Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-06 / 1. szám

Budapest, 1937 január 6 1 szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EGYES S ZÄM ARA: 50 FILLÉR Árusítják az összes (BUSs-pavlllonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., ANDRASSY-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 Még halljuk a gyászdalt, még a fülünkbe dübörögnek az érekoporsóra hullott hantok, még a meghatottságtol, a fájdalomtól reszkető szavak is itt vibrálnak a levegőben: a szóno­kok szavai, amelyekkel méltatni igyekeztek Sipőcz Jenő gazdag, termékeny életét. De úgy érezzük, nincsenek és neon lehetnek szavak, amelyek méltóak és elég erősek lennének a gyászhoz, amely Budapest minden polgárá­nak szívét eltölti. Csaknem két évtizeden át állott a székesfőváros élén, előbb rövid ideig, mint kormánybiztos, majd másfél évtizeden át mint polgármester és végül mint főpolgár­mester. Most, hogy szerteszéledtiink frissen hantolt sírja mellől, az az érzés él bennünk, hogy olyan ember ment el közülünk, aki száz százalékig betöltötte hivatását, aki tökéletesen végrehajtotta azt, amit az idők számára ,elő­írtak, aki kerek, nagy alkotást hagyott hatra és akinek elvesztése mégis mérhetetlenül fájt. Mert vannak emberek, akik, mikor hivatásu­kat betöltötték, akk-r is újat nagyot és mara­dandót tudnak alkotni. Ezek közé tartozott Sipőcz Jenő is, aki bár megteremtette a ma­gyar főváros lelki békéjét, elvezette^ városát a'gazdasági boldogulás útjára, naggya, virág­zóvá, újra széppé tette a romokban heverő metropolist; de ha tovább él, ha tovább dolgo­zik, újabb nagy és szép cselekedetekkel, alko­tásokkal tette volna még gazdagabbá életét es a várost, amelynek hű fia, legtiszteletremél­tóbb polgára és nagy polgármestere volt. Karácsony szent ünnepén a Fővárosi Hír­lap első hasábján szólott Budapest népéhez, de mintha ezekben a sorokban már búcsúzott volna tőlünk és lelke az egek felé szárnyalt volna. „Az Ige megszületésének ünnepe arra­felé fordítja tekintetünket, ahonnan az örök élet vigasztaló és erősítő hatásai jönnek“. Sipőcz Jenő tekintete azonban nemcsak utolsó napjaiban fordult az örök élet vigasztalása és erősítése felé, hanem egész gazdag, szép éle­tén át. Ez az örök életbe való tekintés adta meg kristályosán tiszta keresztény hitét, azt a kereszténységet, amely csak szeretetet, békét, a szegények és elesettek megsegítését ismerte. Ezt a kereszténységet hirdette és valósította meg nagyszerű munkájával. Az ő keresztény Budapestje a szeretet és testvériség városa volt és az is fog maradni, mert az ő példája, az ő tanításai vezetik a jövőben is ennek a városnak népét. A gyász óráiban fölidéződik emlékeze­tünkben az az idő, amikor a háború és a forradalmak dúlása után Sipőcz Jenő, mint a főváros polgármestere vette kezébe az ügyek irányítását. A gyűlölet mérge úgy átitatta a lelkeket, hogy az ember hinni sem mert benne, hogy valaha is megtisztulhatna. Az engesztel­hetetlen ellenségeskedés, a rombolás kiirtha tatlannak látszó szelleme diadalmaskodtak kint a városban és bent, a város szentélyében, a városházán. És akkor jött ez a szelídtekin­tetű, halkszavú, becsületes, tisztalelkű, puri­tánságában mértéket nem ismerő apostoli lé­lek, amely elhintette a szeretet magvait. Ez a város és ennek a városnak léte azonban nem volt rossz és gonosz, ezt csak megrontották. A szerető szó, a gyöngéd cselekedet, a vonzó példa hamarosan úrrá lett és Budapest pol­gársága új életre kelt, munkakedvet kapott, dolgozott és áldozatokra kész lett. Az áldoza­tokból újjáépült a város, nagyobb és szebb lett, ^ mint valaha, világvárosi fejlődésében magához vonzotta az idegenek tömegét, amely boldog napokat töltött itt és amely világ­szerte hirdette, hogy van a kontinensen egy békés, nyugodt sziget, ahol az emberek átes­tek a kor minden nyavalyáján és szeretettel dolgoznak a jövő építésén. Rajzdta Gábor Móric festőművész Háromszor választotta meg Budapest pol­gármesterévé Sipőcz Jenőt és mindegyik vá­lasztása nagyobb és nagyobb ünnep lett a pol­Sipőcz Jenő 1878 szeptember 19-én született Budapesten. Édesatyja a székesfővárosi árvaszék köztiszteletben álló, nagyhirü elnöke volt és rend­kívül nagy gondot fordított gyermeke neveltetésére. Jlenő fia minden tanulmányát Budapesten végezte el. A piarista gimnázium növendéke volt és haj­dani intézetével való kapcsolatait egész közéleti pályáján is mindenkor fenntartotta. A budapesti tudományegyetemen végezte el jogi tanulmányait és a diploma megszerzése után rövidebb ideig ügy­védi gyakorlatot folytatott, majd 1906 november 1-én a székesfőváros szolgálatába lépett, ahol a tiszti­ügyészségen nyert beosztást. Rendkívül komoly, alapos jogi tudású munkaerőnek bizonyult. Ez a körülmény szükiséigszierűen hozta magával azt, hogy a’ törvényhatósági bizottság hamarosan tisztiügyész­nek választotta meg. Tizennégy esztendőt töltött Sipőcz Jenő a tiszti­ügyészségen. 