Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-27 / 43-44. szám

2 Budapest, 1937 október 27. Győzött a főváros álláspontja: Lamotte alpolgármester százszázalékos eredményt ért el a svájci döntőbíróságnál Tíz nap előtt utazott el Lamotte Károly dr. al­polgármester Beliczay Imre dr. főjegyző társaságában Svájcba az 1914. évi 158 millió koronás kölcsön vitás kérdésének rendezésére. Hétfőn este tért vissza Lamotte Károly alpolgármester, akinek svájci út­járól és annak eredményéről a Fővárosi Hírlap illetékes helyen a következő értesítést szerezte: Nem kis dologról volt szó Svájcban. Csak most látszik tisztán, hogy milyen veszély fenyegette a fővárost. A külföldi hitelezők mindenáron aranyban kívánták Budapesttől a törlesztést és a kamatokat. Ez azt jelentette volna, hogy 30 millió újabb teher hárul a főváros lakosságának vállaira. A fővárosnak az volt az álláspontja, hogy az 1914. évi 158 millió koronás kölcsönt ötféle valutában kell visszafizetnünk, de semmiesetre sem aranyban. A hitelezők azonban nem engedtek és a főváros kénytelen volt a vég’ső eszközhöz fordulni: a válasz­tott bíróság döntésének kikéréséhez, amelyet az os- tendei egyezmény lehetővé tett. Nagy felelősséggel indult Lamotte Károly dr. alpolgármester Beliczay Imre dr. főjegyző társasá­gában Svájcba. Pénteken volt a döntés Lausanneban. A választott bíróság elnöke Plinio Holla dr. svájci szövetségi bíró volt, tagjai pedig: Alfonz Ehinger bázeli bankár és Posch Gyula, a Pénzintézeti Köz­pont vezérigazgatója. Lamotte alpolgármesternek Max Vischer bázeli ügyvéddel, a hitelezők képvise­lőjével kellett megküzdenie. A döntőbíróság száz százalékban a főváros álláspontját tette magáévá. Ha ez nem így történik, akkor 1 és fél millió pengővel többet kellene felvenni már az idei költ­ségvetésbe is. Az ügy elintézése azonban, amelyet Szendy Károly polgármester és Lamotte Károly alpolgármester saját felelőssegükre vállaltak, nagy­szerűen sikerült. A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt LAMOTTE KÁROLY dr. alpolgármesterrel, aki a következőket mondta: — Nagy örömömre szolgál, hogy sikerült a főváros érdekeit megvédenem. A külföldi köl­csönök rendezése ezzel hosszú időre lezárult. Nemrégen a Mendelsolin-kölcsön rendezése hozott 7 millió pengőt a fővárosnak, most pedig sikerült elhárítani azt a veszélyt, hogy évenkint iy2 mil­lióval többet fizessünk. Lamotte Károly alpolgármester svájci útjának örvendetes eredménye úgy a főváros vezetősége, mint a magyar pénzügyi körök előtt a legteljesebb megelégedést váltotta ki. QöfUuelmi Cjf-ÁiíiiMiűt tdtu l&uiat tpnuziK'k Óbudára Rendkívül érdekes városrendezési terv foglalkoz­tatja a városrendezési és magán építési ügyosztályt. Az Árpád-liíd óbudai hídfője körül elterülő város­rész rendezésébe kapcsolódik bele ez a terv, amely­nek célja óbudai Fórum és ehhez kapcsolódó monu­mentális főút kiképzése a most feltárás alatt levő római katonaváros amfiteátrumától az aquincumi cirkuszig. A magasépítési ügyosztály most végzi a számi tásokat, amelyek befejezése után történik majd ál­lásfoglalás a szép terv dolgában, amely két tehet­séges építőmérnöktől: Olgyay Viktortól és Olgyay Aladártól, néhai Olgyay Ferenc festőművész fiaitól származik. A két fiatal mérnök jelenleg Ameriká­ban van, ahol a Kolumbia-egyetemen végeznek egy éven át tanulmányokat. A terv mindenekelőtt fővárosunk nagy múltját akarja hangsúlyozni. A küzdelmes idők szinte min­den régi emléket letöröltek Budapest arculatáról, úgyhogy a főváros nélkülözi azt az időhangsúlyt, amelyet ped}g méltán megérdemelne. Az eredeti vá­rosmagban, Óbudán folytatott ásatások bizonyítják, hogy milyen nagyszerű történeti értékei vannak, amelyek nemcsak régészeti, hanem városrendezési szempontból is kihasználhatók. Ilyen szemmel nézve, rendkívüli jelentőségű, hogy benn, a város testében van a tömöttmészkőből épült amphiteatrum, amely minden nehézség nélkül kapcsolatba hozható az aquincumi római cirkusszal. Az út irányát meg­szabja ia római vízvezeték vonala, vagyis az út tör­ténelmi alapokon vezethető. Az út egyik végpontja az Aquincum néven is­mert polgárváros, a cirkusszal, amely tulajdonkép­pen egy egység a katonavárossal, a castrummal, amelynek amfiteátruma feltárás alatt van. Ehhez kapcsolódik a