Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-16 / 37. szám
Húszonöiödilc évfolyam Huáapest, 193^ szeptember ló 37. szám. Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVRE ...................24 PENGŐ FÉ LÉVRE ................12 PENGŐ EGVES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐS DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Sze. és kiadóhivatal: BUDAPEST, VB., ANDRáS$Y-ŰT 60. Telefon: 1-D37-15 - Pcssäscsekk: 40.424 ^Tft*«mwssi3raHiaEagsa!ngHgBas5aegSBSg^ A feggiíilsSs adtiflzetfi Az Éj munkaév feladatairól és az autonómia tényezőinek harmonikus együttműködéséről r.ylB&tkozik a Fővárosi Hírlapnak yeübőcz mm a Nemzeti Egység Pártba fővárosi szervereiének főtitkára Mindig tisztában voltunk azzal, hogy Budapest polgársága lelkes és önfeláldozó fia városának. Tudtuk, hogy ennek a városnak minden lakosa, a legszegényebb munkásig, örömmel és szeretettel tesz meg mindent azért, hogy a mi büszke világvárosunk fejlődjék, emelkedjék, szépüljön és hírt-nevet szerezzen a magyar kultúrának, a magyar Ízlésnek és a magyar boldogulási vágynak. Budapest minden lakosa egyszersmind Budapest barátja is, itt senki sem idegen a nagyközösségtől, amely ma már egymillió lelket számol. Budapest barátai azonban nem állnak meg az érzelmeknél, hanem mindenkor készek a legsúlyosabb áldozatokra is. De nemcsak a maga városát segíti ez a lakosság, hanem testvéri odaadással dolgozik az ország népéért is, amelyet nem zár ki a maga hatalmas kultúrájából, azt testvériesen megosztja vele. Ez pedig nemcsak úgy történik, hogy a maga kultúr kincseit az ország rendelkezésére bocsátja,, hanem úgy, hogy az ország legnagyobb adófizetője Budapest székesfőváros lakossága. Örvendetesen látjuk, hogy mi, budapestiek, milyen becsületesen teszünk eleget állampolgári kötelességeinknek. Ehhez jobb tükröt semmi sem adhat, mint az adóbevételekről szóló kimutatás. Éppen a napokban jelent meg egy ilyen összeállítás, amelynek nyomán a sajtó megállapította, hogy Budapest jó adófizető. Mi pedig örömmel tesszua hozzá azt, hogy Budapest most azért jobb adófizető, mint eddig volt, mert a gazdasági élet is javult és a lakosságnak több módja van arra, hogy eleget tegyen adófizető kötelességének. Mit jelent az, hogy Budapest jó adófizető'? Azt, hogy az adóbevételek állandóan növekszenek. íme, a legaktuálisabb példa: a folyó évben augusztus végéig 51.242.101 pengő adó folyt be a fővárosban, ami a múlt év hasonló időszakának adóbefizetésével szemben 678.699 pengő többletet mutat föl. Csaknem hétszázezer pengős differencia ez, ami nyolc hónap alatt bizony igen tekintélyes összegnek mondható. Érdemes azonban arról is beszélni, hogy kik az igazi adófizetői Budapest székesfővárosnak. Minden megbecsülésünk és minden tiszteletünk a tisztviselőosztályé és a munkásuké,, akik igen tekintélyes mértékben adják le megszolgált kenyerük egyrészét azért, hogy az állammal és a fővárossal szemben megtegyék kötelességüket. Az igazi adófizető azonban ebben a városban mégis csak az iparos és a kereskedő. Ez az az osztály, amely legtöbbet, szinte erején felül állón áldozott sokszor azokban a nehéz időkben, amikor a lakosságnak nem volt vásárlóereje, amikor piharut az ipar, és üres boltok hirdették a kereskedelem pangását. Ezt az iparos- és kereskedőosztályt elsősorban kötelessége támogatni a hatóságoknak és módot nyújtani arra, hogy megélhessenek és eleget tehessenek kötelezettségeiknek. Éppen