Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-22 / 51-52. szám

Budapest, 1937 december 22. 9 Közlekedési és rendészeti reformokról nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak Eliassy Sándor főkapitány 'Megerösítjíifc a külföld elismerését, hogy Budapest a rend, nyugalom és béke szigete' Eliassy Sándor dr., Budapest új főkapitánya, amikor a közigazglátási bizottság ülésén bemutat­kozott, beszédéért, amelyben egyformán szólalt meg a felelősségérzet és a főváros iránti meleg szeretet, zajos tapsot kapott. A közigazgatási bizottságban nem igen szoktak tapsolni és hogy az új főkapitányt mégis ilyen hangos ovációval fogadták, azt jelen­tette, hogy sokat várnak tőle és előlegezik a bizal­mat elvez a várakozáshoz. Hogy mit várhatunk tőle a legközelebbi időben, milyen megoldás előtt álló tervek foglalkoztatják, erről intézett hozzá kérdést a Fővárosi Hírlap munkatársa. Az érdeklődést ki­tüntető szívességgel fogadta Eliassy Sándor dr, m. kir. államrendőrségi főkapitány és a következő érdekes nyilatkozattal honorálta: — Nemcsak Budapest polgárságának nyu­galma, hanem nagy nemzeti érdekek is fűződ­nek a székesfőváros rendjéhez és békéjéhez, melyet a rendőrség minden körülmények kö­zött meg fog őrizni. A rendőrség kitűnő tiszti­kara és legénysége, amelynek létszámát csak nemrégiben emeltük fel, megnyugtató és ele­gendő biztosíték arra, bogy ezeket a feladato­kat gyorsan és tapintatosan, lehetőleg a pre­venció eszközeivel megoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. — Az utcai közlekedés reformja folya­matban van. Ezeket a reformokat fokozatosan, de feltétle­nül keresztülvisszük, hogy Budapest utcai köz­lekedésének rendje is méltó legyen ehhez az egyre fejlődő milliós fővároshoz. — Elhatározott szándékom, hogy a fővárost megtisztítom a nem kívána­tos, kétes elemektől, sorozatos razziákkal lehetetlenné tesszük a gyanús elemeknek, az úgynevezett „alvilág­nak“ Budapest területére való beszivárgását. Ezeket a razziákat kellő eréllyel, de kellő ta­pintattal fogjuk végrehajtani, úgy, hogy ne háboríthassák a dolgozó, tisztes polgári tár­sadalom nyugalmát. — A közelgő eucharisztikus világkongresz- szusra már most megtesszük az előkészülete­ket. A kétes elemek akkorra már az őket meg­illető helyen fognak „hűsűlni“, nem veszélyez­tetik Budapest példás közbiztonságát. A rendőrség kellő felkészültséggel és szeretettel várja az ideérkező külföl­dieket, akiknek elszállásolásáról a székesfőváros veze­tősége gondoskodik, de akiknek kalauzolásá­nál, útbaigazításánál sok hasznos szolgálatot tehet a rendőrség is. Közlekedési rendőreink, kiknek legtöbbje több európai nyelvet beszél, készséggel és udvariasan állanak majd az eucharisztikus kongreszsus vendégeinek ren­delkezésére. megerősítve bennük azt a külföl­dön is gyökeret vert elismerést, hogy Budapest Európában a rend, nyugalom és béke szigete. — A közeljövőben végrehajtandó ren­dészeti reformokat a főváros vezetősé­gével és törvényhatóságával való egyetértésben kívánom tető alá hozni. — A sajtót, ennek keretében a fővárosi sajtót, amely Budapest speciális kérdéseit, ter­veit és kívánalmait tartja napirenden, mindig különös szeretettel és érdeklődéssel figyeltem. A Fővárosi Hírlapnak, amely negyedszázadon keresztül munkálta a főváros közérdekű ügyeit, jubileuma alkalmával sok szerencsét és