Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-14 / 4. szám
1898. november 14. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 A közúti társaság a tanács felhívását megfellebbezte. Kép télén kifogásokkal áll elő a tervezett meghosszabbítás ellen, természetesen szintén a szerződéséből bizonyítgatván azt, hogy a kérdéses vonalat neki nem kell megépíteni. A tanács a felebbezést elutasítani javasolja. Ez azonban nem elég. Erősebb eszközökkel kell, mint mondottuk, a társaság kötődéseit megtorolni. * A II. kerületi bizo'tsági tagok, éltesülvén a mérnöki hivatalnak arról az alternativ javaslatáról, amely a farkasvölgyi vasutat a katolikus temetőn keresztül akarja a zsidó temetőig meghosszabbítani: sürgős ké Telemmel fordultak a tanácshoz a terv elejtése végett. A tanács a kegyelettel meg nem egyeztethető tervet maga sem helyeselte és elő'erjesztésében, amelyet a jövő közgyűlésnek tesz, a temetőn keresztül tervezett vonal vezetést mellőzendőnek javasolja. A közgyűlési csap. Több oldalról hallottuk már azt az állítást, hogy az éremnek két oldala van. Nem akarunk túlzásokba bocsátkozni, mikor mi viszont azt állítjuk, hogy a közgyűlésnek is — pl. a szerdainak — szintén két oldala van (a közgyűlési teremnek pláne négy. Szerk.). Mivel pedig Budapest törvényhatósága szerdai közgyűlésének a lapok eddigela csak egyik — fényesebb — oldaláról számoltak be a közönség előtt, kötelességünknek tartjuk, hogy az érmet — helyesebben a szerdai közgyűlést — megfor ditsuk s a másik gyászosabbikát is bemutassuk. íme, ahogyan tudósítónk jegyzetei nyomán következik : A királyhoz intézendő föliratra vonatkozó indítványt a közgyűlés elfogadván, Márkus főpolgármester leszáll az elnöki emelvényről s ki akar röpülni a teremből. Több tiszteletreméltó gentleman azonban útját állja. Báró Podmaniczky Frigyes, a nevezett gentlemanek vezére, pedig fejcsóválva megszólal: — Márkus, Márkus mért üldözesz engem '? Ezt a kérdést a közmunkák nemes bárója mögött álló gentleman-csoport — köztük Fáik Miksa, Lukács Béla stb. — kórusban megismétli: — Márkus, Márkus, mért üldözesz minket ? A főpolgármester térdig felhúzza a szemöldökét és kérdi — Hogy értsem ezt uraim ? Lukács Béla igy felel: — Én államtitkár voltam s igy áhandóan bokros teendőim vannak. És . . . Most Podmaniczky: — Én a közmunkák tanácsának alelnöke vagyok, ami tudvalevőleg annyit jelent, hogy minden, ami munka, közömbös előttem és . . . — És — harsogják mindannyian — nem szokott időnk lenni rá, hogy fővárosi közgyűléseken megjelenjünk. És éppen ezért nem is szoktunk megjelenni. De ma Bánffy Dezső disz- polgársága volt napirendre tűzve és mindnyájan eljöttünk. Egy a g g a s t y án (nyögve). Engem halálos ágyamból húzott ki a máltai lovag (Tenczer grófra mutat). Mindnyájan: Eljöttünk tehát, hogy megszavazzuk Bánfának a diszpolgárságot. Eljöttünk, hogy megvédjük a miniszterelnököt Polonyiék ádáz haragja ellen : eljöttünk mindnyájan, még csak a haldoklókat és nyomorékokat sem véve ki, s Íme, most kisül, hogy a napirendet elhalasztottátok, hogy hazamehetünk a