ezért kell örömmel üdvözölni az olyan kormányintézkedéseket, mint például a most útban lévő áruházi rendelet. A kisemberek adófillérei táplálják az államot és a fővárost, ezeknek a kisembereknek jogos igényeit ki kell elégíteni, egzisztenciájukat meg kell menteni. Naiv érvelés az, mintha bárki, akár a kormány, akár maguk a kereskedők és iparosok, akár a kisemberekkel rokonszenvező közvélemény meg akarná ölni az áruházakat. Erről szó sincs és szó sem lehet, de hogy az áruházak mohóságát korlátozza, ez nemcsak joga, de kötelessége a kormány hatalomnak. Nem válik nagy dicsőségére az áruházaknak az a nagy zenebona és siránkozás, amelyet a sajtóban véghez visznek. Hiszen azt nekik, maguknak is be kellene látni, hogy nincs joguk például az élelmiszeripar és a vendéglátó ipar kenyerére törni és azokat a megsemmisítés feló sodorni. Ha ezt a kormány megakadályozza, helyesen teszi és nem követ el semmi néven nevezendő injuriát az áruházakkal szemben, amelyeknek még mindig bőséges területük marad arra, hogy virágozzanak és gazdagodjanak. Az a kimutatás, amelyre föntebb hivatkoztunk és amelyet most tett közzé a főváros adóhivatalának igazgatója, minden argumentumnál jobban bizonyítja, hogy szükség van az olyan kormányintézkedésekre, mint az áruházi rendelet, amely bárkinek megkárosítása nélkül védi és erősebbé teszi az állam és a főváros leghűbb adófizetőjét: a kisiparost és a kiskereskedőt. A meginduló törvényhatósági élet rövidesen a friss munka ütemétől lesz hangos. A nyári csend után újult erővel indul meg a munka, hogy teljesedésbe menjenek azok a nagy feladatok, amelyek az érlelő nyugalom alatt megtisztultabban kerülnek az intézkedő körök elé. A közérdekű munkából lankadatlan tetterővel veszi ki részét ezután is a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezete, amely az elmúlt kampányt azzal a büszke öntudattal zárta le, hogy nemcsak a munka tempóját sikerült diktálnia, hanem megteremtette a munka lehetőségét is imponáló céltudatosságával és azzal a módszerével, hogy nem pártpolitikát, hanem békét és megértést kereső közérdek-politikát honosított meg a városházán. Az új munkaév küszöbén, hogy a nagyszerűen indult egység-törekvések folytatása irápt érdeklődjünk, felkerestük Terfoócz Imre országgyűlési képviselő, törvényhatósági bizottsági tagot, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének főtitkárát, aki az „indulás“ előtt a párt munkaprogramjáról a Fővárosi Hírlap munkatársának a következő nagy- érdekű kijelentéseket tette: — Október elsejével megindul a pórtélét. Teljes erővel folytatjuk a munkát minden vonalon, amit a várospolitika elénk szab. Természetszerűen előtérben áll a költségvetés, amelyet pártszervezetünk szakbizottságaiban és a plénumban lelkiismeretes gondossággal le fogunk tárgyalni, hogy teljesen felkészülve vehessünk részt a törvényhatósági bizottság nagy munkájában. Már most számolunk azzal a körülménnyel, hogy a költségvetés összeállítása nem könnyű feladat elé állítja a polgármestert, mintán a státuszrendezéssel kapcsolatban a város háztartásában új terhek jelentkeznek. E nehézségek ellenére is fokozott mértékben kell teret adni a beruházásoknak. Mert a beruházás jelenti a fejlődést, az igazi életet. Nemcsak az új alkotások révén, hanem a munka által, amely az egyedüli alapja az életerő egészséges körforgásának. Ez az ideális szociális gondoskodás, amely a dolgozó tömegeken segít, de