kitartást kívánok az elkövetkezendő évek munkájához, amelyben a régi célokért friss lendülettel kíván harcolni a főváros szépíté­séért, építéséért, minden magyar ember közös álmáért. STADION ÉS SPORTCSARNOK KÉT KÜLÖNÁLLÓ KÉRDÉS irta USETTY BÉLA Dr. országgyűlési' képviselő, törvényhatósági bizottsági tag Most a stadion és <a fedett sportcsarnok problémája került homloktérbe. A kormányzat a sok sürgetésre most már hozzáfogott a kér­dés elintézéséhez, amit a Nemzeti Egység Fő­városi Pártja nagy lelkesedéssel fogadott, mert ebben az eddigi munkájának elismerését és eredményét latja. A párt kezdettől fogva fel­színien tartotta különösen a iedett sportcsarnok megépítését és ezért örül, hogy legalább a problémák egyik része a megoldás stádiumába jutott. A magam részéről szívesen vettem volna, ha még egy hónapi halasztás se történik, ha­nem azonnal hozzáfognak a munkához, mert az az álláspontom, hogy a stadion és a fedett sportcsarnok teljesen különálló két kérdés és legfeljebb abból a szempontból helyes az egész ügynek a tisztázása, hogy végre állást lehes­sen foglalni a stadion kérdésében is. A legfon­tosabb — nézetem szerint — a hely kijelölése, azután pedig a pénz előteremtése a stadion­hoz, mert a pénz összege attól függ, milyen he­lyen épül meg a stadion. Ha Budán, a Horthy Miklós-híd környékén épülne fel, bizonyára sokkal nagyobb költségbe kerülne a tei'epvi- szonyok miatt, mintha már egy megszilárdult és megkötött talajon történik az építkezés. így tehát ha most egy hónap alatt tisztázó­dik ez a kérdés, nagyobb hátrány még nem származik belőle, azonban hogyha egy hóna­pon túl is elhúzódnék, félő, hogy a fedett sport­csarnok nem készül el időben és ezáltal to­vábbi meggondolások fognak előtérbe törni, ami még további halasztását jelentené az ügy­nek. Ha a fedett sportcsarnok megfelelő mó­don lesz kiképezve és legalább 30.000 nézőre berendezve, nem lesz ráfizetéses vállalkozás és nyugodtan bele lehet menni az építkezésbe. Természetesen a testnevelési adót le kell szál­lítani, mert különben azok a sportágak is, amelyeket a fedett sportcsarnokban lehet majd űzni: nevezetesen különösen az ököl­vívás, birkózás és a kerékpár sportja is meg fogja síinyleni ezt, épp úgy, mint ahogy a fut­ball megsínyli. Ebben a kérdésben érdektelen­nek tartom magamat a magam sportja miatt, mert a fedett sportcsarnokban futballról szó sem lehet, de minden sportembernek köteles­sége a többi sportágak érdekét szívén viselni. És amikor ehhez a kérdéshez hozzászólok, az egyetemes sport szempontjait tartom csak szem előtt és azt kívánom, hogy mielőbb épül­jön meg a fedett sportcsarnok. Helyeslem azoknak az álláspontját, akik a fedett sportcsarnokot a balparti részen akar­ják felépíteni, s közlekedés szempontjából ta­lán megfelelőbb a régi Lóverseny-tér, ha azon­ban úgy alakulna a helyzet, hogy Budára vi­tetnék át a fedett sportcsarnok, azt sem tar­tom katasztrófának, de természetesen akkor gondoskodni kell a me gközelíthet és lehetősé­géről és a jó közlekedésről, ami — nézetem szerint — szintén pénzkérdés. És mivel nem hinném, hogy nagyobb összegek állnának ren­delkezésre erre a célra, mint amennyi feltét­lenül és elkerülhetetlenül szükséges, félő, hogy ezekre már pénz nem akadna. A régi Lóverseny-tér felé pedig megvan a megfelelő közlekedési lehetőség minden nagyobb beru­házás