nélkül, h >gy Bánffyt megvédhettük volna. Szóval : hiába jöttünk. Lukács Béla: Pedig én nem mozdulok el mindaddig, a mig Polonyiék ádáz haragjá' nem látom Én nem jövök ide hiába ! Mind: Én sem ! Én sem ! Márkus: De uraim! Mind: Semmi kifogás. Mi szenvedni akarunk Bánffyért. Mi követeljük Polonyi dühét és az obstrukczió gyötrelmeit a diszpolgársági indítvány ellen! Hozzák nekünk ide Polonyit! Kaas Ivort! Kasicsot ! Hadd egyenek meg! Hadd szomorodjunk mink is a hazáért egyszer! Márkus kétségbeesetten tekinget körül. — Hogyan . .? E perczben alulról az utcáról dörgő éljenzés hallatszik. Többen az ablakhoz sietnek. Az utczán nagy tömeg előtt Polónyi beszél. Az elmaradt obslrukciós beszédét mondta . . . — Föl kell hivatni ! Mi is hallani akarjuk! Nehány ajtónálló leszalad, s Polónyit vállaira emelve hozzák fel a lépcsőkön. Nyomában a tömeg. Polónyi, aki ezalatt beszédének épp ahhoz a passzusához jutott, amelyben az obstruk- ció általánosan észlelhető áldásait fejtegeti, a lépcsőn is megszakítás nélkül beszél. Behozzák a terembe, leteszik egy padba. Ő pedig beszél, folylon, szakadatlanul. A tiszteletre méltó gentlemanek arca kiragyog. — Ah, obstrukció ! — Hát mégsem jöttünk bába! Gróf Tenczer Pál máltai lovag, akinek eddig, legnagyobb fjjdalmára, csupán karzatról volt alkalma obslrukciót hallani, a mellét kenegeti. Ajkai körül kéjes mosoly játszadozik. Márkus főpolgármester, aki visszaült az elnöki emelvényre, több ízben megakarja szakítani a szónokot. Báró Podmaniczky Frigyes (int): Óh hagyjátok beszélni, oly szépen beszél. d. u. 5 ó r a 45 p e r c z. Polónyi még mindig az obstrukció áldását fejtegeti. d. u. G ó r a 30 p e r c, Polónyi a főváros jogaira és kötelességeire tér át. esti 7 óra, Polónyi hasonlatokat és parabolákat mond. 7 óra K) p. Újabb parabolák. 7 ó r a 45 p. Polónyi pohár vizet vesz magához (Éljenzés). 8 óra 50 p. Márkus főpolgármester az elnöki emelvényen az asztal alatt titokban szalámit hámoz, a mit gróf Tenczer máltai lovag észrevéve, felrohan az emelvényre, s nagy mozgás közt elvéve tőle a szalámit, falatozni kezd. (Nagy zaj, gúnyos felkiáltások a sasok padjaiból: Hát nemcsak igével élünk? A teremőrök Tenczerhez lépnek, és erővel visszaveszik tőle a szalámit.) Elnök csönget. 10 óra 20 p. Polónyi Bánffy áldatlan ténykedéseire tér át. 11 óra. Báró Podmaniczky Frigyes Fortyogni kezd. (Eláll: a sasok részéről) Elnök: felkelteti a bárót. 11 óra ?5 p. dr. Szalai Mihály (sas): konstatálom, hogy a közgyűlés tagjai közül többen alusznak. Tenczer: Nini, hiszen az elnök is elalszi■: (zaj. közben dr. Szalai Mihály és Tenczer is elalszanak). Polónyi Géza (folytatólagosan): a mini zterelnök álomkórt hozott a fővárosra, melynek vezetőségét erkölcsi zsibbadás lepte meg. (Éljenzés és horkolás.) 12 óra 10 perez, A közgyűlés folyik. Lassacskán mindenki elalszik. Éjfél után 1 óra. A közgyűlés folyik. lóra 30 p. F o 1 y i k; 2 ó r a Folyik (M árkus főpolgármester fő ébred : Hol vagyok ? Á padokban mindenki alszik; Polonyi folyton beszél Báró Po dmaniczky álmában szintén beszélni kezd.)
