Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-07-28 / 29-30. szám
Buszon Qalodik évfolyam Budapest, 1937 július 2$. 29- 30. szám ESüísaeSés: ár: EGÉSZ ÉVm ...... 24 PENGŐ FÉLÉVBE ...............................12 PENG© EG YES S2ÄM ÄRÄ: SO FILLÉR Árusítják az összes IBUS2-pavsli©n©kban FELELŐS SZERKESZTŐ: DUCI® EMIL MEGJELENSZ MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és ka adóhívata S» BUDAPEST, VB., ANDRÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 4©„424 SSSBSSBBflBHI A közüzemek Új tengerjáró és számos új dunai gőzös indul az idén Budapestről Halia Aurél államtitkár: A főváros az ország és a világ idegenforgalmában A közüzemek problémájának elvi részével tökéletesen tisztában van mindenki. A kormányzat éppen olyan jól tudja, mint a székesfőváros illetékes tényezői, meddig szabad elmenni a közüzemek működési területének és hol van az a határ-, ahol a közüzem súlyosan érinti a jogos magánérdekeket. Ezen a héten mégis két nagyon érdekes gyakorlati kérdésre kaptunk feleletet a közüzemi kérdésekben. Az egyik gyakorlati kérdés a belügyminiszter előtt vetődött fel, amikor jóváhagyta annak a kölcsönnek a felvételét, amelyre a fővárosnak a tabáni gyógyszálló megépítésénél van szüksége. A másik gyakorlati üzemi kérdést maga az élet vetette fel akkor, amikor a pékek kenyéráremelésével szemben a községi kenyérgyár elhatározta, hogy egyelőre nem emeli az árakat. A községi kenyérgyár gesztusát minden esetre élénk figyelemmel kísérte az iparügyi miniszter, aki ebben a kérdésben illetékes. A belügyminiszter leiratot intézett a fővároshoz, amelyben jóváhagyta a tabáni gyógyszálló építésére szükséges kölcsön felvételét kimondó közgyűlési határozatot. A tabáni gyógyszállónak a főváros által való megépítését ezúttal, és pedig, úgy látszik, kivételesen, nem ellenzi a belügyminiszter, kimondja azonban, hogy a gyógyszálló és gyógyfürdő építését, üzemben tartását és kezelését tulajdonképpen a magántőke feladatának tekinti. Ez alkalommal azonban a főváros is, a belügyminiszter is kivételes helyze előtt állott. A polgármester is, a törvényhatóság is hangsúlyozta mindig, hogy a szállodaépítés nem kommunális kötelesség. A szálloda, de még a gyógyszálló és gyógyfürdő sem tartozhatik a közüzemek közé. A magántőke kétségkívül mozgékonyabb, a közönség igényeinek kielégítését inkább kereső lenne, mint azt a főváros pénze teheti. A magántőke jobban is ki tudná a maga céljaira használni a fürdőt és a szállót. Mindebben, azt hisz- szük, teljesen igaza van a belügyminiszternek, bár kétségtelen az, hogy a főváros is megtalálhatja azokat az embereket, akik, mint fővárosi alkalmazottak állnának egy-egy ilyen üzem élére és mégis érvényesíteni tudnák a maguk üzleti felfogását és tudnának olyan vezetést biztosítani, mintha csak magántőke kezében lenne a főváros vállalkozása. A belügyminiszter előtt azonban, úgy látszik, nagy elvi szempontok állanak, de ezeket is félre kellett tenni ebben az esetben, amikor a fővárosnak kezdeményező, útmutató szerepét volt kötelessége vállalni. Budapest fürdőváros kiépítése és megvalósítása rendkívül sürgős és ha a főváros, bár áldozatosan, nem teszi meg ezt az első lépést, akkor nem tudtuk volna, mikorra marad ennek a nagy problémának elintézése. A gyógyszálló kérdésében tehát a közüzemi kérdésben elvi koncessziót kellett tenni. Ezzel ellentétben a kenyérár kérdésében beigazolódott a székesfőváros immár hosszú évtizeked óta kitűnően bevált gyakorlata. Akkor, amikor a legfontosabb közélelme zési, sőt népélelmezési cikkről, a kenyérről van szó, a fillérek