Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-01-12 / 2. szám

— Nem szabad összezavarni az önkor­mányzat és az adminisztráció hatáskörét. Az önkormányzat maga nem adminisztrálhat, de ezt az autonómia részéről sem kívánja senki. Az önkormányzat maga választja meg az ad­minisztráció vezetőit, hogy azok az autonómia akaratát végrehajthassák. Ez így lesz a jövő­ben is, csupán azi a kívánság, hogy minden döntő jelentőségű dologba az autonómia előbb betekinthessen és irá­nyító felfogását kinyilatkoztathassa. Ennek nincs semmi akadálya. Különben is nem új ötlet az, hogy egy nagyszámú bizott­ság külön albizottságot küld ki a részletek áttanulmányozására és ennek a vizsgálatnak az eredményét maga az albizottság ismerteti a bizottsággal. A zárszámadások felülvizsgá­lására a pénzügyi bizottság mindig hat tagú bizottságot küld ki és így a pénzügyi bizottság plénuma, már a. legteljesebb lelkinyugalommal fogadhatja el a zárszámadásokat. A tizenket­tes bizottsághoz hasonlóan már működött egy takarékossági bizottság, amely évekkel ezelőtt ugyancsak érvényesítette befolyását a költ­ségvetés átdolgozásában. A mostani tizenkettes bizottság olyan alapos munkát fog végezni, hogy ennek alapján a plénum nyugodtan elfogad­hatja a deficitmentes költségvetést. — A nagy pénzügyi program letárgyalá- sára a pénzügyi bizottságtól a tizenkettes bi­zottság felhatalmazást kér, amit természetesen a pénzügyi bizottság meg fog adni. Ha ezzel is végeztünk, lígy az 1939. évi költségvetés összeállításához hozzáfoghatunk■ Nekem^ soha­sem voltak titkaim az önkormányzat előtt, te­hát készséggel rendelkezésre bocsátók műiden adatot az illetékes fórumoknak, még a költség- vetés összeállítása előtt, vagy annak a tar­tama alatt. A polgármester még egy igen érdekes szem­pontra utalt. — Sokat írtak a lapok a mostani rendezés­sel kapcsolatban a szanálásról. Általánosság­ban arról beszéltek, hogy második szanálás faluik. Ha ezt a felfogást elfogadjuk, úgy ki kell emelni azt. hogy a kettő között nagy kü­lönbség van. Ezúttal senki sem hivatkozott arra, hogy a fő­városnál rossz gazdálkodás folyt, senki sem kívánt rendszerváltozást és senki ellen sem kovácsoltak vádakat. A magam részéről csak két adatot^ szeretnék egymás mellé tenni. Most nem beszélek a vá­ros nagy vagyonáról, csupán azt említem meg, hogy 302 millió a főváros kötelezettsége és a főváros egy évi költségvetése az üze­meivel együtt 386 millió, szóval az egyévi büdzséből kifizethetnénk az összes adósságokat. Ilyen jó anyagi helyzet­ben Európában még egy másik világvárost nem találhatunk, de azt hiszem, az egész vilá­gon sem. Eszerint tehát nem olyan szanálásról van szó, hogy a magvar főváros megrendült vagvoni helyzetét kell rendbebozni, hanem a főváros nvugodt jövőjét okos előrelá­tással kell biztos alapokra helyezni. —- A magyar állam is kívánja a főváros •fejlődését, viszont Budapest városa is mindig méltányolta az állam érdekeit. Most, hogy si­került a különböző egymásraható érdekeket rendes mederbe terelni, eltűnnek a zavarok a főváros'és az állam között és mindenki örülni fog annak, hogy Budapest mozgási lehetősé­gének kereteit megállapítjuk. Ilyen szempontok szerint történik tehát Buda­pest gazdasági ügyeinek végleges rendezése, amely­nek első etapnja a deficitmentes költségvetés meg­alkotása., a második lépés pedig az ötesztendős pénz­ügyi program kidolgozása lesz. TOLNÁ! FERENC Bpest szék sfőv gázmüvei igazolt gázszerelő vállalkozója Központi fűtés, vízvezeték és csatorna és egyéb egészségügyi berendezések vállalata. Budapest, IV , Ir<>nyl-utca 1. Q Telefon; 386-650. PAUER NÁNDOR cserép- és palafedő-mesler Budapest, X., Cserkest u. 23'a. Telefon: 148-268, Városiraktár: Vili., Baross-u. 116. K O m £ SC aszfalt, útépítő, szigetelő és tetőfedő vállalata Iroda én telep: Budapest, VI., Agyag-utca 75. Hatalmas ftöilekedésl és lldmeifói elö- Készülcfeft ai eucharisztikus kongresszusra Az ÁllamvasuiaK. a pnvAUT és nATEOSz a Közüli Közlekedés szolgálatúban — SzttK>égieii és