Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-11 / 10. szám

Budapest, 1936 március 11 'SomkoSj^H^DP seaES sonn Budapest területén kell felépíteni a harmadik villamos erőműtelepet Így követelik a szociális és biztonsági szempontok Az üzempolitikai bizottság sorozatos tárgyalásai folyamán mindegyre jobban előtérbe nyomult az a kérdés, bogy a székesfőváros villanyáramellátásának későbbi időpontban való megnyugtató biztosítása céljából a jelenlegi áramfejlesztő telepek mellett új elektromos erőművet kell létesíteni. A dolog termé­szetéből következik, bogy a centrálé tervei ma még csak az elképzelés formájában élnek, ennélfogva nincsen eldöntve az sem, hogy az állam, a székes- főváros, vagy esetleg a magánvállalkozás építse-e meg a 35—40 millió pengőbe kerülő berendezkedést. Annak ellenére azonban, bogy véglegesen ki­alakult álláspontról még nincsen szó, az illetékes közegek a legkomolyabban számolnak azzal az eshe­tőséggel, bogy az elektromos erőmű felépítésére egy­két esztendőn belül meg kell tenni a konkrét intéz­kedéseket. Az üzempolitikai bizottság mellé rendelt szak­értők egyrésze amellett kardoskodik, bogy nemzet- gazdasági szempontból kívánatosabb lenne az elek­tromos erőműtelepnek olyan vidéken való elhelye­zése, ahol selejtes minőségű barnaszén áll ? endelke- zésre. Ebben az esetben ugyanis a centrálé teljesen ki tudná használni a szállításra egyébként nem al­kalmas lignitben rejlő kalóriákat és ha a bánya­teleptől a székesfőváros területéig vezető áram- szállító berendezés tetemes összegeket emésztene is fel, ezek a költségek megtérülnének, mivel teljesen elesik az üzemanyagnak a főváros területére való beszállítása. A Fővárosi Hírlap munkatársának ezzel az ügy­gyei kapcsolatban alkalma nyílott a várospolitika egyik iegjo&Pan informált vezetöfagjaval beszélgetést folytatni s a következő nagyérdekű fel­világosításokat kapta: — Bizonyos aggodalommal figyelünk azokra az elképzelésekre, amelyek a tervbevett erőmű vidéken való elhelyezésére vonatkoznak. Nem tudjuk helyeselni azt a felfogást, amely a székesfőváros áramszolgáltatásában a jö­vőre olyan fontos szerepet játszó nagyüze­met Budapest területétől jelentékeny távol­ságban szeretné megvalósítani. Abban az esetben, ha az erőmű felépítése nem fő­városi feladatnak jelöltetnék meg, természetesen nehezebb egy olyan irányú döntés létrehozatala, hogy a centrálé a saját területünkön épüljön fel. Ha azonban arról lesz szó, hogy magának a székes- fővárosnak kell a nagyon tekintélyes anyagi áldoza­tot meghozni, akkor nem tartanám helyesnek azt a megoldást, amely az erőműtelepet a székesfőváros határain kívül igyekeznék megvalósítani, — Ennek a felfogásnak nagyon komoly pénzügyi indokai vannak. Ha ugyanis emlékezetünkbe idéz­zük azt a tényt, hogy a Székesfővárosi Elektromos Művek összes személyzeti kiadása, — mint az a A Községi Temetkezési Intézet szükségleteinek biztosítására kiírt versenytárgyalásra beérkezett ajánlatokat szombaton délelőtt 10 órakor bontották fel a résztvevő pályázók jelenlétében a közegész­ségügyi ügyosztályban. Az idén bizonyos újítások történtek a versenytárgyalás körül. Ezúttal az ösz- &zes szükségletek szállítására nyilvános pályázatot hirdettek, a döntésben pedig szerepet juttatttak az ái elemező bizottságnak is. Az új rendre vonatkozó­lag Kertész Elemér törvényhatósági bizottsági tag, a Temetkezési Intézet üzemi választmányának el­nöke a következő nyilatkozatot tette: — A Községi Temetkezési Intézet üzemi választ­mánya még február elején tartott ülésén elhatá­rozta, hogy ezentúl nemcsak a főbb szükségleteket, hanem mindent nyilvános versenytárgyalás alapján szerez be. Eddig csak a koporsók és szemfödelek szállítása történt versenytárgyalás útján, míg most a ravatalokra, keresztekre, fejfákra, gyermek­korai sókra is versenytárgyalást írnak ki. — Elhatározta továbbá az üzemi választmány, hogy a tiszti ügyészségnek a