kereskedők és iparosok letelepedéséből állandósult kísérőváros, amelyben kiszolgált kato­nák teremtették meg a veteránus-várost. A tervezett Árpád-híd óbudai hídfője körüli ren­dezés révén mintegy 600X 600 méter terület lebon­tásra kerül. Ebbe a területbe beleesik a volt cas- trum és a veteránus város, ami biztos kilátást nyújt nagytömegű és értékes leletekre. A fővároshoz benyújtott terv egy új Fórummal vagy fórumszerft úttal, a Via Antica-val akarja kihangsúlyozni a történelmet. Az amfiteátrumtól a római aqueductus vona­lán az aquincumi cirkuszig haladó út helyenkint 50 méter széles lenne, átlagos szélessége pedig 32 méter. Egész vonalán el lehetne helyezni az ásatá­sokból előkerült és a további városrendezés folya­mán bizonyára nagy számban napvilágra kerülő fragmentumokat és így ez a történelmi út gyönyörű Passagiata Archeologica-ot alkotna. A Via Antica észak felé a Bécsi-út tengelyének egyenes folytatásába esnék és forgalmi szempontból is elsőrendű fontosságú közlekedési ér, tengelyévé válnék az eg'ész városrésznek és az utcavezetésnek tiszta karaktert adna. A terv készítői szerint az út a Közmunkatanács új rendelkezési ter­vébe teljesen beilleszthető. Számítások azt mutatják, hogy a rendezési terv­nek ez a módosítása nem járna aránylag nagy költ­séggel. Az amfiteátrum előtti téren két háznak rész­ben való és egy épületnek teljes lebontása válnék szükségessé. Az út folytatása pedig a Közmunka- tanács tervezete szerint úgyis levágandó Pacsirta­mező-utca házait érintené. Ezzel a tervvel, — mondják a tervező mérnö­kök, — „az eddigi félmegoldással szemben az óbudai amfiteátrum teljes egészében feltárható lenne és a tömöttmészkőből épült színház, 120 és 101 méteres tengelyekkel, 50.000 köbméter föld elhordása árán felszínre kerülne. A lesüllyesztett gyepágyba fektetett és így a régi nívót elért amfiteátrum körül giratoire-forgalom alakítható ki római és veronai mintára. Ezzel a körforgalmi tér minden oldalról impozáns betekintést ad a 7 méter mélyen fekvő arénába. Felvetnek azután még egy érdekes gondolatot. Ha az amfiteátrum felét rekonstruálják, 4090 ülőhellyel ellátott szabadtéri színházhoz jut a főváros, hozzá a legérdekesebb színházhoz, amelyet csak el­képzelni lehet. A főváros vezetősége abban igazat ad a terv­nek, hogy a Via Antica és mindaz, amit még hozz • fűznek, Budapestet egy új szépséggel szaporítaná és az idegenek számára új nevezetességet jelentene. Éppen ezért kívánatos volna, hogy a megoldás ne kerüljön túlnagy áldozatba és a szép terv keresz­tülvihető is legyen. Az amphiteatrum ot a minap megtekintette Schider Dezső dr. alpolgármester, Némethy Káiroly dr. tanácsnok és Hagy Lajos muzeumigazgató. A szemlén elhatározták, hogy az amphiteatrumot restaurálják és alkalmassá teszik szabadtéri játékok rendezésére. Közös sírba temetik a budapesti Hösök Temetőjének osztrák halottait Fefállitiák a mohamedán vallású bosnyák bősök emlékművét Közeledik a szomorú halottak napja. Gyertya­fénybe, virágdíszbe borulnak a budapesti temetők és felkeresi a kegyelet a világháború hősi halottai­nak nyugvóhélyet is. A gyönyörűen kialakult hősi temetőre büszke lehet a főváros, mint ezt az itt megforduló külföldi katonai előkelőségek minden alkalommal hangsúlyoz­zák. Közadakozás táplálja a temető anyagi szükség­letét, de nagy áldozatot hoz az elhunyt hősökért, mint minden szépért és jóért, maga a főváros és kegyeletes gondban részesíti a hősi temetőt a köz­egészségügyi ügyosztály élén, Salamon Géza dr. ta­nácsnokkal. Nagy szeretettel végzi munkáját a hősi temetők felügyelősége, amelynek buzgó vezetője vitéz Váry Béla ezredes. Most már végső kialakulásához közeledik a Hősök Temetője, amelyben közel 18.000 iiősi halott pihen. Ezek között 10.000 a magyar, a többi pedig más nemzetbeli katona: szövetséges, egykori ellen­ség, akivel egyformán megbékélt a hősöknek kijáró kegyelet. A temető központja a Hősök Emlékosz­lopa, amelyen kívül felállították még a Beszédes szobrászművész özvegyétől1 megvásárolt Eskü-szob­rot és a Hungária-szobrot, amelyet az Országos Kaszinó ajándékozott. Külön emlékműve van a temetőben pihenő J3 bolgár hősnek, a 191 németnek, akiknek ’emlékmű­vét, a vigyázzban álló Hitler-vitézt, nemrégiben leplezték le és az olaszoknak, akiknek 1530 "fehér