Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
14 Budapest, 1937 december 22. ^ovdBoä.JiteM*» fővárost és polgármesterségének sikerei valósággal delelőre értek. A polgármester mégis úgy érzi, hogy a politika terén is vau kettős feladata. Az egyik az elavult városi választójog megreformálásának sürgetése, a másik pedig az önkormányzat minél erőteljesebb kiépítése. Aki visszaemlékezik a huszonöt év előtti időkre, aki látta az 1909. évi községi választást, amikor a városatyáknak még csak egy részét választották újonnan, valósággal komikusnak látja ma az akkori fővárosi „alkotmányos“ életet. A budapesti polgárságnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy törődjék városa életével és különösen azzal, hogy kik fognak nevében a törvényhatósági bizottság termében beszélni vagy szavazni. Bárczy élesen látta, hogy csak néhány- ezer ember dönt és mindig egyformán dönt a mandátumok sorsáróL Vele együtt azonban már a pártok is mind sűrűbben követelték a fővárosi törvény revízióját. Szinte senki sincs, aki ne kívánná a választójog kiterjesztését, a virilizmus eltörlését és az összeférhetetlenég szigorítását. Bárczy István maga mondta polgármesterré először történt megválasztása után székfoglaló beszédében, hogy „igazi önkormányzatról beszélni addig nem lehet, míg a nyolcszázezer lakosú főváros képviselőit néhány száz ember által leszavaztatott húszhuszonötezer választó választja.“ A főváros pénzügyei ebben az időben rendben vannak. Bárczy István óriási összegeket mozgósított hatalmas beruházásainak megvalósítására. A szükséges hitelek megszerzéséhez azonban föltétlenül szükség volt a költségvetés deficitmentességére és a főváros gazdálkodásának stabilitására. A zárszámadások két év óta tényleg fölöslegeket mutatnak, aminek kétségkívül egyik oka az is, hogy a koalíciós kormány a főváros fejlődéséről szóló törvényben nagy szeretettel kezelte Budapestet. Különben pár év előtt a községi pótadót is nyolc százalékkal emelték, most már újabb adóemeléstől nem kell tartani. A Bárczy-féle beruházási kölcsönök izgalmas filmje is vége felé közeledik már, polgármesterré való másodszori megválasztása után 270 milliós beruházásra kért és kapott engedélyt a közgyűléstől. A megvalósítás természetesen kölcsönökből történt, amelyek öt esztendő alatt szinte évről-évre egymást követték és futottak be a főváros pénztárába. Első volt a Lloyds Bank L t. és a Neumann, Lucbeck and C o. cégek kétmillió font névértékű kölcsöne (1910), majd a Banque de Paris et des Pays Bas vezetése alatt álló francia pénzcsoport százmillió koronás kölcsöne (1911), közben egy ötven milliós függő kölcsön, majd végül a Dresdener Bank 136 millió koronás kölcsöne (1914.). Hat év alatt ezekből az összegekből sokmindent megvalósított Bárczy István, tervezései azonban sohasem szünetelnek. Lelkesedése, munkavágya, teremtő akarata pillanatra sem csökken. A kétszázhetven milliós programra megvalósítása még folyamatban van, de 1912 őszén, amikor a Fővárosi Hírlap megindul, a városházi levegő tele van hírekkel, tervekkel, fölvetett nagy gondolatokkal. Beszélnek a Közúti megváltásáról, a Közúti és Városi egyesítéséről. Most vajúdik az autótaxi-for- galom megvalósítása és már gondolnak a rozoga omnibuszoknak autóbuszokra való kicserélésére. Kezdenek szégyenkezni a városházán a hídvám miatt, de ennél tovább a háború befejezéséig nem is jutnak el. Foglalkoznak a halottégetés és kötelező ravatalozás kérdésével, de híre jár, hogy az udvar vallásos aggodalmak alapján csöndben vétót mondott Előkészítették már a népiskolai szakfelügyelet életbeléptetését és most akarják felállítani az iskolaorvosi intézményt Igen komoly előkészületek folynak a kereskedelmi kikötők létesítése körül, de évtizedek harcának kellett ezen a téren elkövetkezni, amely harcban emlékezetes vezetőszerepet játszott mindig a Fővárosi Hírlap. Ebbe a kikötő kérdésbe kapcsolódik a dunai probléma egész anyaga, amibe azonban hamarosan, de igen durván beleszólt