Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-26 / 10. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS , 1898. deczember 26. 6 hogy a főváros a töméntelen igazgatót lakással és a vele együttjáróval kitartani nem lesz képes, hanem ők is belekapaszkodtak egy modern tudományba a higiénébe és azt mondták, hogy az igazgatónak az iskolában való lakása, a családjában előfordulható gyermekbetegségek esetén végzetessé válhatik az egész tanulóseregre. Azt hitték már, hogy a gyermekek százainak életveszedelme majd csak elég lesz az igazgatók kiemelésére. De mi történt? A higiéné mesterére talált a modern építészetben. Most már olyan igazgatói lakást épitenek, hogy az magától az iskolaépülettől teljesen elszigetelt, még portáléja, vesztibülje és lépcsőháza is elkülönitett, szóval ház a házban. Sőt, hogy a higiéné végképpen csatavesztes legyen, legújabban — a hol lehetett — az igazgatói lakást elegáns villa alakjában beállítják az udvarba: helyesebben a kertbe, melyet úgy látszik jövedelemforrásnak tekint a városnak minden aprólékosságra kiterjedő mintagazdálkodása. No mármost mondjuk, hogy egy 20—27 tanteremmel biró iskolaépület elbirja valahogy a 3 nagy utczai szobából, előszobából, konyhából, cselédszobából, fürdőszobából, külön kapubejáratból, lépcsöházból, folyosóból stb. álló igazgatói lakást. De mondhatjuk-e ugyanezt majd oly épületekről, amelyben csak 8 tanterem lesz? Alig, és erre való tekintettel a tervezett egyemeletes „csin nélküli“ iskolaépületeket helyesebben elemi iskolai igazgatói családi házaknak kellene elnevezni. A járatlan ember mindezekre fejét csóválja. Hát nincs a főváros tanügyeinek gazdája? Hát az a tanügy — a melynek eredményeit a kér. iskolaszékek laikusai szokták konstatálni — csakugyan oly virágzó és kifogástalan, hogy a nyomorgó lakosság elemi létföltételeinek megdrágításával kell azt „fejleszteni“ még pedig abban az irányban, mint a most ismertetett? Gazdája nincs a mi tanügyünknek, de vannak gazdái, a kik hála a mi fővárosi szervezetünknek, noha fizetett alkalmazottak, benn ülnek a törvényhatósági bizottságban és határoznak a saját ügyükben és ezek — maguk az igazgató urak. (jl) A vásárdíjak felemelése. A közvágóhíd és marhavásár igazgatósága előterjesztést tett a főváros tanácsának a vásárdijak felemelése tárgyában. A marhavásáron ez idő szerint a nagy marha után 80 kr., a borjú után 15 kr., az apró marha után 1 kr. dijat szednek darabonkint. Ennek ellenében az igazgatóság konstatálja azt, hogy a külföldön mindenütt magasabbak a vásárdijak s minthogy a fővárosban a hatóság épp úgy megtesz minden lehetőt a vásár érdekében, mint külföldön s miután nem kell attól tartani, hogy a vásárdijak emelésével akár a piaci hús ára emelkednék, akár a vásárforgalom csökkenne, azt ajánlja, hogy: a na*y marha után drbonként 80 kr. helyett egy forintot; a borjú után drbonként 15 krajcár helyett 20 krajcárt; az apró marha után drbonkint 1 kr. helyett 5 krajcárt szedjenek. Az emelést megokolja az igazgatóság azokkal a nagy beruházásokkal, amelyeket a fővárosnak legközelebb okvetetlenül meg kell tennie. A vásártéri f a i s t á 1 1 ó k tovább nem maradhatnak meg. Állatbetegség esetén ezek az istállók nem fertő lenithetők; eső idején olyan sár van körülöttük, hogy a hozzáférhetés lehetetlen, a nagy költségbe kerülő kiköveztetést pedig a rozoga alkotmányok nem érdemlik meg. De a faistállók tűzveszélyesek is és tűz esetén aligha lehetne egyetlen állatot is megmenteni belőlük. Végre nagy kényelmetlenség az is, hogy nincsen padlásuk. E m att a szénát a messze fekvő kőistállókból kell szállítani. Viszont a padláshiány miatt az istállókban télen kiállhatatlan a hideg, nyáron a meleg. A vályúk a szabadban vannak s télen a viz befagy, nyáron ihatatlanul meleg. A főváros már régebben elhatározta, hogy kőistállókat építtet. Ezt most már fokozatosan ugyan, de haladéktalanul meg kell tennie. Szükséges, hogy mennél előbb legalább nyolc kőistál ót építsen a főváros. Ezeknek a költsége 890.000 forintra rúg, amely befektetésnek amortizációját a vásárdijak emelésével lehet megteremteni. A vásárdíjak emelése ugyanis, ha az 1897-iki felhajtás után számítják, a következő többlet-bevételt eredményezi: 1897-ben felhajtottak: 155 118 nagy marhát, 20 kr. többtetdij = 31.023.60 136.517 borjut 5 kr. „ = 6 825.85 167.106 apró marhát 4 kr. „ =. 6.R84.04 Több bevétel: 44.533.49 Ez a többlet bevétel a befektetés 5% amortizálásának felel meg. Az igazgatóság tehát kéri a tanácsot, hogy az előterjesztést fogadja el s a szükséges intézkedéseket akkép tegye meg, hogy az építést már 1900-ban megkezdhessék. (Főv. Tud.) „Nem időszerű!“ — Irta: Kabos Ede. — Ez a kifejezés ketrec, a mibe a gyámoltalan igazságokat szokták elzárni. Beléje csukják, amig job ban meghíznak, hogy érdemes legyen beleharapni vagy amig úgy megerősödtek, hogy maguktól törik fel a ketrec ajtaját. Innen van, hogy manapság csakis azok az igazságok időszerűek, amelyek elég kövérek vagy elég erőszakosak. A többi igazság — nem időszerű Azon tehát senki se csodálkozzék, hogy a főváros illetékes bizottsága, a mikor a szegényügy ^rendezéséről kellett volna véleményt mondania, zárt ajtók mögött ráolvasta erre a kérdésre: „nem időszerű.“ No a szegényügy, az csakugyan nem kövér igazság, ami csalogatná az Ínyenceket. És nem is erőszakos igazság, mert ha a szegényeknek nincs mit enniök,
