Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-19 / 9. szám
1898. deczember 19. — Hát maga törte be a másik ablakot, — fordul mosf a kocsivezetőhöz a „biztos* ur. — Dehogy, kérem, a kosár törte be a kocsi tetején. — A kosár? — Ismét a kocsishoz fordul. — Hát akkor mégis csak maga törte be. Mert ha a kocsivezető törte volna be, akkor nem az ablak, hanem a kosár tört volna be. — Helyes, helyes! — mondják a villamos emberei. — Most már csak Írja föl a biztos ur a kocsist, hogy fizesse meg a két ablakot. A kocsis persze int, hogy ugyan honnan tudná ő megfizetni, mikor ne^i arra nincsen pénze. A rendőr megérti a dolgot, és kihirdeti az ítéletet: — A kocsis — „megfizetné“, — de nincsen — pénze. Ugyanolyan hangon és miszticizmussal mondja azt, mint mikor Szőke Katalinban hallatszik, hogy: — A halál — vágtat — keresztül a — pusztán. A két villamos-ember kétségbeesetten igyekszik kapacitálni. — De nekünk sincs pénzünk, biztos ur és akkor rajtunk veszik meg az ablakok árát. — A kocsis — ismétli megint a komoly férfiú — megfizetné, — de nincsen — pénze. Már háromnegyed órája vesztegel minden. Az egyik utasnak mentő gondolata támad. Rárivall a rendőrre. — Mit fecseg itt maga összevissza. Hát nem hallotta( hogy azt a két ablakot sem a kocsis, sem pedig a kocsivezető nem törte be, hanem a : kosár ? Azt írja föl. Amaz a fülét vakarja. Ránéz előbb a kocsisra, aztán a kocsivazetőre és megszólal. — Az „urnák“ igaza lehet. Újra előveszi a jegyzőkönyvét, amint II. József tette halálos ágyán, mindent, amit előbb beleit t volt, egy ceruzavonással áthúzott, benne. Helyébe pedig fölirta a kosarat. Fölirta, azután pedig kirántotta a kardját, és hatalmasat vágott reája — Nesze, nyomorult közlekedési akadály ! Nesze ! Eközben beesteledett. Az égről milliárd csillag ragyogott le a Duna hullámaira, melyek csobogva osontak tova a hid alatt. Valaki az utasok közül, aki dél óta tartózkodván a villamoson, érthető módon megéhezett, elővette a balkezének hüvelyk ujját, és rágni kezdte. Az utasok borzadva néztek feléje, ő pedig kedélyesen mosolygott. — Ne ütközzenek meg kérem. Gyakran járok villamoson, és nem akarom az éhhalálnak kitenni magamat. Hát mielőtt útra indulok, a balkezemen az ujjaimat rendesen bekenem hus- kivonattal. így sokkal nyugodtabban utazom. Aztán a mellette álló hölgyhöz fordult, és mutató ujját udvariasan feléje nyujtá: — Parancsol nagysád ? A kocsivezető csöngetett, s a hosszú villamos kocsisor az utasok „Hurrah“ rivalgása közben megindult. Valaki. Elnémult harangok. Hirt adtunk arról, hogy a terézvárosi plébánia templomban a mérnöki hivatal megtiltotta a harangozást, mert a harangállványok veszedelmesen rozogák. A tanács elrendelte a haranglábak kicserélését s a mennyiben a plébánosnak nem lesz ellenvetése, a munkát még karácsony előtt megkezdik ; ellenkező esetben csak az ünnepek után. 15 Á Budapesti Tanítótestület Otthona. A Budapesti Tanítótestület és a vele rokon ^Népnevelők Egyesülete állandó otthont kért a fővárostól a Károly-kaszárnyában. A testület előadja a tanácshoz intézett beadványában, hogy a főváros méltányosságából azelőtt a gróf Károlyi-utczai iskolában kaptak helyet, 1896-ban kitelepítették őket s azóta a Vigadónak egyik raktárszerü lokalitásában szoronganak. A tanács méltányosságához fordulnak tehát, hogy végre valahol állandó otthont kapjanak. A tanács felhívta a mérnöki hivatalt, hogy a Károly-ka- számyában való elhelyezésre mondjon véleményt. A főváros légszeszfogyasztása. A főváros nemcsak az utcai világítással, ha* nem a hivatalok részére szükséges helyiségek világításával is óriás mértékben fogyasztja a légszeszt. Különösen nagymérvű a fogyasztás a természetben birt hivatalos lakásokban, amelyeknek bérlakói csak igen kis megtérítést fizetnek a privátim elhasznált légszeszért. Ez a körülmény a tanügyi osztálynak is feltűnt, amely az iskoláknál dívó gazdasági rendszert amúgy is uj alapokra kívánja fektetni. Annál inkább óhajtandó a légszeszhasználás rendezése, mert egyes tisztviselők nemcsak világításra, hanem fűtésre és főzésre is használják a fővárostól csekély pausál fejében kapott légszeszt, amelyre a főváros alaposan ráfizet Legjobb volna a magánfogyasztást egészen elválasztani a közfogyasztástól akképp, bogy a magánfogyasztás céljaira külön gázórát állítsanak be a természetben birt lakásokba s a fogyasztott légszeszt a fogyasztó közvetetlenül fizesse a gáztársaságnak. Vízvezetéki mizéria A napokban értesítettek bennünket, hogy a vízvezetéki órákkal ismét erőszakoskodnak, főleg Budán. Egyik háztulajdonoshoz ugyanis bekopogtatott a „szakközeg“, hogy 8 nap alatt nagyobbitsák meg a vízóra üregét, mert hozzák az órát. Egy év előtt ugyanazt az üreget két „szakközeg“ jónak találta, de órát máig sem vittek oda. Hát meddig tart máé ez a szekatúra? A közgyűlés rég kimondta, hogy nem kell vízóra — a vízvezetéki igazgatóság ennek daczára alkalmazza ; az egyik szakközeg azt mondja, jó az üreg; a másik tél közepén azt meg akarja nagyobbitani. Mire való e zaklatás, még pedig jogtalan zaklatás ? ! Elmulasztott inspekció. A Vígadóban tartani szokott estélyekre a mérnöki hivatal és a tűzoltóság is köteles inspekciót kirendelni, ha a bérlő az estélyről jelentést tesz. A legutóbbi estélyen sem a mérnöki hivatal, sem a tűzoltóság részéről nem tartottak inspekciót. Az állam- rendőrség a mulasztásról átiratban tett jelentést a fővárosnak, avégből, hogy kipuhatolják, hogy az inspekció elmaradásáért kit terhel a felelőség. Az uj Rókus-kórház. A kerepesi-utat elcsúfító Rókus-kórház helyébe évek óta tervezik egy modern, uj kórház építését. A közgyűlés az ötven milliós kölcsön terhére ki is jelölt 3.200.000 forintot, amelyből 2.800.000 forint jutna a külső kerepesi-uton építendő uj Rókus- kórházra, iOO.OOO frt a Stahly-utcában létesítendő gyüjtőkpr- házra. A mérnöki hivatal ki is dolgozta az uj kórház építési programmját akkép, hogy az uj kórházat 1180 ágyra rendezik be s egy-egy ágy 2372 forintba került volna. A Rókus-kórház MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