a világháború. A kitűnő Vita Emil tanácsnok fiókjában pedig már készen vannak a tervek az Albrecht Hildegard-alap célszerűbb és a végrendelet intencióinak jobban megfelelő felhasználására vonatkozólag. Hamarosan meg is született ebből az alapból a Budapesti Kisipari Hitelintézet. Kulturális és szociális téren a Bárczy-rezsim csúcspontján is a legszebb alkotásokkal dicsekedhetik. Épül a Bevnfeld-otthon és a száznyolcvan ágyas kamaraerdei szegényház. Még ma is Alom azonban, amiről ezekben a napokban beszéltek, a hatósági cselédközvetítő. Épül a Sáros-fürdő és emészti az újabb és újabb hiteleket, hogy majdan Budapest világváros és Budapest fürdőváros céljait tökéletesen szolgálhassa. Ebből a tervekkel és alkotási lázzal terhelt levegőből érdemes egy 'pillantást vetni visszafelé a, B ár c z y-rezsim első hat esztendejére. Kétségtelen, hogy ekkor már mindenki világosan látta, hogy Bárczy István első polgármesterré választása (1006 június 19) új korszakol nyitott meg Budapest székesfőváros történetében. Hat év alatt népszerűsége fölülmúlta a politikusokét és primadonnákét. Természetes ez, hiszen az ő nevéhez fűződik a szociális és kulturális haladásnak az a korszaka, amelyben kolosszális alkotásokkal gazdagodik az ifjú Budapest. Bárczy István bátor és eltökélt volt arra, hogy esztendők alatt Budapest legnagyobb polgármesterévé emelkedjék. Ez idő alatt elérte, hogy a községi politika a lehetőség szerint mentesült az országos politika lidércnyo Bárczy első hat évének alkotásai mása alól, nagy elánnal indult meg gazdag, szociális és kulturális Programmjának végrehajtása, tökéletesen győzedelmeskedett azonban az elhatalmasodott lakásinsén és a fölburján- zott lakásuzsora fölött. Ennek eszköze az volt, hogy először egymillió költséggel a Gyáli- úton kétszáz lakást építtetett, majd (1909) előterjesztésére a közgyűlés kimondta, hogy hetvenöt millió költséggel lakásokat és iskolákat építtet. Három év alatt Bárczy István huszonöt bérházat, tizenkilenc lakástelepet varázsolt^ elő hatezer lakással és ötvenöt iskola megépítésével ötvenkét bérházat adott vissza eredeti hivatásának. Megépült és 1912 februárjában megnyílt az Aréna-úti Népszálló (410 fülke) és a Vág-utcai népház. Egymást követték: az Allatkert újjáterem- tése (négymillió korona), az Attila-körút kiépítése (2.6 millió korona), a Margitszigetnek a Közmunkatanács által való megvásárlása (tizennégy millió korona), közkertté alakítása és partjainak feltöltése (négymillió korona), a lég szesz-üzem, amely már az első évben ötöd- félmillió tiszta nyereséget hozott, megváltása (18 millió korona), az óbudai központi gázavár és a lipótvárosi gáztartó építése (40 millió), a házikezelésű kőzúzótelep létesítése. a kelenföldi elektromos áramfejlesztő telep megépítése (10 millió), ami tulajdonképpen előhírnöke volt a két elektromos vállalat megváltásának és egyesítésének. Megkezdték azonkívül a vá- rosliaeti új Artézi-fürdő építését. Ennyi alkotás után köszöntött rá Bárczy Istvánra előbb a községi választás (1909 november), maid a tisztúiítás (1909 december), amelyen csaknem egyhannúlag választották men újra. lay nekifoghatott a kétszázhetven millió beruházási program megvalósításához. Hamarosan megindult a Sáros-fürdőnek Gellért-fürdővé való kiépítése, megnyílt (1911 december 2), az élelmiszerdráaítás megfékezésére létesített Községi Élelmi szer-üzem, és a poloármester előállott (1^11 iúnhts) a közigazgatási szervezet reform iának és a tiszti személyzet státus-rendezésének tervével. Megtörtént (1912 június 1) a szem.