Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-12 / 8. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 1898. deczember 12. megérthetjük, hogy nem olyan rózsás világ hangverseny-rendezőnek lenni. De hogy különösen ez utóbbi sajnálatos körülményről szóljak, ma már odajutott nk, hogy az ifjabb művészi nemzedékünk hangversenyeinek rendezésére nem akad vállalkozó s igy az kénytelen valakinek ez irányban jó hangzású neve alatt a saját szakállára rendezni hangversenyét, mely rendesen, bár szép er kölcsi siker mellett, sajnos, ráfizetéssel végződnek. Sőt tovább megyek. Egy része a legnagyobb művészeknek legutóbb amerikai körútja előtti másod k búcsú-hangversenyét elszámolásra volt kénytelen megtartani, minthogy az óriási kiadások fedezésére még ily nagy hirnév s művészi egyéniség sem kellő biztosíték. Még számtalan esetet hozhatnék fel a szánandó állapotok megvilágítására, de nem akarok hosszas lenni. Engedje el a székesfőváros tanácsa a szegényalap javára fizetendő 20 frtot! De miért éppen ezt. Hisz a kiadások között ez a legkisebb tét s nemes célra szolgái ! Igaz, de ennek elengedése mégis könnyítene a helyzeten, s talán éppen azzal leginkább, hogy ez állapotok javítására ő teszi meg az első pártfogó lépést, mely maga után vonja majd a többit is! A zenei körökben ez irányban számtalanszor tettek már lépéseket, de mindig eredménytelenül. Pedig e dolgot ennyire nem szabadna jutni hagyni, mert a társadalom fellendült zenei élete terén hamar bekö- vetkezhetik a visszaesés. Megadóztatni mindenkit s mindent lehet, de egy hangversenyt, illetve a hangverseny-rendezőt, kiről joggal mondhatjuk, hogy a műveltség előmozdításán fáradozik, nem, vagy legalább is nem helyes dolog 1 Márkus Jenő. Az Alsó-Rákos lecsapolása. A főváros határában, ahol Rákos-Palotával érintkezik, terül el az alsórákosi rétek mocsaras vidéke. Számtalan előterjesztések, sürgetések, kérelmek tárgya. Végre annak a fenyegetésnek a hangoztatása is szárnyra kelt, hogy a mocsár megfertőzteti a főváros levegőjét. Pedig hát nem nagy az egész terület, csupán a magán kézben levő rész mindössze 21.265 négyszögöl, amelynek a lecsapolása sem lett volna óriási munka. Csak persze hiányzott ehhez is a gazda, aki kezébe vegye a dolgot Utoljára mégis a főváros terhére esett a lecsapo- lás végrehajtása — a véletlen következtében. Gróf Crouy rákospalotai birtokos a maga földjének lecsapolása érdekében lépéseket tett a m. kir. kulturmérnökségnél. Erre a főváros mérnöki hivatala, amely a gróf* tervéről értesült, azt javasolta a fővárosnak, hogy költség-megtakaritás szempontjából a Crouy birtok lecsapolása alkalmával az alsó-rákosi rétek mocsártalanitását is végre hajthatnák. A főváros beleegyezett s a mérnöki hivatal a lecsapolás terveit és költségvetéseit elkészítette. Időközben gróf Crouy meggondolta magát és lecsapolás helyett a birtokát feltöltette s ekképp a fővárosi mérnöki hivatal a tervezett egyidejüleges olcsóbb lecsapolás műveletétől elesett. A tervek azonban készen állottak s a hivatal kötelességszerüen be is adta a tanácshoz s igy mégis remélhető, hogy az Alsórákos nemsokára ki lesz szárítva. A lecsapolás terve a következő : Az alsórákosi rétek mocsarai mélyen benyúlnak a rákospalotai határba és a lecsapolás közegészségügyi sikere csak akkor remélhető, ha az egész területet belevonják a műveletbe. A mocsár vizleveze- tésére felhasználhatják a pesti határárkot. Ez az árok, amely részben magán telken halad, ma iszapos, sok helyt eltömött s igy mindenek előtt kitisztítandó és helyreállitandó. Az állandó tisztántartási költségek egy részével az érdekelt közbirtokosságot kell terhelni. Az árok szabályozás kérdésénél a felmerülő vízjogi kérdések megoldása végett a vízjogi eljárás mielőbb megindítandó. A vizlevezetés az említett árok felhasználásával a Rákospatakba történnék. Természetesen sok mellékkérdést kell tisztázni. így a Pest negye 300 forintos hozzájárulását, az államvasutak beleegyezését s mindenekfölött az érdekeltség megnyerését. • Az összes költség 1093 forint 95 krajcár, amelyből 297 forint 05 krajczár terheli a fővárost, 746 forint 90 krajcár az érdekelt tulajdonosokat, akik a ha'áros birtok egy-egy négyszögöle után 3.7 krajcárt fizetnek a lecsapolásért. A minden tudók. Motto: Fu rcsa kis masina biz isten igaz is, Ketten se nem látunk mérnök lát maga is. (Seres Imre) Nincs szebb dolog a földhátán mint a szakértelem. Városok megdőlhetnek, elsülyedhetnek hegyek, felpuposodhatnak a völgyek, csak a szaktudós nem dől meg soha, csak a szakértelem nem puposodik ki soha. Hiába azok az egyszerű emberek találják el mindig az igazságot s nekem, amikor czikket Kell írnom a mindentudásról, lelki szemeim előtt megjelenik a derék Janó, szélesre formálódott ábrázatjával és kissé befelé törekvő szemeivel, amikor minden kérdésre egy fakir szent hitével válaszol. Sak tessék lennyi nyűgöt, mérnök tugya minden. Oh nagy Janó, én székes fő falum sorsának jeles intézői, a kikhez hálás szívvel fohászkodom, ha sárban csúszik lábam vagy porban fuldoklik tüdőm, akiknek hatalmas keze szorítását órezem, ha adót fizetek, ha bírságot rovok le, ha csatorna bűzt szívok, ha gyárkémények füstjéből szűri le meggyötört tüdőm a drága levegőt, oh nagy Janó, mi lenne belö’ed, ha a politechnikum nem öntené öledbe a mérnököket. Más zodaikusok alatt ugyan, a mérnököket rendesen műszaki közegnek használják, de a mi nagy Janónk jobban tudja, hogy a politechnikum nem annyira szakiskola, mint inkább a nagy lexikon szerkesztősége, amely fiók lexikonokat bocsát a székesfőváros rendelkezéséré. Mert kérem tessék csak elfáradni Czirkly Jeromos fővárosi örök segédmérnök ur hivatali szobájában s egy merész pillantással áttekinteni az asztalon fekvő aktákat. íme ! A kőbányai tomplom orgona számlájának szakszerű felülvizsgálata — kiadatik Czirkly Jeromos segéd mérnök urnák, — mint orgona szakértőnek — tegyen javaslatot a költségelőirányzatra vonatkozólag
