Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
Budapest, 1937 december 22. jfiöNÜBosHRaeMP 15 Beszéljünk hát egyszer... Ügy kezdi ez az újság, mintha már évtizedek óta itt lenne közöttünk. És valóban az a szellem, amelyet képvisel, a budapesti polgár kritikai szelleme, tényleg évtizedek óta él, csak nem juthat szóhoz, mert nincs területe, ahol beszélhetne, nincs nyomtatott betű, amely ennek a hozzáértő kritikai szellemnek életet adna. És ez a kritikai szellem most, hogy megszólalhat, nem tud eleget beszélni és a fiatal, friss Fővárosi H i r la p-nak rengeteg a mondanivalója. Mindenekelőtt elkesergi, hogy Nagy-Budapest, ez a „szegény kicsi féreg“ azért nem tud megnőni, mert „csenevész légző szervein városházi levegőt szív magába.“ Bátor, kemény, de mindenekfölött új ez a hang, amely azt kiáltja felénk: „Helyes nyomokon és túlzás nélkül keresni az igazságot; ezt az utat választja a Fővárosi Hirla p.“ Ahogy végignézünk az első számon, látjuk, hogy ez a kritikai szellem minden sorban megnyilvánul, de külön rovatja is van, a Fullánkok, amelyet majdnem két évtizedig irtunk minden számban. Egy pillantás a nyomdából frissen kikerült oldalakra és látjuk, hogy a Fővárosi Hírlap nyilvántartja az összes aktuális eseményeket, forró problémákat. Persze csatázik a fővárosi törvény revíziójáért, amelynek érdekében felvonultatja az összes pártvezéreket, akik mind nyilatkoznak: Platthy György, Glücksthal Samu, Vázsonyi Vilmos, Márkus Miksa, Heltai Ferenc és Springer Ferenc. Azután nagy cikk következik a Közúti „züllött állapotairól“, ami természetes is, hiszen megérett a megváltásra. A tanácsnokok vonulnak fel ezután és elmondják, hogy mi minden készül a fontosabb ügyosztályokban. Van egy cikk, amelynek az a címe, hogy Lejáró városatyák. Ez azt jelenti, hogy a városatyák felének most jár le a mandátuma. Az ember azt hitte volna, hogy a kijáró városatyákról lesz szó. De nem. Erről a Fővárosi Hirla p-nak csak a — második száma emlékezik meg. A cikk kedves címe: Városatyák a kijáratok előtt. A cikk konklúziója pedig röviden, de velősen: „A városházán addig nem lesz rend és nem lesz becsületes munka, amíg az összes kijáratokat el nem torlaszolják.“ Persze, a legaktuálisabb problémák közé tartozik az autótaxi körül folyó harc, valamint nem árt sohasem megpiszkálni a főváros gavallériáját, amely egy esztendőben 133 ezer koronát emészt föl. Emészt a szó szoros értelmében, mert a külföldi vendégek iraktáira költik. Problémák a Sáros-fürdő, a vízmérő ót a, a Margitsziget bérbeadása, a sugárút, vagy például az autóbusz és Feldék, akikről kiszámítja a Fővárosi Hírlap, hogy 310 ezer koronájába, rendes békebeli aranykoronájába vannak már a fővárosnak. A Fővárosi Hírlap megindulásának esztendejét nagy közgyűlési csata fejezte be december közepén. A józsefvárosiak és még néhány közgyűlési tag kivételével végül is elfogadta a közgyűlés Vázsonyi indítványát, hogy a tervezett adóreformok miatt a Lukác s-kormányt a főváros polgárságának bizalmára érdemtelennek tartja. Nagy kavarodást okozott ez és Bárczy István, aki ekkor már a főpolgármesterhelyettesi tisztet is viselte, a miniszterelnök rendelkezésére bocsátotta állását. A Fővárosi Hírlap, amely ekkor még éles ellenzéke volt Bárczy Istvánnak, nincs nagyon meghatva ettől a gesztusától. Bárczy István — írja a lap, — levonta a helyzetnek azt a konzekvenciáját, amely számára egyedül volt lehetséges, amit tett, nemcsak a kötelessége volt, de eminens é r deke elsősorban. A krónikás mindössze annyit jegyez meg, hogy a főváros rendkívüli közgyűlése után két tiappal a főváros pénzügyi bizottságában T el e s z k y pénzügyminiszter kijelentette, hogy a kormány a nehéz viszonyok miatt egyelőre félévig nem fogja alkalmazni az új adótörvényt. Kerül-fordul az idő, tegnap még úgy láttuk, hogy évtizedekre szóló nyugalom honol a