étfvvnrozás házi kezelésbe való vétele, a lenevdáshírü Csém- felen megváltása és rendbehozatala (4 millió korona). Amikor ennek a várospolitikai regényes életrajznak elején — a Fővárosi Hirlav megindulásának napián, 1912 szeptember 25 — felbózzuk a függönyt, a szereplők itt állnak előttünk. Kétségtelen, hogy a szereposztás kitűnő. A főpolgármesteri szék ebben a pillanatban nincs betöltve, Fülcpp Kálmán hónapok előtt már nyugdíjba ment, Bárczy Istvánt pedig majd csak decemberben bízzák meg a főpolgármesteri teendők végzésével. A polgármesteri székben hatodik esztendeje ül Báczy István. Először 1906 június 19-én, másodszor 1909 december 22-én választották meg. Az alpolgármesterek ebben a pillanatban Rózsavölgyi Gyula és Vaszilievits János, Vaszilievits rövidesen meghalt, Rózsavölgyi pedig egy év múlva nyugalomba vonult, a közgyűlés méltó elismerése közepette. Utódjaik: Bódy Tivadar és Festetich Géza gróf. 1912 szeptember 25-én a tanács beosztása a következő: Elnöki ügyosztály (tanácsnok-főjegyző): Buzay Károly, út- és csatornaépítés: Fock Ede, városépítés: Harrer Ferenc, katonai és illetőségi: Vosits Károly, közlekedés: Rényi Dezső, pénzügy: Festetich Géza gróf. közoktatás: Déri Ferenc, közélelmezés: Folkusházy Lajos, közjótékonyság: Almády Géza, közegészségügy: Antal Gyula, közjogi és anyakönyvi: Piperkovits Bátor, vízvezeték és világítás: Buzáth János, építkezés: Krátky János, szociálpolitika: Wildner Ödön. közgazdaság: Vita Emil. városgazdaság: Márkus Jenő. A tanácsnoki karban rövidesen változások esnek, amennyiben Vosits Károly nyugalomba vonulásával Antal Gyula kerül a katonai és illetőségi ügyosztály élére, míg Búzám Károly, akit tanácsnokká választanak (1912 XII.) a közegészségügyek vezetését veszi át, míg az elnöki ügyosztály Marker Aladárnak. az újonnan megválasztott tanácsnok-főjegyzőnek kezére kerül. Bódy és Festetich alpolgármesterré választása után (1913 X.) a tanács új tagjai Bérezel Jenő (pénzügy) és Csupor József (katonai és illetőségi ügyosztály) lesznek. És most rövid seregszemle a legismertebb városatyák fölött. Ahogy a közgyűlési terem mozaikjában föltűnik egyik vagy másik, úgy írjuk ide a nevüket. Ott Brüll Alfréd, a híres sportmecenás, majd Kotányi Zsigmond, a nagyhatalmú Máv. igazgató, a mlníiszterviselt Szterényi József, a magyar ujságirórend büszkesége, a tudós Hoitsy Pál, aki egyszersmind a Kossulh-párt egyik legnagyobb tekintélye. Városatya Rózsavölgyi Gyula alpolgármester is, aki egy év előtt a polgármesteri interregnum alatt mindenkit elbűvölt, és meghódított szerénységével, kedvességével, a nagy politikai probléma körül való tapintatosságával. Itt látjuk Faliért Károly postavezérigazgatót, Sándor Pált, a magyar kereskedővlldg hivatott vezérét, Wälder Gyulát, a pénzvilág egyik legtekintélyesebb tagját A kommunális éle* STO-enlő? a Fővárosi Hir’an megindulásakor éa Krausz Simont, aki éppen most készül Berlinbe indulni, hogy a Dresdener Bank-tói szerezzen a főváros számára kölcsönt. Stettina József szintén a legelőkelőbb vasutigazgatók közé tartozik, Havas ltezsőt pedig a Józsefváros küldte be a törvény- hatósági bizottságba, hogy mielőtt elvesztjük az Adriát, megmagyarázza városatya-társainak, hogy milyen mérhetetlen jelentősége van a tengernek a magyar élet számára. A legdaliásabb alakok egyike a főispánosan előkelő Platthy György. Heltai Ferencen, a Gázgyár vezérigazgatóján igazán nem látszik, hogy az elnöklő Bárczy István az ő számára, a jövendő főpolgármester szalmára melengeti az elnöki széket. Vázsonyi Vilmost természetesen nagy udvar veszi körül és a demokrata vezér szellemi sziporkákkal szórja tele a pipázót. Nagy te kintély Glückstahl Samu is, aki ügyvéd létére csodálatos módon érti a főváros pénzügyeit. Márkus Miksa a lipótvárosiak között foglal helyet, míg a Ferencváros Springer Ferenc vezérletével állandóan nagyszámban vonul föl, köztük Hecht Ernő, Hock János, az aranysaájú ferencvárosi plébános, meg a többiek. A kormánypárti javaslatokat, indítványokat rendesen Kollár Lajos terjeszti elő, míg a Terézváros esze, Vázsonyi Vilmos mellett a nyugodt, higgadt, bölcs, méltóságos Feleky Béla. Tipikus jelenségek: Szebeny Antal, a sokat szerepelt Kasics Péter, a budai katolikusok vezérférfia; Ripka Ferenc, a keresztényszociálisták képviselője; Ba- rénszky Gyula, Haypál Benő, a Szilágyi Dezső-téri református lelkész, az országos hírű, nagy egyházi szónok. Budai