Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-19 / 9. szám
14 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. deczember 19. Félünk a botránytól, és belenyugszunk a változhatat- lanba. Megelégszünk azzal, hogy egy-egy társaság köz gyűlésén feláll valamelyik szerencsétlen részvényes hogy vétójával éljen és elitélje a bűnös manipulációt és szomorú gyümölcseit. De nem törődünk tovább vele, pedig lehurrogják a strohmann-ok, akiket jó előre betelepített az igazgatóság, hogy mindenben bizalmat és felmentést szavazzanak. Szomorúak bizony ezek az állapotok, de bizzunk benne, hogy végre mégis csak ráun az ilyen dolgokra a mi kormányunk is, és élve azzal az omnipotenciával mely némely gentlemannak rosszul esik, az osztrák kormány mintájára végig söpör előbb-utóbb a bün- fészkeken, és megszabadítja a salakos vállalatoktól a szolid társaságokat, melyeknek méltán, megérdemelt jó hírneve szenved az ilyen vállalatok okozta előítélet alatt. T. T. A karácsonyi háziipar kiállítás megnyitása. Folyó hó 13-án a karácsonyi háziipar kiállítást báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter megnyitotta. A minisztert Ráth Károly igazgató, dr. Kovács Gyula aligazgató, lovag Fáik Zsigmond, Hüttl Tivadar, Fürst Jakab, Auer Róbert, Horváth Elemér, a felügyelő bizottság számos tagjai és Ghiczj Béla altábornagy, mint az országos iparegyesűlet háziipar osztályának elnöke fogadták. Ráth Károly igazgató hosszab beszédben Üdvözölte a minisztert, kiemelte, hogy a háziipar készítmények előállításával 38 megye foglalkozik és az intézet ezen a réven több mint százezer munkanap bérét juttatja a népnek végre hangsúlyozta a háziiparügy gazdasági, szociális és kulturális jelentőségét. Daniel minister ezután körútra indult, hogy a tárgyakat megszemlélje. Különösen feltűntek a ministernek a hontmegyei tárgyak, melyek igen nevezetes tehnikai halódásról tanúskodnak, továbbá a borgóvölgyi és máramarosi uj különlegességek. A minister végül elismerését fejezte ki a látottak felett és megígérte, hogy gondjaiba veszi az intézményt. Hfrek a Tárosháziról A kosár vagy: Hat óra a Margithidon. — Egy utas élményeiből. — Nem is hinné nyájas olvasó, hogy mekkora nagy szerepet játszik az ember életében a — kosár. Csecsemő korában bölcső kosárban ringatják, ha a Rókuskórházban talál meghalni, kosárban viszik ki a kórteremből; szóval a kosár mindenütt szerepel, gyakran még akkor is, ha nincs meg. Ha visszautasított kérő vagy, kosár az oka, amit kaptál; ha kormány vagy és megobstruálnak, vagy pedig, ha kutya harap meg, a (száj)-kosár a hibás, ami hiányzik, és ha a villamos elgázol az utczán és három darabra szel, szintén a (mentő)-kosár hiánya miatt történik. így szerepel a kosár a mindennapi életben. Most lássuk, hogy szerepel a Margithidon, a tisztviselők fogyasztási szövetkezetének a kocsiján ? A héten történt. Dél volt. A budai hídfőnél vígan dübör- gött Pest felé a nevezett fogyasztási szövetkezet kocsija. A bakon, a baldachin alatt álmosan ült a kocsis, mig fent, a kocsi tetején vígan zötyögött egynéhány odarakott boros-üveggel telt kosár. Éppen a vágányon vágott keresztül, mikor jön szembe Pest felől a közúti villamos. A kocsivezető csenget, de a szövetkezeti kocsis nem hallja, mert a baldachin miatt nem lát ki a bakról. Tehát nem siet eléggé, s igy történik, hogy a villamos egyszerűen neki surlódik a kocsi farának, amitől persze a boros-kosár gyönyörűen kitöri az egyik ablakát. Csörömpölés ; az utasok ijedten ugrálnak föl az ülésről, s a másik pillanatban valamennyien egyértelmüleg orra akarnak bukni. A kocsivezető ugyanis látva a gyönge karambolt, rögtön teljes erejéből fékezett, minek folytán a villamos egy nagyot zökkent visszafelé. Természetes, hogy ennek következtében a szövetkezeti kocsi tetején a kosár most már a villanyos másik ablakát is szerencsésen bezúzta. Újabb csörömpölés. A kalauz s a kocsivezető leugrálnak, és nekiesnek a kocsisnak, aki fogatával most sem előre, sem hátra nem tud moccanni. Az utasok, akik valószínűleg azért választották a gyalogséta helyett a villamost, mert sietős a dolguk, bosszús megjegyzéseket tesznek. Egyikők integet a hídfőnél álló rendőrnek, aki összefont karral áll a helyén, és irigylésre méltó, stoikus nyugalommal „szemléli“ a történteket. — Rendőr! Rendőr! — kiált a második meg a harmadik utas. — Rendőr! — kiált a negyedik. A rendőr azonban nem látszik tudomást venni a csábításról, és nein hagyja el pozícióját. Ha ezt háborúban teszi, bizonyára vitézség! érmet kap érte. De fájdalom, békében vagyunk, s a villamos emberei és a szövetkezeti kocsis szóváltása kissé hosszúra nyúlt: az utasok pedig sietni szerettek volna, tehát szelidebb fajta káromkodások kezdtek röpködni a levegőben — Hozza ide azt a rendőrt! — rivalt végre a kalauzra az egyik utas ; a kalauz odamegy a rendőrhöz, és karon fogja, hogy jöjjön már. Az nagyot nézett és lassan, körülbelül olyan tempóban, mint mozdulna a Dréheer palota, mikor tolni kezdenék, megmozdult. Aztán még lassabban: megindult. Alig telt bele egy negyedóra, s a közbiztosság őre a kalauz kitartó rán- cigálása folytán megtette a húsz ^lépésnyi utat. Méltóságteljesen föllép a villamos kocsira, és anélkül, hogy bármi egyebet nézett vagy kérdezősködött volna, teljes flegmával odafordul pl. a második utashoz, e sorok igénytelen írójához. — Hogy hívják az urat ? — kérdi sötéten. — Miéri ? — Mert tanú kell. — Úgy ? (Majd bolond leszek, — gondolja magában az utas. Villamosra ülök, hogy siessek, s nem elég, hogy félórával feltartóztatnak a saját pénzemért, most még vagy ötször tanúskodni is menjek ?) És álnevet diktál be : — Romolhatatlan János. — Romolhatatlan János, — jegyzi föl a rendőr. — Lakása ? — Petőfi-tér, harmadik emelet. — Petőfi-tér harmadik emelet ... Ja, hát a házszám, kérem ? — Százkilencvenhét. — Százkilencvenhét, Petőfi-tér ... De — teszi utána gyanakvó pillantással, — az talán nem is az igazi c-ime az urnák ? — Az utas mosolyog. — Az bizony meglehet. A rendőr a többi utasok nevét és lakását is sorra fölirja; aztán elkéri a szövetkezeti kocsistól az igazolójegyét. — Maga betört itt két ablakot, — ugymoná. A kocsis tagadja. — Én csak az egyik ablakot törtem be, kérem. A másikat a villamos kocsivezető törte be az erős fékezéssel.
