Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-04 / 9. szám
Húszonöiö&iU évfolyam Budapest 193& március 4. 9. szám E!$íteatés3 ár: EGÉSZ ÉVRE ...................24 PENGŐ FÉ LÉVBE.......................... 12 PENGŐ EG YES SZÁK ÁKS: 50 FILLÉR Árusítják as összes ISLfSz-pa Villonokban FELELŐS SZERKESZTŐ eü£SŐ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 40 Tttlefstí: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Az incii Nem az urasági inasról, nem a lakájról beszélünk, akire nem kell nagy gondjának lenni a társadalomnak, aki nem szorul szociális gyámolitásra, mert többé-kevésbbé az a kire, hogy segiteni tud magán. Az inasról, a tanoncról van szó, akiből majd idővel a jövő iparosa válik. Aki előtt szinte beláthatatlanul nagyszerű és szép pálya áll, akiből Thók Endrék lehetnek, méltóságos asztalosok, vagy ha kell méltóságos haragömtők, méltóságos sziir- szabók, vagy méltóságos bőrdíszmű-készítők. Ha van a nemzetnek reménye, akkor ezekben a fiúkban remélhet leginkább, akikre, — valljuk be, — a múltban nem igen sokat gondoltunk., Szinte még tegnap is a kedélyes suszterinasnál tartottunk, aki a lélektelenebbet tudja rikkantani a pesti utcán és aki fiityürészve rugdalta az orrunk előtt a papucsát. Pedig ezek azok a fiúk, akik a nemzet reményei lehetnek, de akik, ha nem részesülnek kellő gondozásban, menthetetlenül elvesznek. Csodálatosképpen a múltnak ezekkel a fiúkkal szemben mérhetetlen bűnei vannak. Amikor Kossuth Lajos fogságából kiszabadult, mondta el egyik nagyhatású beszédében, hogy fogsága magányában meggyőződött, hogy a nemzet, amely csupán földművelést űz, amolyan félkezű teremtés. „Esengve szeretném — mondotta, — kérni nemzetemet siessen, siessen, siessen meghódítani a magyar iparnak a magyar piacot.“ És akkor vetette föl az Iparegyesület nagy eszméjét, amelyet előbb Széchenyivel, majd Batthyány Lajossal tárgyalt meg. Az Iparegyesület programjának szinte első pontja volt, amint Kossuth előírta, hogy inasiskolákat állít föl, majd azután az iparosoknak technológiai oktatásit ad, szerszám- és gépmimtagyűjte- ményt rendez be, felolvasásokban ismertet új találmányokat, kiállításokat rendez, tehetséges iparosokat támogat, a közönséget pedig a hazai ipar pártolására buzdítja. Csaknem azt mondhatnánk, hogy valamennyi irányban történtek lépések, csak éppen az iparosinasokat, a tanoncokat hanyagolták el, szinte Kossuth Lajostól máig. Éppen ezért tartjuk rendkívüli nagyfontosságúnak azokat a tapasztalatokat, amelyeket Szendy Károly polgármester bécsi útja alkalmával szerzett. Becsben a polgármester látta minden kerületben a tanoncotthonokat, ahol a jövendő iparosai lakást, ételt, ellátást és szakkiképzést kapnak. Ezzel szemben nálunk, az elmúlt esztendőben egyetlenegy leánytanoncotthon és egy fiútanoncotthon működött, a kettőben mindössze száznegyven növendékkel. A polgármester előtt ma kevés olyan feladat áll tehát, minthogy bécsi mintára tovább folytassuk a tanoncellátás tökéletes kiépítését. És itt elsősorban azokra a speciális magyar iparágakra kell gondolnunk, amelyekből, — mint például a bőrdíszműből és az asztalosipar termékeiből jelentős kivitelünk is van, amelyet még fokozni is lehet. A polgármester első lépése, .