Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-06 / 1. szám

tották meg' díszes méltóságába, mindenki érezte, hogy egyedül Sipőcz Jenő lehetett az a férfi, aki a legméltóbban, a leghivatottabban reprezentálhatja a keresztény nemzeti szellemben feltámadt Budapest ügyeit. Tizenöt esztendőt töltött el Sipőcz Jenő a pol­gármesteri székben, háromizben találta őt bizalmára érdemesnek a törvényhatóság. Ez alatt a tizenöt év alatt bontakozott ki a hajdani nagyvárosból a jelen világvárosa, az a főváros, amelyre ma már nem­csak Magyarország népe büszke, hanem amely felé csodálattal fordul a müveit világ valamennyi nem­zete. Sipőcz Jenő alkotó férfi volt és ha a székes- főváros polgármestereinek díszes névsora rendkívül súlyos egyéniségeket tud is felmutatni, közöttük az első sorban áll Sipőcz Jenő, aki férfias alkotóerejé­nek legproduktivabb idejében másfél évtizeden ke­resztül végzett önfeláldozó munkájával írta be ne­vét Budapest annaleseibe. Sipőcz Jenő talán életének legnagyobb áldoza­tát hozta inog akkor, amidőn Borvendég Ferenc fő­polgármester halála után önszántából elhagyta pol­gármesteri méltóisáigát és vállalta a szanáló főpolgár­mester óriási felelősséget jelentő, meglehetősen há­látlan feladatkörét. Sipőcz Jenőt ennél a gesztusá­nál az a törhetetlen meggyőződés vezette, hogy ő, aki éppen polgármesteri működése alatt a legala­posabban megismerkedett a székesfővárosi igazgatás legapróbb részleteivel is, az egyedül alkalmas sze­mély arra, hogy a szanálás húsbavágó kényszer- rendszabályait a köz- és magánérdekek lehető sé­relme nélkül véghezvigye. Betegség® és halála Ebben az ülőben, amidőn a központi városházá­ról a tizenöt esztendőn keresztül megszokott és megszeretett helyiségekből átköltözött az Újváros­házán lévő főpolgármesteri hivatalba, már beteg colt. Orvosai aggódva figyelték és kérve kérték, hogy kímélje magát, ő azonban váratlanul makacs­nak bizonyult és kijelentette, hogy vállalt munká­ját minden körülmények között el kell végeznie. Hivatali helyiségein kívül családi otthonában is minden szabadidejét arra használta fel, hogy be­hatóan tanulmányozza az elébe került szanálási problémákat és óvatos mérlegeléssel hozza létre azokat a javaslatokat, amelyeknek keresztülvitelé­től Budapest sorsának jobbrafordítása nagymérték­ben függött. Törékeny szervezetét ez az ember­feletti munka lassan-lassan megőrölte. Attól az idő­től kezdve, hogy a szanálás műve az ő közreműkö­dése folytán befejezést nyert, mind ritkábban tudta felkeresni hivatalát és most már örökre elárvult íróasztalát. Tudta, hogy beteg, nem volt azonban tisztában azzal, hogy a kérlelhetetlen halál már hónapok óta körülötte leselkedett. Családja és bizal­mas barátai féltő aggodalommal őrködtek körü­lötte, igyekeztek óvni minden izgalomtól, mindez hiábavaló volt azonban. December első hetében járt benn utoljára hiva- tedában. Ekkor elnökölt utoljára a törvényhatósági bizottság közgyűlésén. A hónap második felében egyre gyakrabban ismétlődtek meg a szívrohamok, az állandó orvosi kezelés és a szeretetteljes ápolás azonban elodázta a közelgő katasztrófát. Karácsony első napján rosszabbodás állott be állapotában, a gyorsan alkalmazott injekciók csakhamar javulást hoztak azonban. Ettől az időtől kezdve kezelőorvosai már állandóan kelenliegyiuti villájában tartózkod­tak. hogy szükség esetén nyomban segítségére