére mondjon véleményt, és az ügyészi hivatalnak, azt kérdve ez utóbbitól, hogy a kérelem teljesítése nem ütközik-e a társasággal kötött szerződésbe. A mérnöki hivatal azt felelte, hogy a vasut-vonalnak a zsidó temetőhöz való meghosszabbítása két irányban is lehetséges : a katolikus temetőn leendő keresztülvezetéssel, vagy a temető mellett való egyenes meghosszabbitással. Az ügyészség jogi szempontból teljesíthetőnek tartja a kérelmet. Mert a társasággal kötött szerződés 9. szakaszának B. 3. pontja világosan kötelezi a társaságot arra, hogy a kérdéses vonalat a farkasvölgyi temetőbe (tehát nem temetőhöz) tartozik megépíteni. A szerződés 8. szakasza pedig azt rendeli, hogy az esetb n, ha az anyavágány (a jelen ügynél a Déli va- sut-farkasvölgyi temető-vonal) kész: akkor a főváros felhívására köteles a társaság a meghosszabbítást is elkészíteni. A tanács a két vélemény alapján felhívta a közúti vasutat, hogy a meghosszabbításra vonatkozó terveket 15 nap alatt terjessze be. A terveket ugyanis sürgősén fel akarta terjeszteni a kereskedelmi miniszterhez, hogy, amennyiben lehetséges, a közigazgatási bejárást az egész vonalra egyszerre tartsák meg.