világon, de az 1913. évben már ezt a nyugalmat izgalmak váltják föl. Bonyodalmak, háborús atmoszféra a Balkánon. Itthon igalmas politikai feszültség, utcai tüntetések, parlamenti botrány. De mindennél fontosabb a gazdasági válság, amely Budapest eddigi deficitmentes költség- vetését d.2 milliós hiányba sodorja. Ez az izgalmas légkör csak fokozódik, amikor junius 10-én T is z a István gróf lesz a miniszterelnök. A főváros közgyűlésén Vázsonyi Vilmos bizalmatlansági indítványt tesz, de közbelép Bárczy István diplomáciája, amely kimondatja a közgyűléssel, hogy „elítél minden olyan kormányt, amely megsérti az alkotmányos rendet.“ Ezzel mindenki megelégedett és legalább a városházán szent volt a békesség. Még a Lukác s-kormány ténye azonban, hogy február elején megoldotta a főpolgármester-válságot és a közgyűlés Heltai Ferencet választotta meg főpolgármesterré. A Fővárosi Hírlap örömmel üdvözli az új főpolgármestert, aki „több lesz, mini primus inter pares, irányítója lesz a tanácsnak és legfőbb ellenőrzője a podeszta tevékenységének.“ Heltai megválasztásával megürült a gázgyári vezérigazgatói szék, ahova R i p k a Ferencet hívták meg. Az új vezérigazgató első ténye volt az új gázgyár felavatása, amelyen Weisskirch- n er bécsi polgármester is részt vett, Heltai Ferenc azonban csak félévig volt főpolgármester, augusztus 12-én bekövetkezett tragikus halála. /I kötelességérzet áldozata lett. cukorbajos ember volt, akinek minden izgalom ártott. Pedig izgalomban elég része volt, hiszen exponált politikai egyéniség volt, de nagy tiszteletet váltott ki, mert a Viharfelhők a negyvenéves Budapest fölött főpolgármeslettégben nem üres reprezentáldst, hanem munkát látott és keresett. A politika mellett a fürdők ügye izgatja Budapest közvéleményét. Négy esztendős munkával felépült és megnyílt a régi artézi fürdő helyén a Széchenyi-fürdő, amelynek építése 3.8 millióba került. Ezt is sokallják már, de annál nagyobb viharokat váltott ki a közgyűlésen is a Sáros-fürdő építése, illetve hiteltúllépése. Vihar ide, vihar oda, az előirányzott 5,650.000 koronához mégis megszavaztak újabb i,117.712 koronát. 1913. nyarának szenzációja különben, hogy megindul Budapesten az első autótaxi június 1-én. Kíméletlenül kemény harc folyt a kérdés körül. Személyes támadások, panama-vádak egymást érték, végre a közgyűlés mosta kezét és a tanácsra bízta a rendszámok kiosztását. A tanács aztán úgy döntött. hogy a Martá-nak és a Benz-nek ad rendszámot ötszáz benzines kocsira, százötven villamos- kocsira pedig a Norddeutsche Automobil A. G. (N ama g) kap engedélyt. Amíg az első napon harmincöt benzines kocsi szaladgált már Budapesten, addig Bódy alpolgármesternek sürgősen ki kellet jelentenie, hogy „a NAMAG körül aggodalomra okot adó komplikációk támadtak.“ Bejelentette, hogy egymilliós vesztesége van, képtelen kötelezettségének eleget tenni. Ma sincs Budapesten villamos-autótaxi. Közben angolok jelentkeznek autóbusz-koncesszióért, már majdnem minden rendben van, utolsó percben azonban győz a házikezelés gondolata és a közgyűlés felmondja az omnibusz- vállalat szerződését. Még egy csöndes, de szinte vérre menő küzdelem közlekedési kérdésben: a Kossuth Lajos-utca—Erzsébet-hídi villamosvonal megépítése. Menjen-e villamos a Kossuth Lajos-utcán át, vagy se. Végül is amellett döntenek, hogy igenis, járjon a villamos a Kossuth Lajos-utcán. Ekkor új harc tört ki. A Közúti, vagy a Városi vonala menjen-e át Budára? „Budapest polgársága — írja a Fővárosi Hírlap — nem ismer se 'Közúti, se Városi érdeket, hanem egyelőre az a kérdés érdekli, megjavul-e a közlekedés, olcsóbb lesz-e, lesznek-e új vonalak?