siessenek. December 31-én, Szilveszter napján az esti órák­ban következett el az utolsó nagy szívattak. Lég­zési nehézségek mutatkoztak és a kezelőorvosok, valamint a főpolgármesterhez siető Ritoók Zsigmond dr. professzor oxigénbelégzést alkalmaztak. Ennek eredményeként a nagybeteg megkönnyebbült, ekkor azonban már érezte a közelgő véget és arra szá­mítva, azzal a kéréssel fordult feleségéhez, hívják el hozzá régi barátját, Uzdóczy Zadravecz István püspököt. A püspök megérkezése után nyomban meggyónt, megáldozott és felvette az utolsó kenetet. Az utolsó éjszakát nyugodtan töltötte, újév reg­gelén frissen ébredt fel és olyan jól érezte magát, hogy több látogatót is fogadott. Utolsó látogatója Szendy Károly polgármester volt, aki délelőtt fél- tizenkét órakor jelent meg nála, hogy jókívánságait kifejezze az új esztendőben. A két régi barát kedve­sen, meghitten, tréfálkozva elbeszélgetett, majd Szendy Károly eltávozott. Félegy óra előtt pár perc­cel a főpolgármester elszenderült betegágyán és ebből az álomból már nem volt felébredés. Az ágya mellett álló orvosok félegy órakor konstatálták, hogy szíve megszűnt dobogni, Sipőcz Jenő meghall. A wn&m ember és a 16 ember Halála mélységes megrendüléssel töltötte el Budapest cs az ország egész közönségét. Nem a sablonos gyász nyilvánult meg, nem a külsőségek hirdették azt, hogy Budapest egyik legnagyobb em­bere örökre itthagyta szülővárosát, hanem a lélek mélyéből felfakadó fájdalom lett úrrá az új esztendő vidám hangulatától megszállott emberek felett. Olyan hihetetlen volt a hír, hogy Sipőcz Jenő meg­hűlt, hogy még azok sem akarták elhinni, akik in­formálva voltak az élete utolsó hónapjaiban elhatal­masodott betegség egyes fázisairól. Sipőcz Jenő nemcsak népszerű embere volt Buda­pestnek, hanem mindenki őszintén szerette is. Az elesettek, a kisemberek, a százezrek valami megható tisztelettel néztek fel mindig reá, aki a legnehezebb időkben úgyszólván személytelenül végezte a segí­tés munkáját. A közéleti férfiak, a kiválasztottak, akik a sors szükségszerűsége folytán közelebb állot­tak hozzá, vagy talán munkatársai is voltak, min­dennemű pártállásra való tekintet nélkül elismer­ték róla, hogy egészen kivételes egyéniség, akinek istenadta tehetsége és szinte klasszikus pártatlan­sága legfőbb tulajdonsága volt. Sipőcz Jenő jó ember volt ós jó gyermeke édes­anyjának. Ha agg édesanyjáról beszélt, minden sza­vából kicsendült a szinte végnélküli bála és a féltő aggodalom, amellyel ő, a fiú őrködött édesanyja felett. Minden igaz ügy természetes védelmezőre ta­lált benne és elhatározásait sohasem kötötték meg meliékszempontok. Szerelmese volt a székesfőváros­nak, aki boldog volt akkor, ha áldozatos munkájá­H'étfőn temették el Sipőcz Jenőt a részvét olyan hatalmas meigmyilvúnűlá&a melletti, amely esiak a (közélet kiválasztott coiagyjainuik szól. Délelőtt tíz óraikor kezdődött a gyászszertartás a Bazilikában, 'amelynek környékét már a reggeli órákban a kö­zönség fbcláltthutatilan tömegei özönlőttélk el. A Bazi­lika előtt díszsksiakO’S rendőrség állott sorfalat, majd (katonás rendben felvonult a főváros különböző in­tézményeinek egyenruhás személyzete. A felkapu mellett állították fel a katafalkot, a közelében pe­dig a gyászemelvényt, amelyről később Szendy Ká­roly polgármester búcsúztatta a főváros nagy ha­lottját. A Bazilika szentélyét