is döntő fontosságúak. A községi kenyérgyár ne legyen konkurrense a pékeknek és egyéb kenyérgyáraknak akkor, amikor azok normálisan teljesítik kötelességükéit, de avatkozzék be rögtön, mihelyt ezt a legfontosabb népélelmezési cikket spekulációra, vagy meg nem engedhető haszonra akarják felhasználni. Ma már pékek, magánkenyérgyárak, de maga a Községi kenyérgyár is hajszálnyira megállapíthatják ezt a határt. Hiszen má múlván árelemző bizottságunk, amely század fillérig kiszámítja, hogy hol van az a pont, amikor kenyér árát emelni lehet és meghatározza, hogy mennyire lehet emelni. Ha a pék nem engedelmeskedik a számok parancsának, ha a kenyéren többet akar keresni, mint amennyit szabad, akkor szembe találja magát a székesfőváros kemény és legyőzhetetlen fegyverével, a Községi kenyérgyárral. Hosszú évtizedeken át súlyos viták folytak a közüzemek körül, ma azonban ezeknek szerepe tökéletesen tisztán áll valamennyiünk előtt. Egyetlen hét eseményeit mondtuk el ezekben a sorokban és bizonyítottuk ezzel azt, hogy a közüzemi kérdésben ma már minden objektív és minden a székesfőváros népét szerető ember tökéletesen egyetért. A naptár szerint nyár van, javában tűz fejünkre a kánikula, aki teheti, elszalad a nagyvárosból, hogy a hegyek, vagy a vizek békés Misében pihenje ki az esztendő fáradalmait. Valamint azonban nyaralás közben nem áll meg pillanatra sem az egyes ember élete, éppen úgy folytatja ütemes munkáját a nagy közületek: a város és az állam mindennapi élete. Minden megy, halad és fejlődik a maga útján, különöskép azonban je- lentős a fejlődés a fizikai munkák, elsősorban pe- dig az építkezések terén, mert hiszen a nyár me* leg hónapjai azok, amelyek leginkább lehetővé teszik a fizikai alkotó munkát. Budapest fejlődése szempontjából ebben a pillanatban a legfontosabbak azok a munkálatok, amelyek egyrészt a nagyvilággal való egybekap- csolódásunkat, másrészt idegenforgalmunkat bővítik szélesebb keretek közé. A Fővárosi Hírlap munkatársa éppen erre ' -dó tekintettel a külföldön tartózkodó Bornemisza Géza miniszter távollétében felkereste Halla Aurél kereskedelem- cs közlekedésügyi államtitkárt, aki az alábbiakban tájékoztatta a Fővárosi Hírlapon keresztül a nyilvánosságot a fővárost közvetlen közelről érdeklő nagyobbszabású és éppen folyamatban lévő munkálatokról. Az első probléma természetesen a nemzeti szabadkikötő, amely arra hivatott, hogy valóban Budapest legyen kelet és nyugat kereskedelmének összekötői kapcsolata. Errevonatkozóan Halta Aurél államtitkár a következőket mondotta: — A szabadkikötő, másnéven a pnnto franco, rövidesen üzembe kerül: a munkálatok már folyamatban vannak. Most építik ki a meghosszabbítandó medencefalat és emögött emelik az új tárházat, amely lehetővé teszi, hogy a tavaszra már 7500 köbméter tárolótér álljon rendelkezésére a vámkülföldnek, a tranzitot or g alomnak. Tudvalévő, hogy ugyancsak megkezdték már ezzel kapcsolatban az új medence építését is, amelynek földmunkálatai már meg is indultak. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezután felvetette a legközvetlenebb rokon-problémát: a tengerjáró dunai hajók kérdését. Az államtitkár erről a következő felvilágosítást adta: — Ezeknek a hajóknak a munkaprogramját —1 mint ismeretes — a Duna Tengerhajózási Részvénytársaság látja el és a társaságot annyira elhalmozták megbízatásokkal, hogy szükségesnek mutatkozott új tengerjárók építése. Az első, ezek közül, már a befejezés előtt áll és minden valószínűség szerint őszre már vízre is lehet bocsátani. ami azt jelenti, hogy az új dunai