1920-ban ezt a munkakörét magas po- zieió betöltésével váltotta fel. A kormányzó Buda­pest kormánybiztosává és helyettes főpolgármes­terévé nevezte ki és reá bizta azt az óriási, szinte emberfeletti feladatot, hogy a háború nyomán kö­vetkező forradalmak idejében gazdaságilag és er­kölcsileg egyaránt tönkrement Budapestet újból hitelképes, virágzó várossá tegye. Öthónapi kor­mánybiztosi működés után az újonnan megalakult törvényhatósági bizottság az akkor első ízben sze­replő Keresztény Községi Párt kezdeményezésére óriási többséggel a polgármesteri székbe ültette. Ettől a pilanattól kezdve lelkes és törhetetlen híve volt a közélet fórumán is Sipőcz Jenő a ke­resztény nemzeti gondolatnak és gyenge fizikumát gúrság számára. Három, lustrum alatt bebizo­nyította Sipőcz Jenő, hogy ebben a városban nincsenek politikai, felekezeti és társadalmi ellentétek. Csak vezetni, tanítani kell ezt a népeh amely igenis hivatott arra, hogy városát a legszebb, legvonzóbb világvárossá fejlessze. Ennek a nagy fejlődésnek alap­jait Sipőcz Jenő és nagyszerű munka­társai vetették meg. Megvetették pedig azáltal, hogy megteremtették a társadalmi rétegek között a lelki harmóniát, életrekeltet- ték az igazi keresztény testvéri szeretetet, megbékéltették a falut a várossal és megszün­tették azokat az ellentéteket, amelyek ok nél­kül és jog nélkül bizony igen sokszor dúltak a székesfőváros és az államhatalom között. Sipőcz Jenő bölcs és szilárd kormányzása alatt a székesfőváros csaknem a legkisebb megrázkódtatás nélkül élte át a világ gazda­ságú válságának legszörnyübb esztendeit. Amikor az egész világ gazdasági épületének eresztékei recsegtek, ropogtak, amikor maga a magyar állam is igen súlyos helyzetbe ke­rült, a székesfőváros pénzügyi helyzete szinte állandósult és változatlanul egészséges maradt. A nagy gazdasági válság azonban mégis kötelező óvatosságot parancsolt a fővárosnak is. Ennek eredménye, illetve eszköze volt a szanálás műve. És itt hozta meg Sipőcz Jenő, a nagy polgármester, élete legnagyobb áldoza­tát, amikor a kormány és az egész székes­főváros közönségének kívánságára vállalta a szanáló főpolgármester rendkívüli hatalmat jelentő, de nagy felelősséggel járó szerepét. A feladat nem neki való volt, de mégis ő volt az egyetlen, aki simán, zökkenő, baj, izgalom és pánik nélkül el tudta végezni ezt az óriási feladatot. Ezt a nagy munkát is befejezte, de belefáradt, nagybetegen, halálos betegen tett pontot a feladat elvégzése után. Shpőcz Jenő­ről elmondhatja Budapest története, hogy miután hatalmas alkotásokkal a város leg­népszerűbb emberévé tette magát, ezt a nép­szerűségét nem tudta lerombolni a legnép­szerűtlenebb feladat elvégzése sem. Az ő szelíd (mosolyával, gyermekesen tiszta kék szemével a legkeserűbb orvosságot is elfogadtatta azzal a polgársággal és munkássággal, amely hitt és bízott benne és amely nagyon szerette őt. Munkássága örök emlékezetű, alakja feledhe­tetlen, szelleme pedig hódító, vigasztaló, buz­dító lesz a jövendő számára. meghazudtoló munkabírással, éjt-napot egybevetve munkálkodott azon, hogy szeretett fővárosának, Budapestnek életét felvirágoztassa. Sipőcz Jenő az autonómia egyik legklasszikusabb híve volt, aki nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy elő­térbe állítsa a székesfővárosi önkormányzat lokális és nemzeti jelentőségét. Első polgármesterségének hat esztendeje alatt valósággal csodát müveit Sipőcz Jenő. A folyó­ügyek rendbehozatala mellett bőségesen talált időt és lehetőséget arra, hogy eltakarítsa a viharos idők maradványaként mutatkozó romokat és modern szellemű nemzeti fővárossá tegye a hajdani Buda­pestet. A törvényhatósági bizottság szinte szünet nélkül tárgyalta azokat a nagyvonalú polgármes­teri előterjesztéseket, amelyekben ismét és ismét új cselekvésre, új munkára lendítette a polgármester Budapest közönségét. Fáradhatatlan törekvéseit si­ker koronázta, mert hamarosan rendbehozta a szé­kesfőváros pénzügyeit, hosszú idők után újból defi­citmentes költségvetést tudott produkálni, intézmé­nyesen rendezte a székesfőváros külföldi hitelezői­vel fennálló függő- vtiszcmyoikat, megalkotva az ostendei egyezményt. Sipőcz Jenő nevéhez fűződik a székesfőváros közlekedésügyének európai színvo­nalra való emelése is, ő volt az, aki a villamos- vasutak megváltása után életreihívta a Beszkártot, majd nem sokkal később húszmillió dolláros beruhá­zási kölcsön felvétele révén valósággal amerikai arányú közmunkákat indított el. Sipőcz Jenő polgármesterré választása valóságos reneszánsza volt a székesfőváros legújabbkori tör­ténelmének. Bár másodízben nagy harc árán válasz­Sipőcz Jenő életpályája FELELÖS SZERKESZTŐI DACSÓ SMIL

Next

/
Oldalképek
Tartalom