fekete drapériával vonták be. A szentély előlit felállított díszes ka-tabalkna he­lyezték Sipőcz Jenő koporsóját. A koporsón egyet­len koszorú feküdt, az özvegy piros rózsákból font koszorúja, állatta pedig az elhunyt édesanyjának hófehér koszorúja. Egymásután helyezték a kata- falkra a koszorúk tömegét. Két testőr hozta Horthy Miklós kormányzó koszorúját, amely mellé a kor­mány, a képviselőhöz, a főváros és Szendy Károly polgármester koszorúját helyezték el. Horthy Miklós kormányzót Németh Tibor őrnagy, szárnysegéd képviselte, megjelent Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás, akii számára külön baMaahiut emelték. A szentély fekete drapériával bevont szé­kiéin ült Roder Vilmos helyettes mliniszterelmiök, a kormány képviselőije, Széchenyi Bertalan gróf, a felsőház, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház el­nöke, Kozma Miklós, Lázár Andor, Bornemisza Géza miniszter, Oszióald István, a Kúria, Puky Endre, a közigazgatási bíróság elnöke és Lukié el­lentengernagy. A kormány tagjai mögötti székeken foglaltak helyet a főváros vezetőd: Szendy Károly polgármester, Lamoite Károly és Schuler Dezső al­polgármesterek, a tanácsnokok, elöljárók és a vezető főtisztviselők kara. A kát;;fáik mellett clhielyezett székeken foglalt helyet Sipőcz Jenő özvegye, Sipőcz László, az el­hunyt fivére feleségével, Meleghy Gyuláné, az el­hunyt moistehalánya és fiér je, Meleghy Gyula, mö­göttük (pedlig la főpolgármesteri hivatal személyzete í-ummy-Pálfy Aurél főijegyző vezetéséivel. Vteliik fezemben ült Szendy Károly polgár,mester és a fő- váró« töibbü vezetőtisztvisieléjiének felesége. A Icai tataik előtti, gyás'xliepeltel bevont padokon he­lyezkedtek el: Tally László, Mikeez Ödön,, Dalnoki Ko­vács Gyula, Ja.ndia Károly, Taíaiády Nagy András, Bftrozy István, Jakab Oszkár áll-amititlkának, Zsdtrvay Ti­bor, Csilléry András és- fővárosi pártok többi vezérei. A templom hajójéneik első padisoraiban a felsőhá.z, a kép vise lő ház, ,;i törvényhatósági bizottság tagjai és más közéleti előkelőségeik kaptak helyet. Ezek sorában _ ott voltak: Mackensen német, Lapkövek!. lengyel, Stxűloíf j bolgár követ. Károlyi Gyula gróf és Friedrich István s volt mikiiswteretnökök,, Ugro.ii Gábor, Lukács György, j Kereszbas-Fisaher Ferenc, Hegedűs Lóránt, Harrer Fa- I reue, Wekerle Sándor, Karaiiátli Jenő, Mayer János volt miniszterek, Kornáss Gyula a. kópviselőiház alel- i nak nyomán cgy-egy új városrész alakult ki szinte máról-holnapra a semmiből, de ugyanilyen boldog volt akkor is, ha a Gellérthegyre sétálgatva azt látta! hogy az elültetett rózsafák bimbókat hajtanak. Min­dig és mindenben szülővárosa volt az első. Erre a városra aggatta rá ragyogó ékszerként lelkének ós életének valamennyi kincsét és ő maga a háttérben maradt. Kerülte az ünneplést. Igyekezett kitérni az elismerések elől és ha ezt mégsem tehette, akkor éppen olyan szerényen, éppen olyan halkan tűrte, mint ahogy egész életében mindig viselkedett. nők®, Imrédy Béla, a Nemzet,i Bánik elnökié, Rác7. Jenő vezérkari főnök, Senn Ottó, a MÁV elnöke, Ueetty Béla és Terbócz Imre országgyűlési kép visel ők, üreszly Elmér főispán, Erdélyi Lóránt alispán, Fenanczy Tik-or főkapitány, Ripika Ferenc és Huszár Aladár volt főpol­gármesterek, FoLkusházy Lajos és Berezel 1 Jenő nyugal­mazott alpolgármesterek, Sasé Elemér miniszteri taná­csos, Ravasz