Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-12-26 / 10. szám

1898. deczember 26. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7

ugyan honnan merítsék az erőt! A szegényügy bizony koldus-igazság és nincs rajta mit csodálni, ha a jó urak odazárták a ketrecbe : „nem időszerű.“ Hízzék meg vagy legyen brutálisabb. Akkor aztán szóba állnak vele, mert muszáj. Ez ugyanis az egyetlen re gúla, a mi alól nincsen kivétel.

A szegényügy tehát ott van most a ketrecben. És vár. Legalább a derék fővárosi gazdák úgy képzelik, hogy a szegényügy vár. De egyet nem volna jó, ha elfelednének. A szegényügy csöppet sem hasonlít a sablonos igazságokhoz, a melyek idönkint bebocsáj- tásért kopogtatnak. A szegényügynek más az életrendje és akkor hízik, a mikor éhe2leUk. Mentői több szegény ember esik össze az éhségtől és mentül nagyobb arányokat ölt a nyomor, annál nagyobb ketrecre lesz szükség, hogy ez a megnövekedett kérdés beleférjen. És hiába írják a ketrecre: hogy „nem időszerű,“ a szegényügy szét fogja rombolni a ketrecet a felirattal együtt és ki fog törni. Egy szép napon a főváios urai valami rettentő robajra fognak éb redni és félálmosan is elkiáltják magukat: reng a föld. Pedig csak a szegényügy lép ki akkor a ketrecéből. De erőset lép s megmozdul nyomában a föld.

Valami csodálatos fásultság van abban, mikor egy tanácskozó bizottság a szegényügyre meri azt mondani, hogy nem időszerű. A szegényügy mindig időszerű. Sőt az egyetlen, a mi igazán időszerű. Mert jogok hijján még senki se halt éhen, de a kenyérre nehezebb várni. Hogyha a főváros tiz évvel későbben lesz olyan széppé rendezve, mint most a Kossuth Lajos utcza, az ugyan igen fájdalmas momentum, de nem kell szükségképen belehalni. Jóllakó' t ember elvégre az össze-vissza roncsolt Ferencziek terén is jobban érzi magát, mint éhező koldus a kifogástalan Andrássy-uton. S ha a jóllakottnak azt mondják a Ferencziek terén, hogy várjon egy kicsit, az nem olyan rettenetes, mintha az éhesnek kell magát türtőztetnie az Andrássy-uton. A szépségtől ugyanis nem lehet jóllakni. Legfölebb a szemnek s az nem tényező. És még a telkek eladása, a vasutak kikereki- tése sem olyan sürgős, mint a szegényügy, mert a módos ember gyalogszerrel sem késik le sehonnan, de a koldusember kenyér nélkül rettentő gyorsan szokott utazni. Már tudniillik a Szent-Mihály lován, amely elviszi ebből az árnyékvilágból. S a főváros szabályrendeletei közé, a melyek intézkednek, hogy a villamostól az omnibuszig minden közlekedési eszköz lassan hajtson, épen az a legfontosabb hiányzik, mely a Szent-Mihály lovának tiltaná meg a — gyorshajtást.

A pénzügyi szempontok előtt nem szabad itt meghajolni. Ha máskülönben igen nagy úr is a pénzügyi szempont. Mert ugyan kinek telnék kedve az asszonyban, a ki az első pénzén piperét vesz magának s nem kenyeret az éhező gyermekeinek,! Bolond vagy gonosz az ilyen asszony, de nem mintának való.

S ha a főváros képtelen adónemeket eszel ki, csakhogy a maga toalett-szükségleteit fedezhesse, milyen jogon meri azt mondani, hogy a szegényügy rendezése pedig nem időszerű ? Egy hercegnőről mondják, hogy csodaszép ruhát csináltatott magának s mikor ő ebben pompázott, a szabója éhen halt. Mert a szabót a fenséges úrhölgy nem fizette ki. Azt mondta neki, hogy a fizetést még nem tekinti időszerűnek. S a pompázó főváros, a melynek néhány delegáltja har- madfélezer forintot tudott elreprezentálni két nap alatt a bécsi temetésen, a szegényügyre azt mondja, hogy: nem időszerű. De hiszen az a szegényügy talán nem is volna, ha a főváros csak olykor-olykor hozzá is küldene olyan atyákat, akik huszonnégy vagy negy- vennyolcz óra alatt harmadfélezer forintot tudnak elreprezentálni. Sokkal kisebb reprezentácziós költséggel el lehetne tüntetni az egész szegényügyet, csak egy kicsit akarnák időszerűnek elismerni. De nem engedi az a nyomorult sablon, mely úgy rendezi be a főváros igazgatását, mint a hogy a divatos orvosok várótermében szokás : a kinek a száma milyen, aszerint jut be előbb a doktorhoz. Pedig talán az kapta az első számot, a kinek csak egy hamis orvosi bizonyítvány kell, hogy megkapja odahaza a fürdő költségeit s az kapta az utolsó számot, a kinek minden késedelmes perez az életébe kerülhet.

Nem jól van ez igy. S a főváros nem bujhatik el a sablon háta mögé. A szegényügyre pedig nem húzhatja rá az ö generális kifogását, a melylyel minden sürgető kötelességet el lehet odázni. A szegény- ügy egyáltalán nem házi állat, a melyet hizlalás és várakoztatás czéijából ideiglenesen ketrecbe lehet zárni, az egy türelmetlen és c vilizálatlan^vadállat, a melyet táplálni kell vagy agyonütni. De várakoztatni nem lehet. Mert különben megeszi az urat szőröstül- bőröslül s nem törődik vele: hogy időszerü-e vagy sem. Éhes embernek az evés mindig időszerű.

A proletariátus ellen.

— A VI. kerületi elöljáróság jelentése. —

A. VI. kér. választmány megbízásából Mátray József a kerület elöljárója az egész fővárosra nézve nagyfontosságu javaslatot nyújtott be a főváros tanácsához.

A javaslat első része a legszomorubb színben tünteti fel a főváros szegényügyét. A hatóság nem képes az egyre szaporodó szegényelemnek megfelelő segítséget adni. A fővárosba pedig még ma is százával özönlik a foglalkozás és munka nélkül levő nép, amely részben munka híján, részben mert kerüli a munkát, sem magát, sem a családját nem tudja eltartani.

A külföldi és vidéki exisztencia nélkül betelepedők valósággal megostromolják a hatóságot, amely kénytelen segíteni rajtuk, nehogy az éhhaláltól elpusztuljanak, vagy bűnre vetemedjenek. Ezek az elemek egyrészt a helybeli szegények rendes ellátását nehezítik, lehetetlenné teszik a szegényügy gyökeres megoldását, másrészt a főváros közbiztosságát veszélyeztetik.