nélkül. Legfontosabb az ügyben tehát az, hogy minél gyorsabban nyerjen ez a kérdés teljes és végleges elintézést, és éppen ezért szeren­csésnek tartom azt, hogy a tervpályázat már kiadatott a fedett sportcsarnokra vonatkozó­lag. Ha más hely jelöltetnék ki, mint a régi Lóverseny-tér, természetesen felesleges mun­kát és költséget jelentene, de nekem az a meg­győződésem, hogy erre a célra aligha lehet jobb helyet találni. Véleményem szerint __ a budai területnek a rendbehozása és fel töltése ELEKTRA CSILLÁR GYÁR VII., Dob-U. 42. Tel: 142-677. NA6Y KARÁCSONYI VASÁRI RENDEZ 1 / Mária Terézia üvegcsíKárok, stíl- és modern csillárok, bárok kovácsolt vascsillárok nagy választékban. Kérjen árjegyzéket! Árajánlat kötelezettség nélkül. olyan pénzösszeget emésztene fel, amely az építkezés céljára rendelkezésre álló összeg jó­részét elvonná, de még ha ez nem is az építési összeg terűére esne, akkor is kétséges, hogy olyan biztonságot nyujtana-e az építkezés ezen a helyen, amelyet feltétlenül meg kell kö­vetelni olyan építménytől, amely 30.000 néző befogadására alkalmas. Feltétlenül bízom Zsitvay Tibor dr. párt­elnök lír erélyében és az ügy iránti szereteté- ben, mert hiszen ő is sportember és tudja, hogy milyen régi kérdés a fedett sportcsarnok ügye._________________________________________ KOZMA JENŐ a Fővárosi Hírlaphoz A Fővárosi Hírlap jubileuma alkalmából Kozma Jenő dr., a törvényhatóság' örökös tagja és a város politikai élet jelentős tényezője a következő megtisz­telő levelet intézte lapunk főszerkesztőjéhez: Kedves Barátom! Az idő kereke változatlanul forog és bizony az évek múlásával 25 esztendős immár a Fővá­rosi Hírlap. Nagy idő ez egy újság életében: mennyi bizakodás és csiiggedés vonul végig a 25 évfolyam lapjain. Ha visszatekintünk arra az időre, amikor ez az újság megindult, akkor magunk előtt lát­juk a boldog békeéveket, Budapest izmos ter­jeszkedését, a fényes világváros csillagzata felé. Azután jött a megtorpanás a világháború alatt, majd az összeomlás reménytelensége a forradalmi idők szörnyű zavarában. A Fővárosi Hírlap nem ismerte a reményt- vesztett bizalmatlanságot és kitartó lelkesedés­sel szolgálta Budapestet nehéz és jó időben egyformán. A romokból kellett újjáépíteni az agyonsanyargatott fővárost, szellemileg és anyagilag magához téríteni, hogy újból meg­indulhasson a fejlődés útján. Ebben a munká­ban volt igazán hűséges támogatónk és fegy­vertársunk a Fővárosi Hírlap, amelynek min­den sora ennek az eszmének kitartó szolgálatá­ban állott. Az Egységes Községi Polgári Párt egy évtizeden túl volt ennek az újjáépítő és teremtő korszaknak szünetnélküli motorja és ahogy ez a szervezet népszerűségében és aktivitásban dominált, úgy jutott mindinkább nagyobb súly­hoz a Fővárosi Hírlap, ez a mindig komoly, megbízható és tisztességes újság. Mindenkor a lelkiismeretesség és a szakszerűség áradt a Fővároi Hírlap hasábjairól, amelynél különb szakértője aligha van a városháza ezerfelé ágazó ügyes-bajos dolgainak. A XXV. esztendő fordulóján, amit a fővá­ros szolgálatában töltöttél el. szeretettel üdvö­zöllek és igaz szívvel kívánok további kitartó munkát és sikert úgy Neked, mint a Fővárosi Hírlap kitűnő gárdájának. Őszinte szeretettel köszönt: Kozma Jenő dr. deich/el 1 Ifi érik/ 'Vilmo/ c/ászár üt 15/D. tel: Mo-ö-23

Next

/
Oldalképek
Tartalom