László református püspök, Húsz István tá­bori püspök, Petra Pál nyug. államtitkár, a mindszité- riuimok, bíróságok, közhivatalok és hatóságok, a buda­pesti egyetemiek, a pécsi egyetem, az összes városi intéz­mények " (képviselői, testületek, egyesületek vezetői és különböző küldő Miségiek nagy számban. Tíz órakor felzűgutt az orgona, majd bevonult papi segédlettel Zadravetz István püspök, aki a gyászmisét celebrálta. A kóruson Demény Dezső pápai kamarás vezetésével a Bazilika templomi ének­kara énekelt. A csendes mise után a koporsót ki­vitték a templom előtti katafalkra és amikor a gyászoló közönség elhelyezkedett, Szendy Károly polgármester fellépett a gyúszemel vényre és meg­tartotta gyászbeszédét. — Mélyen megrendülve, a gyász és a fájdalom érzésével állunk annak a férfiúnak ravatalánál, — mondta — aki a székesfőváros büszkesége és az egész magyar közélet kimagasló nagy értéke volt. Nemes életével és közéleti munkásságával nemcsak Buda­pest történetébe írta be nevét hervadhatatlan érde­mekkel, hanem mélyen belevéste azt a szívekbe is. — Az emberi élet munkás részét, a férfi ko; évtizedeit, a tehetség és jellem nagy értékeit a fővárosnak szentelte, amely lelkének mélységes hite, alkotó szellemének legfőbb becsvágya, szívének leg drágább vonzalma volt — mondta gyászbeszéde során Szendy Károly polgármester, majd visszapillantást vetett Sipőcz Jenő tiszti ügyészi, kormánybiztosi működésére, azután arra az időre, amikor mint pol­gármester a székesfőváros közigazgatását a romol 06! újjá építette. Joggal mondhatta Sipőcz Jenő pol­gármesteri munkásságának eredményéről, hogy a város felvirágzott és gazdag lett, de a polgármcstei szegény maradt. Élő megtestesülése, példaképe volt a közéleti erényeknek, a legtisztább keresztény, nemzeti eszménytől hevített telkeknek. Alkotásainak egész sora után szólította a legmagasabb bizalom a főpolgármesteri székbe, amelyben az ellentétek el­simítása volt a legfőbb gondja éö amelyben az autonómiához való hűsége változatlanul a régi maradt. Minden nehéz feladatot közmegnyugvásra, teljes sikerrel oldott meg. Kivételes egyéniségű, fé­nyes jellemű, nagy képességű ember volt, a székes főváros nagy családjának szerető atyja. Mélységes megindulással hallgatta a közönség Szendy Károly polgármester gyászbeszédét, amely után a gyászmenet megindult a Kerepesi-úti teme­tőbe. Végig az útvonalon, amerre a koporsó és a hat roskadásig megrakott koszorús kocsi elhaladt, a i közönség ezrei állottak néma. gyásszal sorfalat, A ! temetőben Zadravetz István püspök mégegyszor be- I szentelte a koporsót, amelyre csakhamar raboruít u i sírbant és a koszorúk hatalmas piramisa. Sipőcz Jenő halálának híre villámgyorsan ter­jedi el nem csupán a fővárosban, de az egész or­szágban is és így nem sokkal a tragikus haláleset bekövetkezése után megindult a részvétuyilatkoza- tok és a részvétlátogatók valóságos áradata, amely egyrészt az özvegy előtt, másrészt Szendy Károly polgármester előtt tolmácsolta azt a részvétet, ame­lyet a hivatalos Magyarország é,s az egész társa­dalma érzett Sipőcz Jenő halála alkalmával. Urai Uray István titkos 'tanácsos, a kormányzói kabinetiroda, helyettes főnöke a következő táviratot intézte özvegy Sipőcz Jen önéhez: „A Kormányzó Ur Öfőméltösága mély sajnálattal értesült Sipőcz Jenő főpolgár­mesternek hirtelen bekövetkezett haláláról. A