éspedig tegyük hozzá nagyon dícséretreméltó lépés ezen a téren az orvosi ellátásnak az iparostanoncolzra való kiterjesztése. Ezután kell következnie annak, hogy minél több tanonc számára teremtsünk otthont, elsősorban azoknak, akik nem lakhatnak szüleiknél. Ugyanakkor pedig a polgármester szándéka, hogy keresztülvigye a kormánynál a tano-ncok munkaidejének törvényes szabályozását, kiterjessze minél nagyobb mértékben rájuk a főváros szociális gondoskodását és minél nagyobb mértékben részesítse őket a nemzeti irányú nevelésben. Hogy milyen jelentősége van ennek, azt látnunk kell akkor, amikor' a tengődő kisiparosok tömegére nézünk és látjuk azt, hogy egyszerű iparosinasból milyen társadalmi kiválóságokat termelt ki már a magyar közélet. Do ennek a kérdésnek sürgős elintézését követeli a visszaélések tömege is, hiszen mindnyájan tudjuk és a hatóságok is csak kényszerűen nézik el, hogy fejletlen gyermekeket tömegesen fognak be éjszakai munkára. Hogy pedig egy igen komoly terjedelmű társadalmi rétegről van szó, azt bizonyítja az, hogy 16.000 iparos- tanonc szorul szociális gondoskodásra. Másrészt pedig nem szabad szemet hunynunk azelőtt sem, hogy a négy középiskolát elvégzett fiúk közül az iparosok mind kevesebbet és kevesebbet vesznek föl tanoncnak, mert inkább munkanélküli segédekkel dolgoznak, akiken át az ipar tökéletesedését tovább vinni nem lehet. Olyan szempontok ezek, amelyek a kérdés sürgősségét a legtökéletesebben megmagyarázzák és amely ezt a problémát nemzeti jelentőségűvé avatják. Liber Endre alpolgármester felvilágosítása szerint az inségakoiónál hiányzó egymillió fedezésére nem terveznek rendkívüli lépést A főváros líáront adónemnek eddigi két százalékos pátlékolása helyett törvényszerű felhatalmazása alapján háromszázalékos póflékolást akar igényhe venni Sima lefolyásúnak ígérkezik a Bakbérszabáfyrendelet közgyűlési tárgyalása Az elmúlt héten melleibe tiefe izgalmat keltett várospolitikai körökben, hogy az ins ég akciók) lebonyolításira körülbelül egymilliós összeg hiányzik. A valóság az, hölgy úgy látszik „hurcolt deficitről'“ van szói, ami azt jelenti, hogy az inségadó terhére már a múltban előlegeztek bizonyos tételeket. és ez a hiány jelentkezik most. A kérdés azonban nem lehet vitá|3, az inségaidíókat inegszünitetni vagy lecsökkenteni nem szabad, mert Íriszen ezek a társadalmi rend fenntartását éis Budapest békéjét biztosítják. Az elterjedt ni lekkel szembieui azonban nagyon fontos az, hogy leszögezzük az igazságé:. Az utóbbi időben -ugyanis meglehetősen sok riasztó hír terjedt el, .amelyek egyrészie arról szólott, hogy a székesfőváros1 jelentős mértékben megszünteti az Ínségesek segélyezéséinek mért-ókét, másrészt arról számoltak (be, hogy az adózó polgárság •talibiéit növelik meg. Az alábbiakban Liber Elndre alpolgármester nyíl átkokat át közöljük, amely kimutatja azt, hogy tulajdonképpen neon udöemebédről van szó, hanem minldöepza arról, hogy a fő- várots most ólúi kíván) eg'y olyan jogával, amellyel a múltban, Vagy helyesebben .elddig nem ólt. A kormány ugyatnis esztendőkkel ezelőtt azt a felhatalmazást adta a fővárosinak, hogy a jövedelmiadót, a vagyonadót ék az általános keresetiadót 'legföljebb három száza lóikkal pótlékolihatja. Eddig a főváros ezzel a jogával csak annyiban ólfit, hogy két! százalékkal pótlékoUta ezt a három adónemet, most •azonban az egymillió előteremtésére a fővárosi admin Lsztrációja azt a módot látja legeólravezetöbbnek, hogy törvényes jogával élve, ezt a három adónemet három százalékkal pótlékai ja. Az autonómia pártjai egyelőre szembehelyezkednek az adminisztrációnak ezzel a felifogásával, az adminisztráció azonban reméig hogy a pártokat sikerül meggyőzni álláspontjának helyesség ék ők Maga Zsitvay Tibor, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének vezetője tudataiban van annak, hogy az új emelésre ugyan meg van a törvényes alap, de az a véleménye, hogy takarékosság, vagy más úton kell a szükséges egymilliót előteremteni. Ah- | ban az egy kérdésben, hogy az inségakció mértékét megszűkíteni nem szabad, az autonómia minden pártja és az adminisztráció is tökéletesen egyetért. A közeli napok, esetleg órák feladata lesz ebben a föltétlenül fogas kérdésben dönteni, addig is a Fővárosi Hírlap munkatársa ezze-1 az üggyel kapcsolatban Liber Endre alpolgármesterhez fordult felvilágosítűsért aki a következőkben mutatott rá a tényleges- helyzetre: — Egészen ferde beállításban szerepel a közönség előtt az az előterjesztés, amelyet a szociálpolitikai ügyosztály készített és amelyet legközelébb a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé kívánunk vinni. Tagadhatatlanul nagy riadalom támadt a közönség legszélesebb rétegeiben és egyre-másra hangzanak el az olyan vélemények, amelyek megállapítják, hogy a székesfőváros adóemelésre készül, örülök annak, hogy most alkalmam kínálkozik ezeknek a téves értesüléseknek határozott megcáfolására. —- Szó sincsen arról, hogy a székesfőváros adminisztrációja „merényletet“ tervezne a közönség ellen, mert nekünk eszünk ágában sincs az inségenyhitő tevékenység fedezetének megteremtése céljából olyan rendkívüli kormányhatósági intézkedéseket kérni, amelyek végeredményként jelentős mértékben fokoznák a székesfőváros polgárságának terheit. — Á kormány a hatósági inségenyhitő tevékenység megindulásakor, tehat esztendőkkel ezelőtt előterjesztésünkre olyanirányú felhatalmazást adott, hogy a jövedelmi adót, a vagyonadót és az általános kereseti adót legfeljebb karom százalékkal pátiékolhatjuk. Eddig a határig azonban sohasem mentünk el, annál az igen egyszerű oknál fogva, mert teljes mértekben tudatában voltunk annak, hogy meddig terjed a székesfővárosi lakosság tekerbíró- kepessége, másrészt pedig a hatósági inségenyhítési akciók fedezeti összegét meg tudtuk teremteni a fentnevezett adónemek kétszázalékos pótlékolásából is. — Ezúttal, sajnos, a szőbanforgó adónemek hozama jelentékenyen megosökkent, viszont a másik oldalon előállott az a helyzet, hogy az elsőrendű közszükségleti cikkek árában^ előállott emelkedés sokkal hamarabb kimerítette az akciók lebonyolítására rendelkezésre^ álló fedezeti összegeket, semmint azt reméltük. Amikor mi most olyanirányú előterjesztést készítettünk, hogy a korábban kapott törvény- szerű felhatalmazás alapján f engedélyezett háromszázalékos pótlékolást igénybevehessük, egyáltalán nem arra törekedtünk, hogy az adózók teherbírási képességét túlzott mértékben vegyük igénybe. Semmi egyéb nem történt, mint az, hogy miután a körülmények ebben az esztendőben úgy alakultak, hogy a három adónem kettő százalékos pótlékolásából eredő bevételeink elégtelennek bizonyultak a szinte változatlan mértékben fentartott különböző szociálpolitikai akciók költségeinek fedezésére, kénytelenek voltunk, ezúttal elsőízben, a számunkra biztosított háromszázalékos pótlékoláshoz a törvényhatósági bizottság hozzájárulását kérni. — Én nem tagadom, hogy a mai szűkös időkben ez az egyszázalékos differencia is észrevehető különbséget jelent, viszont köztudomású, hogy mindaddig, amíg a gazdasági viszonyokban jelentékenyebb könnyülés nem mutatkozik. elsőrendű érdekünk az inségenyhitő tevékenységnek a megszabott keretek között való fentartása, mert ezen a réven le tudjuk vezetni a szegényebb néposztályok körében megnyilvánuló elkeseredést, vagyis közvetve módunk nyílik arra, hogy biztosíthassuk a székesfőváros olyannyira kívánt nyugalmát. — Arra való tekintettel, hogy a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén határozatot hoztak abban az irányban, hogy a törvényhatósági életben résztvevő különböző pártok véleményé-