“ Hie r o n y m i kereskedelmi miniszter a Közúti mellett döntött, Ez az 1913. esztendő különben jubileumi éve volt Budapestnek. Az egyesítés negyven éves fordulóját ünnepelték meg díszközgyűlés keretében a Vigadóban. Dísz-szónokok voltak Márkus József, R i< p p Zsigmond és M o l n á r Ferenc, ezúttal nem mint író, hanem mint városatya. Ma még olyan apró problémák csiklandozzák a pesti polgár fantáziáját, mint a Kossuth Lajos-utcai villamos, holnap azonban már rászakad Magyarországra és egész Európára a világháború minden rémségével. Egyelőre a Fővárosi Hírlap még arról cikkezik, hogy a főváros szállításai körül milyen botrányos visszaélések történnek. A bajok főoka az, hogy a fővárosnak nincs önálló közszállítási szabályzata, hanem az állami közszállítási szabályzatok kereteihez van kötve. Bárczy István nagyvonalú tervezései még mindig magasabbra és magasabbra emelkednek, alkotó vágya csak fokozódik. Bódy alpolgármester és Krausz Simon Németországban nagy kölcsönről tárgyalnak, de Bárczy idehaza már csináltatja a programot. Utasítja az ügyosztályokat, hogy a legsürgősebb közmunkákat írják össze. Eszerint negyven millió korona beruházásra van szükség. Hatmillió iskolaépítésre, kilencmillió a Gázgyár folytatólagos építkezésére, 2.6 millió a vízmizériák megszüntetésére, hárommillió a Gellért-fürdőre, félmillió a Széchényi-fürdő szállodájára, 1.3 millió kórházi célokra. Persze minden attól függ, hogy meglesz-e a nagy kölcsön. És a nagy kölcsön pár hónappal a világháború kitörése előtt tényleg „befutott.“ 1914 márciusában befejeződnek a Dresdener Bank 130 milliós kölcsönének felvételével (a 4 ta százalékos kölcsönt a Fővárosi Hírlap uzsorakölcsönnes bélyegezte) a főváros kölcsönműveletei. Ebből kifizették az ötvenmilliós függő kölcsönt, megváltották az omnibuszt és folytatták az építkezést. És még sikerült deficitmentes költség- vetést is csinálni, amelynek jobb- és baloldala egyaránt 115.681.087 korona. Június 10-én még nyugodt békeesemény történik. A Magyar Villamossági r.-t.-gal hosszú per folyik, de az utolsó pillanatban perenkí viili egy esség létesül, amelynek alapján a főváros 21 millió koronáért megváltia a Magyar Villamossági r.-t. telepét és üzemét. A községesítési politika nagy diadala ez, de ha sonlóképpen nagy lelkesedéssel fogadják a Műszerüzem létesítését, amely a kórházak műszer- és kötszer-ellátásának házikezelésbe vételét jelenti. Nem tudják ekkor még, hogy nagy viharok és bűnper melegágya lesz ez az új üzem. így folynak a főváros ügyei, amikor június^ 28-án, délután megérkezik a sarajevói tragédia híre. Ferenc Ferdbmnd trónörököst és hitvesét meggyilkolták. A gyilkos golyók lángbaborították egész Európát. Á világháború szele újabb belpolitikai csöndet teremt. De a gazdasági élet megtorpan. Teleszky János pénzügyminiszter kérlelhetetlenül letilt minden beruházást és a fővárosnak abba kell hagynia minden munkát, ha pénze, munkása, anyaga és építőszándéka van is. A főváros óriási adminisztrációs gépezete szinte egyik napról a másikra háborús üzemmé alakul át. Bárczy István polgármesternek október 7-ón ezért hálás köszönetét fejezi ki a közgyűlés. Bárczy-nak talán jólesik az elismerés, de mérhetetlenül fáj neki, hogy a háború és a háborús feladatok gátat vetnek az alkotó munka folytatásának. Látja, tudja, hogy ösz- szes ragyogó elképzelései meg len eklet tek. A feladatok óriási sora hárul a fővárosra. Csak úgy kapásból mutatunk rá a legfontosabbakra, mint például a mozgósítási rendeletek végrehajtására, a polgári lakosság élelmiszer-ellátására. Folkusházy Lajost, a közélelmezési tanácsnokot éveken át súlyos és durva támadások érik. Férfiasán áll minden szemrehányást. ő a nagy pesszimista. És ez a pesszimizmus győz, Budapest számára szükséges lehetett a jegyrendszer, de élelmiszere mindig volt. A főváros sok-sok milliót bocsátott Folkusházy tanácsnok rendelkezésére, hogy füstölthúst, zsírt, gabonaneműeket, rizst, burgonyát és vágómarhát szerezzen be. Egyszóval a legszükségesebb népélelmezési cikkek a háború utolsó napjáig