emellett még mindig nagy mértékben igénybe fogja venni a főváros anyagi erejét a szociális segítésnek másik, nem produktiv formája is. — A beruházások során felmerülő közmunkák terén, mint ezt a pártszervezet elnöke, Zsitvay Tibor leszögezte, bizonyos új rendszerre van szükség. Olyan megoldásra, „amely a főváirosi közmunkák kiírása és vállalatbaadása kérdését nyugvópontra juttatja, a nyugtalanító körülményeket kiküszöböli és biztosítékot ad arra, hogy a közmunkák kiadása minden pártpolitikától és mellékszemponttól mentesen történjék“ Pártelnökünknek ehhez a kijelentéséhez nincs hozzátennivalóm és azt hiszem, mindenki, aki a főváros érdekeit szívén viseli és aki a gazdasági téren is becsüli az etikát, csak örömmel üdvözli ezt a kezdeményezést. — Mint minden kérdésben, úgy ennek a nagyfontosságú problémának megoldásánál is megillető szerepet juttatunk a szakértőknek. Ügy, amiként ezt a városrendezés, valamint a fürdőváros és az ezzel kapcsolatos idegen- forgalom kérdésében tettük, ezúttal is ankétszerű megbeszéléseket rendezünk, amelyen a legkiválóbb szakemberek tartanak előadást és ezek nyomán teret engedünk a kérdést minden irányban megvilágító vitáknak. — Az őszi kampány megindulásával egyidejűleg folytatja tevékenységét az iizempoliíikai bizottság is, amely elsősorban a még ki nem merített Bcszkárt-kérdést tárgyalja le, azután rátér a J ízművekkel és a Gázmüvekkel kapcsolatom komplexumra. Az üzempolitikai bizottság működése azonban nem ímeríil ki a nagyüzemekkel, hanem sorra veszi a székesfőváros minden rendű és rangú üzemét, mert hivatását azzal látja betöltöttnek, ha az egész üzemi élet tanulságait leszűri és nemcsak külön-külön foglalkozik az üzemekkel, hanem azok kapcsolatait és egymásrahatását keresi az okszerű racionalizálás érdekében. — Mint ez az elkövetkezendő hónapokra bőséges munkát adó program önmagában is beszédesen mutatja, az üzempolitikai bizottság — ellentétben bizonyos jelentkező félreértésekkel — nem a szanálásnak előkészítője, vagy járuléka. Dolgozott a szanálás alatt is és igyekezett természetesen a szanálásnak is szolgálatára állani, de függetlenül a szanálástól, folytatja tovább működését, pártpolitikától mentesen, mindenen felülemelkedő harmóniában a köz érdekéért — Az immár nagyjelentőségű nemzetgazdasági problémává növekedett idegenforgalom természetesen élénken leköti pártunk érdeklődését. A nagy kérdés előbbrevitelében tevékeny részt kívánunk venni, annál is inkább, mert a külpolitikai helyzet alakulása most különösen időszerűvé teszi a cselekvést ezen a téren. A spanyolországi belháború, de meg a francia- országi bizonytaln helyzet is csak fokozza^ a Magyarországba, a béke és nyugalom földjére való idegenjárást. Ezt a helyzetet minden erőnkkel ki kell használni és megteremteni az állandó idegenforgalom intézményes feltételeit. — Ezen a téren nagy feladatokat ró reánk, de egyútal hatalmas eredményekkel is kecsegtet az 1938-iki esztendő, a jubiláris Szent István-év. Az amúgy is divatba jött Budapestre és Magyarországra ezúttal a szó teljes értelmében rá fog sugározni az egész világ figyelme. Az eucharisztikus világkongresszus, amelyet 1938- ban nálunk tartanak, a katolikus világ hatalmas arányú idezarándokolását jelenti és ide fogja vonzani a világon szétszórt honfitársainkat a magyarok Budapesten tartandó világ- kongresszusa, amelyet a Perényi Zsigmond báró elnöklete alatt álló Magyarok Világkon-