pályázatokat alakiság szempontjából illető felülvizsgálata után, az ár­elemző bizottság elé terjesztik a versenytárgyalás eredményét, annak megállapítására, hogy a pályá­zatban szereplő árak mennyiben reálisak. Csak en­nek megtörténte után hozza meg az üzemi választ­mány véleményező határozatát, amelynek alapján azután a polgármester dönt a versenytárgyalásról. költségvetési előirányzat adataiból megállapít­ható, — közel jár évente a 11 millió pengőhöz, akkor ebből önként köimtkezik, hogy a munkanélküliség megszüntetésénél az új erőműtelep Budapesten való felépítése is rendkívül nagy szerepet fog játszani. — Bizonyos ugyanis az, hogy egyrészt az épít­kezések, felszerelések, másrészt az elektromos cen- trálé üzembentartása igen tekintélyes létszámú al­kalmazotti kart tud foglalkoztatni. Legalább két­ezer ember juthat huzamos időn keresztül munká­hoz, de ezenkívül az erőmű adminisztrációs és mű­szaki gépezeténél állandó jelleggel is nagyszámú munkanélküli helyezhető el, a fizikai munkások so­rából épp úgy, mint az intelligens munkanélküliek közül. Ez az építkezés rendkívüli méreteinél fogva a kisipar nagyarányú foglalkoztatását is magával hozná, az építkezési szakma különböző ágazatinál éppen úgy, mint más ipari ágazatokban. Azok az aggodalmak, amelyeket egyes szakértők hangoztat­nak és amelyek szerint biztonsági és gazdaságos- sági szempontok feltétlenül a vidéki megoldás mellett szólnak, csak részben állják meg helyüket, mert a távvezetékek építkezési és karbantartási költsége körülbelül egyenértékű az üzem folytatásához szükséges szénmennyiségek szállítási költségeivel. — Már most számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy amennyiben nem a székesfőváros területén ke­rül felépítésre az erőmű, akkor rendkívül súlyosan károsodunk, mert hiszen az üzemnél alkalmazandó munkások és tiszt­viselők nem Budapesten fognak lakni, nem itt fognak adózni, nem itt fogyasztanak, ezenfelül arra is sor kerülhet, hogy igen sok szakmunkás költözik el majd Buda­pestről, hogy a vidéken működő centrálénál elhelyezkedést találjon. Ha tehát arról van szó, hogy ezt az elek­tromos centrálét belátható időn belül fel kell építe­nünk,- akkor a budapesti ember számára szinte parancsoló szükségesség írja ' elő, hogy állást fog­laljon a vidékei előtérbe helyező minden megoldás ellen és ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a székesfőváros közönségének pénzén fel­épülő erőmű közvetett és közvetlen hasznát legelsősorban maga a székesfőváros lássa. — Egyelőre, persze nem kell attól tartanunk, hogy elhamarkodott intézkedések történnek, mert hiszen a szakértők maguk is azt hangoztatják, hogy 1942 előtt nem indokolt az új erőmű üzembehelye­zése. A kérdéssel mégis már most kell behatóan foglalkozni, mert hisz a centrálé gépezetének el­készítése és az építkezés több év munkáját fogja felölelni. Az árelemző bizottság közbejött ét azért tartotta szükségesnek az üzemi választmány, hogy minden kifogásnak elejét vegye és megakadályozza az eset­leges árrombolást. — A múlt esztendőben is bevonta már a pályázat elbírálásába az üzemi választmány az árelemző bizottságoit, do csak elvi vélemény adása céljából, most azonban minden tételre nézve részletes szá­mításokat fog szolgáltatni. — Az új rendet az üzemi választmány azért kí­vánta, hogy a versenytárgyalás eldöntése a legtel­jesebb tárgyilagosság mellett történhessék meg, másrészről hogy a pályázók minél nagyobb szá­mát részesítse a szállításokban, abból az elvből ki­indulva hogy az a kenyérkereső lehetőség, ami Csonka-Magyarországon kínálkozik, minél igazságo­sabban legyen szétosztva. A versenytárgyalás eredménye A pályázatok szombaton délelőtt történt felbon­tása alkalmával megállapították, hagy a négy cso­portba osztott szükségleti cikkekre a következő ajánl altok érkeztek be: Fakoporsóra Kovács S^üruciL Varga Zoltán, Czéh Nándor, Marx és Grossmann, Pályi Zoltán, Benisch József, Hencz Ferenc, Sarko- phag Faipar, Horváth Péter, Friss Zsigmond és dr. Doctor Guidó, Molitorisz Antal, May József, Mű- bútortermelő Szövetkezet, Palágyi és Társa; érckoporsóra: Samuel György, Kovács Oszkái, Marx és Grossmann, Benisch József, Horváth Péter, Friss Zsigmond és dr. Doctor Guidó, Schreil János, Gebauer Károly; szem fedélre: Tóth Tivadar, Lusztig Zoltán, Win­ter I.-mé, Schnabel A. József, Oblath Sándor, Marx és Grossmann, Benisch József, Friss Zsigmond cs dr. Doctor Guidó; sírfelirati táblára: Liptay István, Guiszt Endre és Florkievitz Lajos. Az ajánlatok — mint illetékes helyen a Fővárosi Hírlappal közölték — körülbelül a múlt évi árnívón mozognak, így a versenytárgyalás reálisnak tekint­hető. Az ajánlatokat most dolgozza fel a közegész­ségügyi ügyosztály. Uectnéueí akada kádédiisi iyéhtyél a fémtestét kikaparni A bícisáty áuíaác&tta é& eltnacavz- toka a Tóth Béláné háztartásbeli asszony tavaly nyá­ron a székesfőváros tulajdonában levő egyik nép­fürdőben rendbe akarta hozatni a körmeit. Bement a manikűrös fülkébe, ahol a kézápolásra rendelt kisasszony munkába vette. Az asszony azt pana­szolja, hogy még ugyanaznap este mind a tíz ujja a köröm tájékán gyulladást kapott és emiatt több helyen és hosszabb időn át orvosi kezelésben része­sült. Állítása szerint a főváros fürdőjében végzett manikürözés okozta a sérüléseit és ezért 1270 pengő kártérítési összeget követelt Budapest székesfőváros közönségén. A bíróság széles keretekben folytatta le a bizo­nyítási eljárást. A főváros védekezése ugyanis az volt, hogy a felperesnő nem a manikürözés követ­keztében sérült meg az ujjain, úgy, hogy e tagadás folytán a törvényszék orvosszakértők meghallgatá­sát is elrendelte. A kihallgatott orvosok egyike sem állította teljes határo­zottsággal, hogy a felperesnő fertőzése a a manikürözéstől származott. Az egyik szerint ennek a lehetősége is fennáll, a másik pedig olyan véleményt adott, hogy a manikü- rözésnéi a baktériumok könnyebben kerülhetnek a körömágyhoz, de azt kétségtelen bizonyossággal nem állít­hatja, hogy a körömápolás idézte elő a fel­peres megbetegedését. A törvényszék a felek ,által bejelentett orvosszak­értők véleménye után szükségesnek látta a törvény- széki orvosszakértő meghallgatását is. De e harma­dik szakvélemény sem döntötte el minden kétséget kizáró módon azt a vitás kérdést, hogy a felperesnő tíz ujja mitől vált gyulladásossá. A törvényszéki orvosszakértő ugyanis úgy nyilatkozott, hogy az előzőleg végzett manikürözésnek a gyulladás ki- fejlesztésében valószínűleg szerepe lehet. De hang­súlyozta, hogy a gyulladás oka az is lehetett, hogy a felperesnő mindkét keze a fürdőzés ellenére fer­tőző anyaggal szennyezett volt és a manikürözés következtében keletkező hámrepedéseken át a fer­tőző anyag az irha rétegbe jutott, A felperesnő ügyvédje előterjesztette azt a kérel­met, hogy a bíróság kérje ki a legfelsőbb igazság­ügyi orvosi fórum, az igazságügyi orvosi tanács szakvéleményét is ebben a perben, mert szerinte az eddig meghallgatott orvosszakértők véleménye a köztapasztalattal és az okszerűséggel is ellenkezik. A törvényszék azonban ezt az indítványt elutasí­totta és ítéletet hozott, amely úgy szól, hogy a bíróság a felperest keresetével elutasítja és őt kötelezi 240 pengő perköltség megfize­tésére. Az elutasító ítélet megokolásának lényege az, hogy a felperes maga sem állította a per során, hogy kézápolás közben a manikűrös kis­asszony az ujjaiba belevágott volna és ilyen körülmények között az orvosszakértők véle­ményére való tekintettel a bíróság nem észlelt olyan kétségtelen és döntő bizonyítékot, amely igazolta volna, hogy a felperesnő ujjainak megbetegedése csakugyan a manilmrözés következménye lett volna. Űj rend a Községi Temetkezési Intézet szükségleteinek beszerzésénél A beérkezett versenytárgyalási árajánlatok a múltévá színvonalon mozognak

Next

/
Oldalképek
Tartalom