kellő mennyiségben álltak rendelkezésre. A főváros adminisztrációjának mun kája azonban folyton szaporodik. így az ö feladata az élelmiszerjegy-rendszer bevezetése és lebonyolítása, a társadalmi jótékonyság irányítása és ellenőrzése. Pénzsegélyek osztása, népkonyhák szaporítása, központi konyha felállítása, óvintézkedések a járványok ellen, hadikórházak berendezése és fenntartása, iskolák átengedése katonai beszállásolások céljaira. Mindezekután pedig még harmincmillió íiadi- kolcsönt is jegyzett Budapest székesfőváros közönsége. A ^ budapesti városházán azért a világ háború sem tudja halálos öleléssel megfojtani a terveket. Még a serajevói tragédia után is mindjobban belekapcsolódik a főváros a ki- kötőkérdésbe. Július 1-én a közgyűlés kimondta, hogy mindenekelőtt a soroksári Du- naág pesti partjának kikötővé való kiépítését tartja szükségesnek s amennyiben az állam a kikötőmedence kiszélesítését, a part-terület fel töltését, valamint a kikötőhöz vezető vasutak építését a maga költségén elvégezteti: a főváros hajlandó a kikötő fölszereléséhez szükséges többi munkát vállalni. És a serajevói katasztrófa után fejeződik be egy csúnya, nagy vajúdás is. Február 11-én ezt írja a Fővárosi Hírlap: „Annyi harc, botrány, támadás után mégis csak lesz autóbusz Budapesten. Indul március 1-én. Ez lesz a legszebb elégtétele Rényi Dezső tanácsnoknak.“ De február 18-án meg kell a hírt cáfolni: „Autóbusz már megint nem lesz. Így áll a közgyűlés napján, így határozták a nagy- fejűek.“ És az autóbusz július 1-én mégis megindult. Csodálatos életerő van ebben a Budapestben. 1915 november 17-én. a háború első évfordulójának környékén arról számol be a Fővárosi Hírlap, hogy kigyúrtak az ívlámpák a körúton. Kormányrendelet tiltotta el takarékossági szempontból az ívlámpák fényét és Budapest mégis kiverekedte magának, hogy az ívlámpák újra égjenek. A főváros deficitje már húsz millióra emelkedik, de az ívlámpák égnek. Csoda-e, hogy ilyen körülmények között Bárczy István meghódítja a legszigorúbb kritikust is. Csoda-e, ha a Fővárosi Hírlap-ban, amely éveken át minden tényét nagyító üveggel nézte ennek a lelkes és tettre szomjas polgármesternek, most Aczél Endre, a ragyogótollú publicista konstatálja, hogy „Budapest Istvánja még Pista volt, amikor egyetemes közbizalom egy nagy összevissza város élére állította polgármesternek. Kedves ember volt: vidor és bátor. Dédelgetett Pistája a tömegérzésnek, amely megsejtette benne a jövendő Budapest Istvánját.“ 1915 őszén, november 17-én tisztújítás kezdődött a budapesti városházán. A polgármesterválasztás nem lehetett kétséges. Az eredményt Bódy Tivadar alpolgármester így jelentette be harsány hangon: — A polgármesteri állásra Bárczy István urat (így mondta, hogy urat) választotta meg a közgyűlés. Zúgó tapsviharban indult el a küldöttség Budapest harmadszor megválasztott polgár- mesteréért. A Fővárosi Hírlap pedig konstatálta: „A kis hivatalban álmodozó Pistából hatalmas és öntudatos István lett abban a percben, amikor a közbizalom karján átsétálhatott a nagyterembe, ahonnan reform terveit parancsszóval indította útnak.“ Egyébként alpolgármesterek lettek Bódy, Festetich és Déri Ferenc, új tanácsnokok: Bukovszky Viktor és Dem.jén Géza, akit rövid egy-két esztendő múlva meleg: könnyekkel sirattunk meg, mert hivatali szobájában önmaga oltotta ki nemes életét. Közben elérkeztünk Bárczy István tízesztendős jnbilenmáig. Szeretettel ünnenli mindenki, nincs ember, aki mást tudna elképzelni, minthogy még legalább tíz esztendeig lesz polgármester. még akkor is. ha a háború megkötötte kezét és a srapnel lek lelohasztották fantáziáját. Nem is lehet elvehet csinálni', mint hogy tovább húzni az igát. A hadiállapot ide jére a belügyminiszter megtagadta az úja1 ' Kitör a világháború! Budapest háborús munkája Amikor Pislából István lesz