berendezési tárgyakat Kapunk Kölcsön a szomszédos al.amohiol A hndajpesti nemzetközi eucharisztikus kon­gresszus legfőbb vezérkara, élén úr. Mihalovics Zsigmond tb. kanonokkal, úgyszólván teljesen be­fejezte már az ezév májusában lebonyolódó világesemény előzetes szervezési munkáját.. Az előkészítő bizottsághoz állandóan hatalmas tömegű jelentkezés fut be a világ legkülönbözőbb részei­ről. Ezekben a jelentkezésekben már hozzávetőle­gesen fontos számadatok szerepelnek, amelyek nyo­mán megállapítható, hogy korántsem voltak túl­zottak azok az elképzelések, amelyek a világ- kongresszuson a bel- és külföldi résztvevők számát mintegy 300.000-ben szabták meg. Olaszországból például ezideig 10.000-nél több látogató jelentke­zett, az osztrák zarándokok száma meghaladja a 15.000-et, a Franciaországból érkezett levelek sze­rint már eddig is közeljár az utasak száma a 9000-hez és bár a végleges számokat ezidőszerint megállapítani még lehetetlen, miár is bizonyos, hogy a külföldi résztvevők száma meg fogja haladni a 150.000-et. Az előkészítőbizottság a legapróbb részletekre vonatkozóan is kidolgozta azoknak a szükségle­teknek jegyzékét, amelyek feltétlenül rendelkezésre kell, hogy álljanak az óriási embertömeg meg­felelő elhelyezése és ellátása céljából. Arra való tekintettel, hogy voltaképen csak egy heti budapesti tartózkodásról van szó, a kon­gresszus vezetősége túlzott dolognak tartaná, ha sok millió pengős befektetésével örökáron meg­vennék a különböző felszerelési tárgyakat. Épen ezért azt a megoldást választották, bogy nemcsak a vidék nagyobb városaitól, hanem a környező államok fővárosaiban működő vendéglátó nagyüzemektől is fognak kölcsö­nözni felszerelési tárgyakat. Ebben a munkában hatékony támogatást biz­tosított a rendezőbizottságnak az illető országok­ban működő katolikus klérus, amelynek tagjai sa­ját összeköttetéseik felhasználásával eljártak a megfelelő szükségletek ilyeténmódon való biztosí­tásához. Ezidőszerint is a legnagyobb gondot az elszál­lásolás és a közlekedés kérdése jelenti a rende­zőségnek. örvendetes, hogy nemcsak a székesfővá­ros lakossága, hanem a pestkörnyéki községek és városok közönsége is páratlan megértéssel siet a lakások felajánlásánál a rendezőbizottság segítsé­gére, minek eredményeként a megajánlott és igénybevehető férőhelyek száma ezidőszerint már meghaladta a 100.000-et. A közlekedés zavartalan lebonyolítása érdeké­ben beható tárgyalásokat folytattak az állami és fővárosi közlekedési vállalatokon kívül a‘ magán- érdekeltségekkel is, megállapítást nyert azonban, hogy a nálunk rendelkezésre álló közúti járművek valószínűleg csak szűkösen tudják kielégíteni a felmerülő igényeket. Rendkívül érdekes ötletet akar perfektuálni a BSZKRT a MÁV-val, amely megvalósulása esetén nagymértékben fog hozzájárulni a tömegszállítás zavartalan lebonyolításához. Arról van szó, hogy miután a Budapesten lefektetett. villamossínek nyomtáva teljesen azonos a MÁV fővonalainak nyomtávával, az eucharisztikus kongresszus töme­geinek györsütemű elszállíthatása céljából a BSzKRt kocsiparkját kiegészítik a MÁV- tól kölcsönvett szerelvényekkel. Egyelőre csak arra gondolnak, hogy könnyebb súlyú, kéttengelyes vasúti személykocsikat állíta­nak forgalomba, felmerült azonban az az ötlet is, hogy a MÁV tulajdonában lévő1 benzinmotoros kocsi- kai is beállítják Budapest közúti forgalmába, mert ezek könnyebb súlyúknál fogva lényegesen alkalma­sabbak a vi 11 amoSkSiineken való vontatásra, mint a (rendkívül nehéz gőzlokomotívok. Ezenkívül forgalomba kívánják állítani a zarán­dok tömegek szállítására a MAVART, MAVAUT és MATEOSZ kötelékébe tartozó személyszállításra alkalmas összes járműveket is. B városi fejlődés alapvető munkálatai Irta: DorflSf Gyu’H ny. m nisz'eri tanácsos, törvényhatósági bizottsági tag Amikor az ősidőkben a népesség szaporo­dása, a kultúra fejlődése és hatalmi érdekek követelték, hogy a lakosság városokba tömö­rüljön, nagyon hamar jelentkeztek olyan szük­ségletek, amelyeket addig a