tengerjáró hajó még ebben az esztendőben elindulhat a közelkeletre. Mondani sem kell talán, hogy a dunai tengerjáró hajóknak fontos és jelentékeny szerepük van abban, hogy Magyarország új piacokhoz jutott. A Fővárosi Hírlap munkatársa a következők- ban az idegenforgalom aktuális kérdései iránt érdeklődött. E tekintetben tudvalévőén kettős cél vezeti az illetékes tényezőket. Egyrészt a belső idegenforgalmat igyekeznek növelni, másrészt lehetővé akarják tenni, hogy a Budapestre jövő külföldi könnyű és kellemes kapcsolatot kaphasson a magyar vidékkel. Ebben az irányban a kormányzat szintén lényeges beruházásokat eszközöl és — miután Budapest mindezeknek a koncepcióknak a középpontja, nyilvánvaló, hogy — az országos elgondolásoknak elsősorban a főváros lesz a haszonélvezője. A legelasztikusabb modern közlekedési eszkös az autóbusz, ennek legközelebbi '(fejlesztési programjáról a következőket mondotta az államtitkár: — A MAVART a modern igényeknek megfelelően minden egyéb közlekedési eszközzel szemben a legnagyobb lendületet mutatja„ ennek tulajdonítható, hogy máris folyamatban van 29 új autóbusz beszerzése, ami lehetővé teszi, hogy lényegesen kitérjesz- szűk az autóbuszon megközelíthető városok és országrészek hálózatát. Olcsóságánál fogva természetesen a hajózás is a konjunktúra előtérbe került, aminek közvetlen következeménye a MFTR /forgalmának hatalma» emelkedése. Halta Aurél államtitkár ezzel kapcsolatban a [következő figyelemreméltó nyilatkozatot adta: — Konjunkturális tényezői is vannak a MFTR nagy fellendülésének, ezt azonban nem szabad csupán a konjunktúrának tulajdonítani, mert most kezd mutatkozni a többi hajózási társasággal és a vasúttal kötött egyezmények hatása. Ez magyarázza azt a szükségletet, hogy , ki kell egészíteni a hajóparkot, még pedig a jelenlegi igényeknek megfelelően tíz egységgel, amit mintegy hatmillió pengő beruházást jelent. A hajók építése folyamatban van és bizonyosra vehető, hogy a tíz új egység közül néhányat már az idén forgalomba helyezhetünk. de jövőre feltétlenül forgalomba kerül valamennyi, mert — mint mondottam — a hajóépítési munkálatok már folyamatban vannak. Amióta a kereskedelemügyi minisztérium oly intenzíven kezébe vette a Balaton fejlesztését, azt lehet mondani, hogy a Balaton valósággal Budapest depandansza idegenforgalmi szempontból. A szisztematikus kormányzati munka odairányult, hogy amiközben ezt a depandanszot felvirágoztatták és kiszélesítették, ugyanakkor igyekeztek azt közel is hozni a fővároshoz. A balatoni műút kiépítésének és megrövidítésének eddig már befejezett munkálatai ezt a célt szolgálták, de — autósokról lévén szó — kétségkívül csak a tehetősebb látogatókra baziroztak. A kormányzat most megtalálta a módját, hogy a közönség szélesebb rétegeinek is több módot adjon a Balaton megközelítésére. Erre vonatkozik az államtitkár nyilatkozatának következő része: — A leghasználtabb közlekedési eszköz a vonat, így tehát a kormányzat igyekezett a lehetőségnek megfelelően ezen a téren is kielégíteni a közönség egyre fokozódó igényeit. Ez a magyarázata annak, hogy megindult a Budapest—Székesfehérvár szakaszon a vasúti vonal második vágányának kiépítése, amit egyébként tovább folytatunk. Ez a második vonal a balatoni és a velencei tavi forgalom kiszélesítésére hivatott. Eddig szól Halta Aurél államtitkár nyilatkozata, amely nyilvánvalóan bizonyítja azt a mélyreható és a főváros, valamint az ország egyetemes érdekeit egyszerre szolgáló nagy koncepciót, amellyel a Darányi-kormány az ország és Budapest jövőjét áldozatosan szolgálja.