márványtáblával megjelölt sírja körébe oltárt emeltek. Mint a Fővárosi Hírlap értesül, legközelebb még egy emlékművet állítanak fel a Hősök Temetőjében. Elkészül az osztrák hősi halottak emlékműve, amely nem szobor, vagy oszlop lesz, hanem ossa- rium, csontgyüjtő kamara. Ennek felépítése után az osztrák hősi halottakat, akiknek szánna 533, az eddigi sírokból exhumálják és közös sírba, az ossariumba helyezik. Ez az ér­dekes új megoldás teljesen eltér a többi nemzet te­metői rendjétől. Elkészült a török hősi halottak emlékműve is, amely Ankarában tervezett, különös ha­tású oszlop, a keleti és nyugati szobrászművészet keveréke. A tőrök hősi halottak parcellájának kijelölését hosszan tartó, érdekes vitás ügy elintézése előzte meg. Ebben a parcellában voltak eredetileg elte­metve a bosnyák hősi halottak is, vallásukra való tekintet nélkül. Török részről mozgalom indult meg, hogy a parcellában a török hősi halottak mellett más nemzetségűek közül csak mohamedán vallá- súak nyugodjanak. Hosszadalmas eljárás után si­került ezt a kívánságot keresztülvinni. A nem mohamedán bosnyákok tetemeit ex­humálták és a temető más részén helyez­ték el. A kitelepített bosnyákok, más bosnyák társaik­kal együtt, az idegen nemzetek hősi halottai kö­zött a legnagyobb számban pihennek a Hősök Te­metőjében: 2500 bosnyák halott van itt eltemetve. Utánuk az oroszok következnek, akiknek száma 1700, az olaszoké 1550, a cseheké 800, a lengyeleké 540, az osztrákoké 533. A temető angol hősi halottja mindössze egy tiszt. Ugyancsak 1—1 a belga és perzsa hősi halottak száma. A francia hősi halot­tak között 1 tiszt pihen, a többi spahi vitéz. Az idegen hősi halottak, akiknek sorában még sok más nemzetiségű is van, nem szaporodnak, csupán a magyarok 10.000-es száma növekszik. A Hősök Temetőjébe az utóbbi időben évenkint 20—25 olyan magyar kerül, aki a világháborúban szerzett rok­kantsága vagy betegsége következtében hal meg. Ezeknek is kijár örök nyugvóhelyül a Hősök Te­metője. Üzeni munkarend, bérrendezés, családi bér, karácsonyi segély a munkásilgyi bizottság előtt A munkásügyi bizottság pénteken délelőtt 11 órakor ülést tart, amelyen napirendre kerülnek mindazok az intézkedések és események, amelyek ennek a kiváló missziót teljesítő bizottságnak leg­utóbbi ülése óta történtek és amelyek ismét bizony­ságot tesznek arról, hogy Szendy Károly polgár- mester, Morvay Endre dr., az üzemi ügyosztály ve­zetője teljes szociális érzékkel viselik gondját a főváros üzemeinek kötelékébe tartozó munkásoknak, Ezt a törekvést nagy buzgalommal és szakértelem­mel mozdítja elő Reminiczky Lajos tanácsjegyző, a bizottság előadója, aki a pénteki ülés elé újból tar­talmas előadói jelentést terjeszt. Beszámol a jelentés arról, hogy az országgyűlés nagyjelentőségű törvényjavaslatot fogadott el, amely a munkások munkaidejét, legkisebb munkabérét és fizetéses szabadságát szabályozza. Bemutatta a je­lentés a drágasági indexet, amely a drágaság lassú, de állandó növekedését bizonyítja. Részletes kimu­tatást terjeszt elő az előadó a munkásközvetítő egy­évi, munkásságáról, amely a várakozásokat teljesen kielégíti. Ismertette a jelentés a polgármester ren­deletét, amelyben a székesfőváros intézményeinél és üzemeinél balesetelhárító bizottságok megalakítását rendelte el. Október 7-én kelt rendeletével a polgár­mester az 1936-ban engedélyezett hétvégi munka­szünetet 1938 május 15-ig fenntartja. Hegedűs Bertalan dr. törv. hat. biz. tag indít­ványt nyújtott be, hogy egyelőre az Elektromos-, Gáz- és Vízműveknél a munkásoknak családi bei engedélyeztessék és mint a múlt évben, karácsonyi segélyben részesüljenek. Az Elektromos Művek ~sá lasztmánya hasonló indítványt tett. A három nagyüzem vezetősége a XIII. ügyosz­tállyal egyetértőén nagyrészt elkészítette az üzemi munkarendet és a munkabérek rendezését. Novem­berben a bizottság elé tervezet kerül arról, hogy miként lehetne a szakmányváltásos munkások mun­kaidejét az eddigi 56 óra helyett 48 órában megálla­pítani. Végül jelenti az előadó, hogy a Munkásügyi Almanach első kötete november első felében meg fog jelenni. „PNEUCir TÖLTŐTOLL £*££ átlátszó testtel, arany tollal papírüzletóben 16 pengő V-, Dorottya- utca 9. szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom