Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-27 / 43-44. szám
Budapest, 1937 október 27. 3 Bánhida és Kelenföld a jövőben együttműködik Befejeződtek a kooperációs tárgyalások — Aquincumban 15000 kilowattos átvevötelepet építenek — Morvay Endre üzemi tanácsnok az energiatörvény fővárosi végrehajtásáról Az utóbbi időben sok szó hangzik el az elektromos áramszolgáltató telepek kooperációjáról, Bornemisza Géza ipari miniszter az előharcosa e gondolatnak és az elektromos centrálék együttműködését elenged kötetlenül szükségesnek tartja. Nagy lépést jelent ezen az úton Bánhida és Tatabánya kooperációja, aminek különös jelentősége van a főváros szempontjából is, mert az Elektromosművek már régen együttműködik Bánhidával és a Beszkárt is jelentékeny mennyiségű áramot vesz át a bánhidai központból. Az együttműködést azonban csak úgy lehet elérni, ha a nagy elektromos áramszolgáltató telepek ugyanarra az áramelőállításra, illetve teljesen azonos áramtermelő berendezkedésre térnek át. Ilyen irányban tett lépéseket a főváros és a bánhidai, valamint a kelenföldi centrálé között a kooperáció tulajdonképpen már biztosítva is van. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Morvay Eftdre dr. tanácsnokot, aki a következő felvilágosítással szolgált: — A Dunántúli Villamossági Részvénytársasággal hosszú heteken át folytattunk tárgyalásokat és ezek a megbeszélések most any- nyira előrehaladtak, hogy a végleges megállapodáshoz közeledünk. A megállapodás lényege az, hogy a bánhidai centrálé és a kelenföldi központ a jövőben együtt fog működni. Mindenekelőtt Aquincumnál meg akarjuk építeni az új álállomást, amelynek írtján 15.000 kilowatt áramot tudunk átvenni a bánhidai nagyfeszültségű vezetékből. Ha ezt keresztül vittük, úgy a kelenföldi telep biztonsága megoldottnak tekinthető, mert ha valami baleset következtében a kelenföldi telep leállna, a Bán- Indáról kapott árammal legalább a prirnér- szükségletet el tudjuk látni. Ez azonban még nem oldotta meg teljesen az áramellátás kérdését, hanem más tervvel is foglalkozunk. A Fővárosi Hírlapban már bejelentettük, hogy a Révész-utcai telep gyors kibővítésén dolgozunk. Éppen azért, mert a teljes üzembiztonságot tulajdonképpen a Bánhidával való együttműködés. valamint az új erőműnek kibővítése hozza csak meg, a két reformot összekapcsoltuk, junktimba hoztuk egymással és így mind a két megoldási lehetőség együtt kerül a főváros közgyűlése elé. Ha együtt dolgozhatunk Bánhidával és a Révész-utcai telep már kibővített formájában működik, úgy Kelenföld nélkül is el tudjuk látni Budapest jelenlegi áramszükségletét. De nemcsak arra kell gondolni, hogy esetleg valami baj történhetik, hanem számolni kell a természetes fejlődéssel is. Budapest elektromosáram igénye állandóan emelkedik és ezért is szükség van a különböző erőművek együttműködésére. — Szükség van az új állomásra? Hiszen Óbudán már van kapcsolóállomás, amelynek révén a bánhidai erőmű árama átvehető a fővárosi vezetékbe? — érdeklődtünk. — Igen, van már egy alállomásunk a Kő- téren. Innen át tudunk venni 4—5»—6000 kilowattot. Ezt az áramot eddig a Beszkárt használta fel, de igénybe vette a rendelkezésünkre álló mennyiséget az Elektromosművek is. Esetleg többet is átvehetnénk ezen az úton, de nem az a fontos, hanem az áramelosztó szerepeket is figyelembe kell venni. Egyedül a kőtéri atál- lomással nem dolgozhatunk százszázalékos biztonsággal, ellenben, ha az aquincumi alállomás is működni fog úgy az egész budapesti vezetékkel meg tudjuk teremteni a végleges kapcsolatot. így azután lehetséges lesz, hogy Bánhida és Kelenföld egymással végleges kontaktusban marad. Nemcsak Budapest érdekei forognak itt kockán, hanem a kapcsolat megteremtése létkérdése a bánhidai centrálénak is, mert ha Bánhidán valami baj támadna, úgy Kelenföld majd kisegíti. Éppen azért, mert ennek az al- állomásnak létesítése egyformán érdeke Bán- hidának és Kelenföldnek, a költségeket nemcsak a főváros fogja viselni, hanem azokhoz a bánhidai centrálé is jelentős összegekkel hozzájárul. — Mikor készülnek el ezek az új berendezések? — Ezt hamarjában így nem tudnám megmondani. Az átvevőállomás költségvetése már megvan, a berendezés minden részletével tisztában vagyunk és így az átvevőállomás létesítéséhez igen hamar hozzáláthatunk. 1939-re az uj alállomás bizonyára el fog készülni. Ugyanerre az időre szeretnénk a Révész-utcai telepet is modernizálni és megnagyobbítani. Meggyőződésem szerint ez sikerülni is fog, de ennek az új telepnek kalkulációja még nincsen meg teljesen. A modern gépek beszerzéséről még tárgyalunk és mivel egészen új dolgokról van szó, a megbeszélések elég hosszú ideig elhúzódnak, a gyáraknak is időt kell adni arra, hogy az új berendezést elkészítsék, de az nem vitás, hogy időre elkészülünk, vagyis két év múlva feltétlenül üzembehelyezzük a megnagyobbított Révész-utcai telepet. A Révész-utcai telep a kelenföldinél tíz százalékkal fog olcsóbban termelni Nemrégiben kint járt a szakértői bizottság a helyszínen és megállapította, hogy magát a gépházat nem szükséges kibővíteni, van hely az új gépek felállítására, ellenben a kazánházat emeletráépítéssel kibővítik. Az igazi újítás az, hogy előtétturbinát állítanak fel, amit nagyobbnyomású és megfelelően túlhevített gázzal fognak táplálni. A legérdekesebb, hogy a technika néhány év alatt rengeteget fejlődött és bár az elektromos áram előállítása eddig is eléggé olcsó volt, az új berendezéssel tíz százalékkal tudják mérsékelni a költségeket. Tizenkét esztendőre visszamenően vannak meg a statisztikai adatok. Eszerint 1 kilowattóra áram előállítására a régi telepeken 2 kg. szenet kellett felhasználni, a kelenföldi telepen ugyanennek az erőnek előteremtésére már csak 80 deka kell. Most azután még további 8 dekával lehet majd csökkenteni a hőtermelő anyagot. Az anyagtakarítás természetesen jelentős pénzügyi hasznot jelent. 12 évvel ezelőtt évente 27—28.000 vagon szénszükséglete volt az Elektromosműveknek. Most csak 24.000 vagont használnak fel. Az igazi megtakarítás ebből még ki sem tűnik, tudni kell ugyanis azt, hogy az Elektromosművek jelenleg éppen kétszer- annyi áramot állít elő, mint azelőtt. Ha a régi gépek dolgoznának, úgy 54.000 vagon volna a szénszükséglet és ez az óriási mennyiség esett le most 24.000 vagonra. Itt van az igazi nagy megtakarítás. Az Elektromos művek vezetősége úgy számít, hogy 6 hónap fog eltelni még a gyárakkal való tárgyalással és ugyancsak 6 hónapra lesz szüksége a gyáraknak arra, hogy a gépalkatrészek legnagyobb részét leszállítsák. Ha semmi akadály közbe nem jön, 16—18 hónap alatt a Révész-utcai telep új berendezése elkészíthető. November végére vagy december elejére várják az energiatörvény módosítását és ennek egyes vonatkozásai érinteni fogják a Bánhida—Kelenföldi megállapodásokat is. Ezzel nincs lezárva az elektromos-kérdés végleges megoldása. A fővárosnak feltétlenül vagy új telepet kell építenie magában a fővárosban, vagy pedig Bánhidához hasonlóan egy másik új teleppel kell felvenni a kapcsolatot. Ez a probléma nagyon égető, mert egy új telep létesítése 4—5 esztendőt vesz igénybe, tehát az új erőmű építéséhez is hamarosan hozzá kell látni, mivel a főváros elektromos energia- szükséglete állandóan emelkedik. A At&to<zei A Nemzeti Színház százéves jubileumát üli. Az oszlopokat zöld girlandokkal vonták be, a kölcsönkéri épületet, amely tulajdonképpen a Népszínház épülete, zászlódíszbe borították, szép, nemes, őszinte és becsületes szónoklatok hangzanak el, a Legnagyobb magyar élő író prológját szavalják, fényárban teszik a Blaha Lujza-tér és a napisajtó hasábjain harsogó vezércikkek ünnepük a nagy eseményt. Valóban valamennyiünk szívét megfogja a. magyar kultúrának ez a nagyszerű ténye, hogy a nemzet színháza immár száz esztendeje jó- és balsorsban gyönyörködteti a szép iránt érzékeny lelkeket. Budapest székesfőváros lakossága adja legnagyobbrészt ennek a színháznak a közönségét is, amely nemcsak Budapesté, hanem az országé is. Ez a budapesti közönség, amely a nemzet színházát mindenkor a száz esztendőn át a legnagyobb szeretettel kultiválta, most is első a hódolók között. Ez a k.özönség tette naggyá a színházat és ez a színház lette magyarrá, műveltté és irodalombaráttá a budapesti közönséget. Budapest polgársága a nemzet színházának legszorgalmasabb, leghűségesebb látogatója volt mindenkor és ha a magyar nyelv, a magyar költészet, a magyar irodalom ápolásában, a magyar nemzeti szellem ébrentartásában ez a színház továbbra is elől fog járni, akkor a budapesti közönség mindenkor hű marad hozzá. * Érdemes ennek a színháznak a múltjáról egy pár, talán kevésbé ismert adatot elmondani. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az ünnepléssel egy kicsit elkéstünk. Hiszen a színház 1837 augusztus 22-én nyílt meg országra szóló ünnepségek között. Pontosan a százéves évfordulóra az idén mindössze néhány figyelmes újság vezércikke emlékeztetett. A Nemzeti Színház tagjai augusztusban még vakációztak. A közönség ugyan egy kicsit csodálkozott, hogyha félben nem is hagyták a szabadságukat, de legalább megszakíthatnák volna, egy estére, hogy áldozzanak azok emlékének, akik a színházat létrehozták. Nem szemrehányás akar ez lenni, mert hiszen ünnepelni augusztus helyett októberben *' is lehet és ma is meg lehet emlékezni arról a csodálatos, lelkes munkáról, amelyet Fölváry Gábor, Pest vármegye alispánja ennek a színháznak létrehozd- j sóért folytatott. Ma is meg lehet emlékezni Zitter- i barth Mátyás építészrőlj aki két év alatt építette föl I a színházat, amelynek első neve nem Nemzeti Szín- \ ház volt, hanem Pesti Magyar Színház. A megnyitó előadás műsorán Heinisch karnagy j ünnepi nyitánya, Vörösmarthy alkalmi allegorikus | játéka, az Árpád ébredése, Rózsavölgyi Márk magyar \ lánc zene szerzeménye és végül Schenk Belizár című j tragédiája szerepelt. Hogy miért, kellett idegen tárgyú művel nyitni j a magyar Nemzeti Színházat, az ma is titok, pedig I a sajtó ezelőtt száz esztendővel is hosszadalmasan és \ hiába találgatta. Persze az indulás, mint mindenhol, itt is bajok- ! kai járt. Pest vármegye házi kezelésben tartotta meg j a színhazat és Bajza Józsefet tette meg direktornak. ■ Nem akarunk kegyeletet sérteni, de történelmi tény, | hogy Pest varmegye úgy gyámkodott a fiatal színház fölött, mint ahogy a vidéki lapokban szoktuk olvasni a vidéki nagyvárosok színügyi bizottságainak működését. Bajzának igen sok baja volt Pest vármegyével, akárhányszor többel akart az irodalomhoz érteni, mint ez a nagyműveltségű igazgató. És Bajza, aki irodalmi ember volt, egyszerre csak azon vette észre magát, hogy a feje fölé kerekedik az opera, amely akkoriban még igen vidám és könnyű műfaj volt és az operával együtt Schodelné, a primadonna, akinek népszerűsége hamarosan minden irodalmat és minden művészetet verni kezdett. Bajza nem bírta sokáig, hamarosan elhagyta a színházat, amely azután még jobban süllyedt. De Bajza azért szívén viselte a színház sorsát és röp- iratban támadta a nemzetközi operákra utazó rezsimet. Akkor százhúszezer lakosa volt még csak Budapestnek, de Bajza a. Nemzeti Színháztól várta ennek a lakosságnak megmagyarosítását. Irodalmat, művészetet követelt. Első eredménye az lett, hogy Bajza röpirata nyomán még jobban züllött a színház, míg nem aztán az országgyűlés vette kezébe annak ügyét. A Pesti Magyar Színház 1840 augusztus 8-án felvette a Nemzeti Színház nevet. 1843-ban megszűnt a házi kezelés, a színházat bérbeadták Bartay Endrének, aki nagyszerű direktornak bizonyult. Ö indította meg a magyar dráma- irodalom fejlődését, a népéletből merített tárgyra írt ki pályázatot. Az írók pedig egymás után szállították darabjaikat: Szigligeti, Nagy Ignác, Vachof Imre, Eötvös, Czakó, Obernyik. Az operettnívón álló operák után komoly dalművek is következtek, Erkel Ferenc áttörésével. Bartay erkölcsi diadalt aratott, de anyagilag belebukott vállalkozásába. Utóda: Ráday Gedeon. Alatta a nívó emelkedett, a színészet fejlődött, a darabok javultak. Ráday Gedeon alatt adták elő először Seribe Egy pohár víz-ét, amely az akkori darabok között a legtöbb előadást érte el. Nem is csoda, hiszen ezt a darabot a múlt esztendőben a Művész Színház is fölelevenítette. * Az abszolutizmus alatt, egészen 1870-ig, a helytartó tanács, helyesebben Albrecht főherceg uralkodott a színházban. Hogy milyen volt az a korszak, arra vonatkozólag elég annyit mondanunk, hogy minden előadás előtt a Gotterhaltet játszotta a zenekar. Az igazgató Simoncsics János volt, aki az al- ispá,ni székből került az igazgatói székbe. Az ötvenes években Festetich Leó gróf lett az I igazgató, Simoncsics pedig a gazdasági dolgokat- ke- \ zelte, Festetich után ismét Ráday Gedeon követke- j zett. Festetich alatt túlsók volt az operaelőadás, Rá- ) day több súlyt vetett a drámára. 1860-ban két esztendőre Nyéki Mihály állt a í színház élére, majd egy jó üzletember, Radnótfay Sá- \ muel váltotta fel őt. Ö alatta lassan átvette a szín- j- ház vezetését Szigligeti. Az első jubileumot, a szín- : ház megnyitásának huszonötödik évfordulóját, 1862 I augusztus 22-én ünnepelték az Árpád ébredése elő- j adásával. Szigligeti Ede nevéhez fűződik a Nemzeti Színház i történetének egyik legszebb korszaka, de a színház j történetét ettől kedve már körülbelül mindenki 1 ismeri. Paulay Edére, Keglevich Istvánra, Tóth I Imrére, Somló Sándorra, gróf Bánffy Miklósra, I Ambrus Zoltánra, Hevesi Sándorra, Voinovich Gé- í zára. hárult azután az idők során a feladat, hogy a i nemzet színházát kormányozzák, (p. b.)