súlyos veszteség alkalmából, amely Méltó­ságodat férje és a székesfőváros sok éven át volt érdemdús polgármesterének, utóbb fő­polgármesterének elhalálozása alkalmával érte, Őfőmélíósága bensőséges részvétét fejezi ki/1 A gyászoló családhoz, valamint Szendy Károly polgármesterhez érkezett első táviratok között volt a kormányé, amelyet Rőder Vilmos honvédelmi miniszter, a miniszterelnök helyettese küldött. Táv­iratban fejezte ki ré-szvétét a maga hevében Darányi Kálmán miniszterelnök és neje, Kozma Miklós bel­ügyminiszter, alti az elhunyt főpolgármester özvegyét személyesen is felkereste. Rés z vé 11 á v i r a to t küldött a kormány valamennyi tagja, József kir. herceg és Auguszta kir. hercegasszony, a Budapesten székelő külföldi követek, Schmitz bécsi polgármester, a Nemzeti Egység Pártja Fővárosi Szervezete részéről Zsiivay Tibor elnök és Terbócz Imre főtitkár, a Keresztény Községi Párt nevében Csilléry András, az alpolgármesterek és tanácsnokok, az összes fő­városi intézetek, intézmények és iskolák, üzemek és ez azok vezetői, a törvényhatósági bizottság tagjai, valamint a közhivatalok, hatóságok, egyesületek vezetői, ezek sorában a Magyar Újságírók Egyesülete nevében Márkus Miksa elnök, az Újságírók Nyugdíj- intézete részéről Zimmer Ferenc, a Fővárosi Rovat­vezetők Testületé, továbbá a politikai, tudományos és kulturális élet, a pénzvilág, a gazdasági vállala­tok minden számottevő tagja és még nagyon sokan a társadaioím minden köréből. A fŐMáros gyász Ülés a Szendy Károly polgármester Sipőcz főpolgár- mester elhunyta alkalmából szombaton délelőtt rendkívüli gyaszértekezletet tartott, amelyen a pol­gármester méltatta Sipőcz rendkívüli érdemeit. Az omlékbeszéd után a polgármester intézkedett a te­metés rendje iránt is. A polgármester a temetés rendezésével Salamon Géza dr. tanácsnokot bízta meg. A főváros a következő gyászjelentést adta ki: Budapest székesfőváros közönsége megrendült fájda­lommal jelenti, hogy dr. Sipőcz Jenő, Budapest székes- főváros főpolgármestere, a II. osztályú magyar érdem­kereszt a csillaggal, a Szent Gergely Rend középkeresztje a csillaggal, valamint számos belföldi és külföldi kitünte­tés tulajdonosa, munkáséletének 59. évében, ez évi január hónap elsején az élők sorából váratlanul elköltözött. Budapest történetének legválságosabb korszakában, előbb mint kormánybiztos, majd másfélévtizeden át mint polgármester irányította a székesfőváros ügyeit. Szilárd meggyőződése, kiváló egyénisége, nagy tudása' és kivéte­lesen finom tapintata átsegítették a székesfővárost a leg­nehezebb időkön, amivel elévülhetetlen szolgálatot tett a székesfővárosnak és a magyar nemzetnek egyaránt. A világháború utáni forradalmak rombolásai után a fő­város új alapjait fektette le. Három évtizedet meghaladó működésében hivatásának minden állomáshelyén a tör­vényhatósági bizottság és Budapest székesfővár A közön- f gégének osztatlan bizalma, szeretete és megbecsülése kísérte. Nagy halottunkat ez évi január 4-én, hétfőn, a székesfőváros kegyurasága alá tartozó Szent István- bazilikában délelőtt 10 órakor történő beszentelés után fogjuk utolsó útjára kísérni a rverepesi-temetőben, a szé­kesfőváros által adományozott örök nyugvóhelyére. Buda­pest. 1937 január 2. Emléke felejthetetlen. A főváros nagy halottiénak temetés® Budapest és az ország fpwászü

Next

/
Oldalképek
Tartalom