Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-26 / 10. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. deczember 26. Illetékességi helyük ezeknek a vándorló proletároknak nincs, mert többnyire olyan elemek, akiknek községeik azért nem adtak írást, mert tudják, hogy magukat el nem tarthatván, másnak a terhére lesznek. A kinemadott illetékességi iraiok nélkül pedig könnyű az illetékesség letagadása. A fővárosban mind a mai napig semmikép sem szabályozták a bevándorlók ügyét. A fővárosba akárki betelepedhetett, ha meg tud élni, vagy nem ; a rendőrség csak azokat tolcncolja el, akiknek nincs foglalkozásuk. Ha a foglalkozást igazolják, tekintet nélkül arra, hogy megtudnak élni vagy sem, megtűri őket. Ezt az állapotot meg kell változtatni, mielőtt valami katasztrófa érné a fővárost. A törvényhatóság a községekről szóló 1886. évi XX1L t.-c. 9. és 15. szakasza alapján járhat el a bevándorlók ellen. E törvény szerint a bevándorló köteles a letelepedés szándékát bejelenteni, a mit a község megtagadhat, ha: a) a települő ellen bebizonyittatik, hogy bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt van jogerős határozattal vád alá helyezve, vagy bűntett, avagy ugyanilyen vétség miatt hozott Ítélet hatálya alatt áll; b) ha a község terhelése nélkül magát fenntartani nem képes; c) ha legutóbbi állandó tartózkodási helyétől kielégítő erkölcsi bizonyítványt fel nem mutathat a törvény 164. §-a ezt a rendelkezést a fővárosra is kiterjeszti, de sajnos, eddig nem hajtották végre. Itt bárki letelepedhetik, anélkül, hogy az idézett törvény rendelkezéseit alkalmaznák ellene. A javaslat végre azt indítványozza, hogy az általános nyomor megszüntetése és a főváros közbiztos ágát fenyegető veszedelem elhárítása végett a törvényhatóság sürgős tárgyalást indítson meg az idézett törvénynek a fővárosban leendő alkalmazása végett. (Fővárosi Tudósitó.) Budapest szabályozásaAz örök kisértet: Budapest egységes szabályo zása a múlt héten a mérnök- és épitőegyesület ajtaján kopogtatott be. Az egyesület, amely már gyakran látta vendégül a főváros szabályozásának kérdését, most is szívesen fogadta. Előrelátható, hogy a kérdés bent is marad az egyesület díszes helyiségében és egyhamar nem tudják beprotezsálni a városházára. A városházán ugyanis fáznak az egységes szabályozási kérdés meg- bolygatásától, noha valamennyien beismerik, hogy Budapest céltudatos fejlődéséről addig beszélni sem lehet, amig egységes szabályozásunk nincsen. Budapest sok százezer forinttal fizette már meg a szabályozási terv hiányát. Elég volna állításunk bizonyítására a Dréher-palota sorsára hivatkozni. De nem akarunk rekriminálni. A kidobott milliókat visszaszerezni úgy sem lehet többé. De követelnünk kell a szabályozási tervet, hogy a jövőben elkerüljük a szabályozási baklövéseket, amelyek már is annyira eltorzítják fővárosunkat, hogy akárhány Budapesten járt külföldi szakember kételkedik abban, hogy Budapestül, ja ^já^pzáshoz csak némileg is értő szakköze- gSkaWlnáift^feiir^tkídgö&t tele van olyan szabályozási abszurdumokkal, amelyek mindennél fényesebben bizonyítják, hogy Budapestet maga a közönség tette nagygyá az adminisztráció támogatása nélkül. A szabályozási csodabogaraknak egyik botrányosan érdekes példánya a József-utca. A József- és Szentkirályi-utca keresztezésénél néhány öles parkocska van. A Mária- és József-utca keresztezésénél ugyanakkora tér. Öt földszintes, rozoga viskó volt a két tér között. Ha az illetékes embereknek csak parányi érzékük lett volna a város rendezéséről, a két teret összekötik. De nem tették s ma már három nagy bérkaszárnya épült ott, s a két tér hosszú ideig szégyenfoltja marad a mi szabályozásunknak. Pedig két hatóságunk is van, amelynek gondoskodnia kellene a város helyes szabályozásáról. Talán eppen az a baj, hogy két hatóság is van, amelynek szakemberei soha meg nem értik egymást s amit alkot az egyik, lerombolja a másik. A mérnöki hivatal és közmunkatanács örökös civódásánakcsak az egységes szabályozási terv vethet véget. Mi ugyan szívesen néma szemlélői maradnánk a két hatóság torzsalkodásának, ha egymás dolgát bolygatnák, de ők a város, a polgárság bőrére hadakoznak. Másik baja a kettős hatóságnak, hogy a felelősséget magáról mindegyik elhárítja és a másikra tolja. Nincs senki, a ki számot és felelősséget vállalna az őrületes szabályozásokért s a közönségnek oktalan szabályozásokkal való zaklatásáért. Az egységes szabályozás biztos irányt ad a város fejlődésének, megerősíti a vállalkozási kedvet, megakadályozza, hogy több kilométer távolságra egymás mellé ragaszszák a bérkaszárnyákat a nélkül, hogy egy talpalatnyi szabad területről gondoskodnának. Ma senki nyugodt lelkiismerettel nem építhet. Nem tudja, hogy holnap nem mondja-e ki valamelyik bizottság, hogy az utca nívóját emelni kell s a háza árokba kerül Budapest szabályozásának legnagyobb hibája, hogy minden utcájának a szabályozási tervét akkor készítik meg, amikor már az utca építését és a vele járó kisajátításokat kell megkezdeni. Akkor azután sutba kerül: szabályozás, városrendezés, kereskedelem, közegészség és egyedül a fiskális szempontok döntenek. Ez a magyarázata annak a szinte hihetetlen dolognak, hogy hónapokig, sőt esztendőkig komoly emberek vitatkoztak azon, hogy a belváros egyik legnagyobb forgalmú utcáját a Koronaherceg-utcát nyolc vagy tiz ölre szélesítsék ki, hogy a Mester-utcát, amelynek hivatása a ferencvárosi pályaház forgalmának lebonyolítása, milyen szélesre szabják s hogy a szabályo zást egyszerre, vagy az építésnek megfelelően fokoza* tosan hajtsák-e végre. Ha egységes szabályozási tervünk van, amelynek megállapításakor a városrendezés, kereskedelem, közforgalom és közegészségügy érdekét komoly megfontolás tárgyává tehetjük, s a. mikor nincsen ok a sopánkodásra, hogy szép — szép, jó és szükséges, de a mai pénzügyi viszonyok mellett más