Lendl Adolf, a kiváló természettudós is, aki később az Állatkert igazgatója lesz, harcias temperamentumával minden pillanatban kirohanni készül a Sasok vezére: Polónyi Géza. Az egyházi férfiak között van Kanter Károly, a belvárosi ple bános, a Belváros egyik kiválósága, egy elpgáns, ősz úriember, finom modorral: Eulenberg Salamon. Magasrangú állami funkcionáriusok voltak, vagy azok: Némethy Károly v. b. t. t., a magyar köz igazgatás atyamestere, Tisza István miniszterelnökségi államtitkára, Hennyey Vilmos, a magyar Duna ügyéért annyit cselekvő: Hoszpotzky Alajos, Grünn János, aki később a Friedrich-kormátiy pénzügyminisztere volt. Hatalmas alakjával feltűnik Márkus József ny. főpolgármester, valamint a Belváros egyik előkelősége, Gaár Vilmos. Az Erzsébetváros büszkesége a Vajda, Eötvös Károly és mellette az Erzsébetváros legendás hatalmú törzsfőnöke, Ehrlich G. Gusztáv. Kis szúrós bajuszával egyik legtekintélyesebb demokrata Hoffmann M. Mihály, a fűszeresek elnöke, aki pár hónap előtt halt meg. A művészvilágot többek között Hausmann Alajos, a nagy építész képviseli, a tudományos világ képviselői közül meg kell még említeni Herczeg Mihály jogtudóst, a rendíthetetlenül negyvennyolcas Bal~ lagi Aladár kiváló történettudóst, aki nagyon népszerű a Ferencvárosban -és Bochkor Károlyt, a kiváló jogtanárt. A sajtó képviselői között természetesen legelső Molnár Ferenc, a világhírű író, aki már akkor is, amikor rövid egy cickluson város- atyasága révén vállalkozott közéleti szerepre, igen nagy irodalmi névvel vonult be a közgyűlési terembe. Persze nem maradhat ki a sorból, mikor a sajtó képviselőiről beszélünk, a ma már szép patriarcha megjelenésű Sümegi Vilmos, aki bizony huszonöt évvel ezelőtt, a Fővárosi Hírlap első számának megjelenésekor négesrégen viselte álla alatt a Kossu t h - szak ál 1t és gomblyukában a tulipánt. A főváros életében oly nagy szerepet játszó Légrádyak közül ebben az időben ketten is tagjai voltak a közgyűlésnek: Légrády Imre és Légrády Ottó. De fővárosi bizottsági tag a Neues Pester Journal fő- szerkesztője, Bródy Lajos is. Ez volt a levegője és ez volt a közönsége a Fővárosi H irta p-nak, amely 1912 szeptember 25-én jelent meg először. Különösen érdekes, (amire bizony akkor az első szám szerkesztésének nagy gőzében nem is gondoltak) ez a nap egyben a Budapesti Villamos Vasút negyedszázados jubileumának napja is volt. Huszonöt esztendővel előbb indult ugyanis meg az első voltaképpeni villamos vasút a Baross-utcán, ükkor még Régi Stáció-utcán. A Fővárosi Hir lap huszonötéves jubileuma is egybe esett tehát a Budapesti Villamos (de nem a BSzKRT) ötven éves jubileumának napjával. Hát bizony a szerkesztőknek, D cf«j s ó Emilnek, a főszerkesztőnek és Szilágyi Hugónak, a társ- szerkesztőnek ezekben a napokban más gondjuk, volt. Huszonöt évvel ezelőtt más volt még újságot csinálni, mint ma és a Fővárosi Hírlap első száma, amelyet mindenki várt, mert mindenkinek szüksége volt az erőteljes, egészséges és igazságos hangra, rendkívüli sikert aratott. Pedig a szerkesztők és a szerkesztőség a világ legegyszerűbb módján cselekedtek. Igazi újságírói közvetlenséggel egyszerűen fejest ugrottak az események közé. Nyilván abból a törvényből indullak ki, hogy az újságíró nem ér rá papírjait kiteregetni, ceruzát faragni és a radirgumit előkotorni a mellény zsebből, de nem ér rá még csak — bemutatkozni sem. A F ő v á- r o si Hírlap első számában nincs harangzúgás arról, hogy íme, itt vagyurik. Minek is, hiszen a szerkesztő urakat mindenki ismeri a városházán, ahol mindenki kíváncsian, sőt kissé szorongva várja a Fővárosi Hírlap első számát, mert tudják, hogy az új lap harcos orgánum lesz. Ebben a föltevésben nem is csalatkoztak. Hiszen már a lap első oldalán cikket olvasunk a főváros pénzügyi politikájáról, amely cikk nemes egyszerűséggel így kezdődik: „Beszéljünk hát egyszer arról — ami nine s.“ Tudniillik a pénzügyi politikáról. Megjelenik a Fővárosi Hírlap első száma