szétszórtan élő né­pesség vagy természetes utón, vagy saját pri­mitív eszközeivel elégített ki. Ezek a szükség­letek voltak, — a szilárd anyagból épült lakó­házak létesítésén kívül — az utak és utcák megépítése, a háztartási vizek beszerzése és az elhasznált szennyvizek és trágyaanyagok eltá­volítása. Akármilyen régi időből származó város ro­mok at tárnak is fel a kutatók, ennek a három szükségletnek kielégítésére szolgáU alkotások maradványait mindenütt megtalálják. Néha csak egészen primitív nyomokban mutatkoznak ezek a törekvések, másutt már _ fellett útépíté­sek. csatornázások és vízvezetékek maradvá­nyait találják, ma pedig már a technikai tudo­mányok fontos ágazataivá fejlődtek és a vá­rosi kultúra nélkülözhetetlen elemeivé váltak ezt a három szükségletet kielégíteni törekvő al­kotások. Elkerülhetetlen szükségesig parancsoltán követeli ezeknek a közműveknek létesítését, mert nélkülük városi élet nincs és nem is lehet. A légiókban igazolja ennek a felfogásnak a helyességét az a mozgalom, ami a legtöbb nagy­városban észlelhető és amelynek következmé­nyei bizonyítják e háromfajta közműnek elke­rülhetetlen szükségességét. Ugyanis a népesség­nek egy jelentékeny része a nagyvárosokból is­mét a vidékre gravitál és vagy a nagyváros ha­tárának külső részein, vagy a szomszédos köz­ségekben, illetőleg kisebb városokban igyekszik megtelepedni. Azokban a nagyvárosokban, ahol ezt a moz­galmat tervszerűen vezették, irányítottak és az új telephelyeket közmüvekkel ellátták, a kifelé való törekvés nagyobb bajokat nem okozott. Ott azonban — mint fővárosunkban is , ahol ez a kifelé való törekvés, irányítás et> kor­látozás nélkül, sokszor pénzszerzési vagy által sarkalva ment vegbe, igen lerde állapot állott elő és megszülettek azok a se varos, se laiu forma teiepuieseii, amelyek annyi panasznak, keserusegneK, bajnaK lorrásai es amelyek any- nyi gondot okoznak a főváros mai vezetosé- genea, amelyre a regi hibák jóvátétele és a mu­lasztások potiasa hárul. Mindezek a panaszok az említett alapvető közmüvek niányosaabalból szármáznák. Nin­csenek az utcák kiépítve, a csatornák nagyrész­ben hiányoznak és sok helyen a vízvezeték ki­építésének a költségei túlnyomó részben még ma is az első települőket terhelik. Ezek a külső városrészek illusztrálják leg­jobban, hogy mit jelentenek a városias fejlődés szempontjából ezek a munkálatok. Ahol ezek nincsenek meg, ott városi élet, városi kultúra nem alakulhat ki és a továbbfejlődés megakad. Minden áldozat, amit a főváros és az érdekel­tek hoznak, meghozza kamatait, mert az alap­vető munkák elvégzése nélkül, tovább építeni nem lehet. Alig van a főváros életében nagvobb jelen­tőségű munka, mint az az útburkolási és csa­tornaépítési vronram,. amelynek egv része a külső területeknek ezekkel a közművekkel vaM ellátását célozza. A főváros polgármestere, aki ezt a prosrrammot teljessé te°zi és megvalósítá­sát keresztülviszi, olyan emléket állít magának, amely e külső városterületek fejlődésében, min­den emlékműnél maradandóbb lesz. Minden alkotásnál az alapok szilárdsága, jól átgondolt kiépítése biztosítja annak tartós­ságát. Ami az élettelen anyagból készült alko­tásokra nézve igaz, igaz marad a« élő szerve­zet. a város életében is és az alapvető munká­latok biztosítják annak fennmaradását és fej­lődését. Az ősvárosok szinte ösztönszerüen valósí­tották meg városi életük alapmunkálatait, a mai város tudományosan alátámasztott munka- programmal biztosíthatja fejlődését. Ez a há­romfajta munkálat, az út, csatomia és vízveze­ték nem fényt, büszke pompát, hanem szilárd alapot nyújt a fejlődés számára, és ami ma talán csak tehernek látszik, a jövőlben tág teret biztosít a fényes alkotásoknak és az egészséges előrehaladásnak. r—-------------------------------------------------------------------------------­g IIY7 LAKK- ÉS FESTÉKGYÁR RT. LU I irn. bUOiPtST, III, DrKMT-UTM 4. II LIEBHARD BÉLA «pltABMter Budapest, ÜLLÖI-ŰT 64 TtMmi l-UfMM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom